193823. lajstromszámú szabadalom • Építő- és szerelőipari csőrendszer, különösen meleg vizet szállító alumínium csövek hőtágulásának kompenzálására
193823 1. A találmány tárgya építő- és szerelőipari csőrendszer, különösen meleg vizet szállító alumínium csövek hőtágulásának kompenzálására, amellyel kis átmérőjű, vékony falú alumínium csövek széleskörű alkalmazását gátló legfőbb hátrány — a hőtágulás miatt fellépő vízelszivárgás veszélye — biztonsággal megszüntethető. Ismeretes, hogy építő- és szerelőipari csövekként meleg víz szállítására túlnyomórészt acélcsöveket használnak, amelyekhez a szükséges csatlakozó idomokat, szerelési elemeket és szerelvényeket általában hegesztéssel vagy csavarmentes kötéssel rögzítik. Ezeknek az acélcsöveknek a folyóméterenkénti átlagos súlya 1,5—3 kg, átlagos élettartama 6—15 év, és a méretezésükkor használt biztonsági tényező, amelynek szükséges értéke 8—10 lehetne, többnyire a 200-at js meghaladja, aminek következtében túlméretezett, vastag falú csövek kerülnek alkalmazásra, és azok szilárdságtani kihasználtsága nincs biztosítva. Kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek az NSZK-beli Mannesman cég mőanyag bevonatú lagyacél csövei, amelyek 10—18 mm közötti belső átmérővel és kb. 1 mm falvastagsággal készülnek, és amelyekkel kiküszöbölhető a helyszíni hegesztés, helyette a fémtömítőgyűrűs hollandi kötést alkalmazzák. Ez a csőtípus és kötési mód csökkenti ugyan a csősúlyt, és növeli az élettartamot, de különösen élőmunka-megtakarítást nem eredményez, és a szerelési technölógia gyakorlatilag változatlan volta következtében nem fokozható vele különösebben a szerelés hatékonysága. Meleg víz szállítására alkalmas csöveket műanyagból, sőt napjainkban üvegből is próbálnak előállítani. A műanyag csövek súlya kedvező volna, de élettartamuk rövid, — kb. 10 év — és a hő hatására szilárdsági tulajdonságaik rohamosan romlanak. További hátrányuk, hogy tuzá 1 lóságuk kicsiny, ezért lakóépületekben vízvezetékként általában nem alkalmazhatók. Az üvegcsövek korrózióállóság szempontjából kifogástalanoknak mondhatók, azonban a körülményes csatlakoztatás, valamint törékenységük miatt nem várható széleskörű használatuk. A töréseket nem csak a külső behatások okozzák, hanem a hőtágulásból eredő mozgások is. Csövek és csőszerelvények egymáshoz való rögzítésére kísérleteket folytattak — és különböző ragasztóanyagok kifejlesztésével komoly sikereket is értek el — a csőragasztásos módszerrel. Ilyen megoldást ismertet többek között a DE 2808655 sz. NSZK szabadalmi leírás is, amely szerint kónuszos csővégeket ragasztással rögzítenek egymáshoz. A ragasztóanyagot — epoxidot — a kisebb átmérőjű csővég külső falára és/vagy a nagyobb átmérőjű csővég belső falára viszik fel, és a kisebb átmérőjű csővéget a nagyobb átmérőjűbe tolják, majd különleges szerszámmal összeszorítják azokat. 2 2 Mivel az így összeragasztott csövek minden fűtési ciklus végén hideg állapotban a hőtágulási együttható és a csőhossz által meghatározott mértékben összehiízódnak, azért a ragasztott felületek ekkor — bármily kis mértékben is — elmozdulnak, és a ragasztás helyén a víz szivárogni, többszöri hőtágulás után esetleg folyni kezd a csövekből. A ragasztott felületeknek az ilyen sérülését hivatott megakadályozni a 4249759 sz. USA szabadalmi leírással ismertetett megoldás, amely szerint a ragasztás után összetolt vagy karmantyúval összefogott és ragasztott csővégeket „U" alakú csavaros szorítókkal fogják össze. Hasonló célt szolgál az UK 2107812 A sz. angol szabadalmi leírással ismertetett megoldás is, amely szerint a csővégeket csodarab rögzíti egymáshoz, és ez a csodarab az összefogott csővégeken a ragasztás után különleges szerszámmal végzett körülhorny,olással van ellátva. A körülhornyolás végzésére alkalmas célszerszámok egyike megismerhető az UK 2127119A sz. angol szabadalmi leírásból. A különböző fémcsövek ragasztásos csatlakoztatására kidolgozott, ismert megoldások közös hátránya a dilatáció következtében fellépő vízszivárgás a ragasztás helyén. Mivel a dilatáció a fémcső anyagától, hőmérséklet-változásától és hosszától függ, a nagyobb hőtágulási együtthatójú anyagból készült csövek hosszváltozása is nagyobb, mint a kisebb hőtágulási együtthatójú anyagból kialakított csöveké. Éppen ezért pl. a 24xlCT6 1/°C hőtágulási együtthatójú alumínium csövek hosszváltozása azonos hőmérséklet- és csőhossz esetén éppen kétszerese, mint a 12xl0'6 1/°C hőtágulási együtthatójú acélcsövek hosszváltozása. A csővégeken az ismert bilincsekkel mereven megfogott, nagy hőtágulási együtthatójú anyagból kialakított és ragasztással rögzített egyenes csőszakaszok gyakorlatilag nem tudnak károsodás nélkül elviselni 1-2 mm-nél nagyobb dilatációs mozgást. Ez a hátrány tartja vissza a felhasználókat az alumíniumcsö-. vek melegvíz szállítására történő alkalmazásától. A találmánnyal az a célunk, hogy hosszú, nagy hőtágulási együtthatójú csövek nagy hőtágulása esetén is a sérülések bekövetkeztét megakadályozzuk, és a könnyű súlyú alumínium csőszakaszokból ragasztással Összeépített csőrendszereket melegvíz biztonságos szállítására alkalmassá tegyük. A találmány alapja az a felismerés, hogy a nagy hőtágulási együtthatójú, összeragasztott fémcsövek ragasztott részeinek sérülése elkerülhető, ha rövid, egyenes csőszakaszok esetén a ragasztott csőszakaszok együttes mozgását lehetővé tesszük, hosszú, egyenes csövek esetén pedig ugyancsak a ragasztott csőszakaszok együttes mozgását biztosító dilatációs szerkezet beépítésével megakadá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
