193832. lajstromszámú szabadalom • Mágnesszalagos berendezés
?» A találmány tárgya mágnesszalagos berendezés jeleknek mágneses szalagon történő rögzítésére, és arról való visszaállítására, amely mágneses szalag két cséve között első irányban és ezzel ellentétes második irányban mozgatható, amely berendezésnek alaplapja van, mindkét csévének egy-egy forgatható orsója, valamint a mágneses szalagnak a két cséve közötti szakaszán a szalaghúzást ellenőrző szerve van, amelynek első irányban és ezzel ellentétes második irányban elfordítható tengelyen első és második véggel rendelkező elforduló érzékelő karja, valamint az érzékelő kart az első elfordulási irányba kényszerítő rugalmas szerve van, az érzékelő kar első végének közelében, a szalag jelenlétekor, a szalagnak a két cséve közötti szakaszán a szalaggal érintkező szervei vannak, továbbá az egyik orsón egy féktárcsa van, amelynek kerületét legalább részben körülvevő hosszúkás, hajlékony fékező szerve van, ennek első vége a berendezésnek az érzékelő kartól független részében van rögzítve, az érzékelő kar a tengelyétől adott távolságban levő támadási pontban a fékezőszervvel van működtető kapcsolatban, amely tengely keresztirányú a fékezőszerv hosszirányára, így a fékező szervre az érzékelő kar az elforduló tengelye körüli helyzetétől függően húzóerőt gyakorol, és a szalag húzásának függvényében befolyásolja a fékező erőt a féktárcsa és a fékező szerv között. Egy ilyen mágnesszalagos berendezést ismertet a DE 1 549 107 lajstromszámú szabadalmi leífás, amelyben a fékező szerv egy fékszalag. Ebben az ismert berendezésben a szalaghúzást mindkét szalagcsévénél egy egyesített szalaghúzás szabályozó szerv szabályozza. A jeleknek a mágneses szalagra történő felvétele, vagy arról történő visszaállítása a két szalagmozgatási irány közül csak az egyik szalagmozgatási irányban történik. A szalaghúzás szabályozó eszközök mindegyike tartalmaz egy rugalmas elemet, amely egy húzórugó, és amely az illető fékszalagnak a második végét húzza. Az érzékelő karok szintén ezzel a második szabad végekkel működnek együtt és változtatják a fékező nyomatékot. A szalaghúzást vezérlő eszköz szempontjából előnyös, ha az érzékelő kar adott mértékű elmozdulása a fékező nyomatéknak viszonylag nagy változását hozza létre. Ezen túlmenően kívánatos, ha az érzékelő karnak a szalaggal érintkező szerve csak kis erőt gyakorol a mágneses szalagra. Másszóval, kívánatos, hogy a mágneses szalag helyzetének kis változásai és az érzékelő kar által a mágneses szalagra kifejtett erőhatás kis változásai a fékező nyomatékban nagy változásokat hoznak létre. Ismeretes, hogy hajlékony fékező eszköz esetén, mint például fékező huzalnál, fékező fonalnál vagy fékező szalagnál, amelyek a féktárcsával működnek együtt, a fékező eszköz által a féktárcsára kifejtett súrlódási erő exponenciálisan 2 1 növekszik a féktárcsa forgási irányában. Ezért előnyös, ha a féktárcsa által a fékező eszközre gyakorolt súrlódási erő csökken afelé a pont felé, ahol az érzékelő kar a fékező szervvel együttműködik. Az ismert mágnesszalagos berendezésnél ez az eset áll fenn a „viszszajátszás“ üzemmódban. A találmány elé célul tűztük ki egy adott méretű érzékelő kar helyzetének változásaira bekövetkező fékezőerő változások növelését, amit a találmány szerint úgy értünk el, hogy a fékező szerv második vége a berendezésnek szintén egy az érzékelő kartól független részéhez van rögzítve, az érzékelő kar a fékező szervvel a féktárcsa és a fékező szerv egyik vége közötti szakaszon van működtető kapcsolatban oly módon, hogy a fékező szervre, annak hosszirányához képest keresztirányban jön létre erőhatás. Különösen, amikor a fékező szervnek a féktárcsa és a második vége közötti rész közel megfeszített állapotban van, akkor csak nagyon kis keresztirányú erőre van szükség ahhoz, hogy viszonylag nagy erőt hozzunk létre a fékező szervben, annak hosszirányában. Valójában a fékező szerv hajlékony, és ezért nyomóerőt nem tud felvenni, így a reakcióerőt csak a fékező szervben előállított húzóerőkkel kell biztosítani. Ezek az erők azonban lényegében merőlegesen hatnak az alkalmazott keresztirányú erőre, és ezért annak csak kis komponense hat a keresztirányú erő ellen. Ily módon lehetővé válik a fékező szervben olyan húzóerőnek a létrehozása, amely többszöröse, például hatszorosa az érzékelő kar által kifejtett keresztirányú erőnek. További előny, hogy a kar elfordulását nem terheli a fékező szervben fellépő nagy húzóerő, hanem arra csak az érzékelő karra ható kis erők hatnak. A fékező eszközben fellépő húzóerőket az alaplapon levő rögzítő pontok, és az orsó felfüggesztő szerve veszi fel. Az érzékelő kar elfordulására ható kis terhelés előnyös az érzékelő karnak a mágneses szalagban levő húzóerő-változások érzékelésének .érzékenysége szempontjából. Másszóval, az érzékelő kar elfordulásának mechanikus hiszterézise minimális. További előnyök érhetők el a szalaghúzás szabályozó eszköz felszerelésének szempontjából. Valójában a fékező szervet nem kell többé a berendezés egy mozgó részéhez csatlakoztatni. Előnyös egy olyan, találmány szerinti kiviteli alaknak az alkalmazása, ameiynél az érzékelő kar elforduló tengelye az első vége és második vége között van, és az érzékelő karnak a második végén, vagy annak közelében a fékező szervre az első nyomóirányban, az érzékelő karnak az első elfordulási irányában nyomást gyakorló nyomószerv van. Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy kisszámú alkatrész szükséges hozzá, és hogy az érzékelő kar könnyen szerelhető. Valójában az érzékelő kar teljesen függetlenítve van a fékező szervtől, és annak szerelésé-2 193832 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
