193822. lajstromszámú szabadalom • Igen hosszú szimmetrikus érpáron üzemelő előfizetői távbeszélő berendezés

193822 csatolón keresztül érkező jel 12 vívőfrekven­­ciás-sávszűrőre, 13 szabályzó-erősítőre, 14 demodulátorra kerül. A 14 demodulátor cél­szerűen szorzó típusú, kapcsolójelét a 13 sza­bályzó-erősítőhöz csatlakozó 15 sávszűrő és 16 limiter állítja elő. A 14 demodulátor kime­netéről a beszédjel 17 hangfrekvenciás szűrő és 18 dinamika-expander közbeiktatásával kerül a H’ hibrid transzformátor vételi oldalá­ra. A beszédsáv alatt átvitt adatjelek a 19 sáv­szűrő és 20 adat-demodulátor közbeiktatásá­val nyerhetők vissza. A 14 demodulátorról nyert jel egyen-összetevője 21 összehasonlító áramkörre kerül, amelynek kimenete vezérli a 22 szabályzójel-előá 1 lító áramkört, valamint az 1 csengetőgenerátort. Ez utóbbi akkor mű­ködik, ha a vonalról vivőfrekvenciás jel érke­zik, és az előfizetői készüléken egyenáram nem folyik keresztül. A központ oldali egységnek a CS” központ oldalvonali iránycsatoló vo­nal felőli oldalán a központi telep által létre­hozott egyenáram táplálja az előfizetői egysé­get, illetve tölti annak puffer-akkumulátorát. A CS" központ oldalvonali iránycsatolóhoz adásirányban 23 aluláteresztő szűrő és 24 szabályzó-erősítő csatlakozik. Az utóbbi kime­netéről a beszédjel a 25 hangfrekvenciás sáv­szűrő és 26 dinamika-expander közbeiktatá­sával a H” hibrid-transzformátorra, arról pe­dig a központba jut, a jelzőfrekvenciás jel 27 sávszűrő, 28 egyenirányító és 29 különbség­képző beiktatásával egyrészt vezérli a 24 sza­bályzó-erősítőt, másrészt gondoskodik a vo­nalnak a központ felé történő egyenáramú le­zárásáról és indítja a vételirányú összekötte­tést létrehozó 30 vivőfrekvencia-generátort. A 24 szabályzó-erősítő kimenetéről a 31 sáv­szűrő választja ki, és a 32 adat-demodulátor adja a kimenetre a beszédsáv alatt átvitt adat­jelet. A vivőfrekvencia-generátor indul akkor is, ha a 33 csengetőjel-detektor csengetőjel jelenlétét jelzi. A központ felől érkező — vétel­irányú — jel a H” hibrid transzformátorról 34 dinamika-kompresszorra, 35 hangfrekven­ciás sávszűrőre, 36 összeadó áramkörre, majd 37 modulátorra kerül, amelynek a kimeneté­ről 38 sávszűrő közbeiktatásával jut a jel a CS” központi oldalvonali iránycsatolón ke­resztül a vonalra. A 36 összeadó áramkörre jut még a 39 adatmodulátor és 40 sávszűrő közbeiktatásával a bejövő adatjel. A találmány szerinti előfizetői távbeszélő berendezés egyik kiviteli alakja az 1. és 2. áb­rákon jelzett módon üzemel, amikor a beszéd­sáv 0,3-3,4 kHz, az adatsáv 0,05-0,3 kHz frek­venciasávban helyezkedik el, az adásirányú jelzőfrekvencia 5 kHz, a vételirányú vivőfrek­vencia 12 kHz értékű, az alkalmazott modu­lációsrendszer kiadott vivőjű, limitált ampli­­tudó-moduláció. Ez utóbbi a szorzó demodu­­lációhoz szükséges vivő limitálással való elő­­állíthatósága miatt követelmény. Az átvitelre alkalmazott kábel csillapítása függ a hossztól, a lezáró impedanciák értéké­től és a frekvenciától. Például 17,5 km hosszú, 5 4 00,6 mm érátmérőjű, 40 nF/km kapacitású szimmetrikus érpár csillapítását a frekvencia függvényében a 3. ábra mutatja, a szokásos 600 Ohm, valamint egy kisebb, 150 Ohm-ú zá­rások között mérve. Nagyobb frekvencián (>5 kHz) a csillapítás (feszültség-, ill. áram­­viszonyban mért értéke) a hosszal exponen­ciális arányban változik, kis lezáró ellenállá­sok esetén a kisfrekvenciás csillapítás az egyenáramra érvényes értéket közelíti és a hosszal arányosan nő. Ugyanez logaritmikus változást jelent a hossz függvényében. Ugyan­azon mértékű erősítés-szabályzást alkalmazni a különböző frekvenciákon azt eredményez­né, hogy a maradékcsillapítás frekvenciafüg­gő lenne. A találmány szerinti megoldásnál az 1. ábrán látható előfizetői egységben a 22 sza­­bályzójel-előál 1 ító áramkör más szabályzó­jelet szolgáltat a vivőfrekvenciás 13 szabály­zó-erősítő, mint a hangfrekvenciás 6 szabály­zott erősítő részére. A megoldás lényege a 4. ábrából látható. A bemenet és a kil első kime­net között a csatolást Ohmos ellenállás, a be­menet és a ki2 második kimenet közötti kap­csolatot pedig dióda-lánc és áramtükör léte­síti, igy lineárisan növekvő bemenő feszültség esetén a kil első kimenet csatlakozik a 6 sza­bályzott erősítőhöz, a ki2 második kimenet pe­dig a 13 szabályzó-erősítőhöz — és az erősí­tésváltozások arányosak a szabályzóáram­mal — a 14 demodulátor kimenetén megjelenő (a kábelhossztól függetlenül) állandó vivő­frekvenciás jelszinthez a 6 szabályzott-erő­­sítő kimenetén oly mértékben változó kisfrek­venciás jel jelenik meg, amelynek szintje a B adás irányú központ oldali csatornaképző egy­ségben lévő 24 szabályzó-erősítő bemenetén közel állandó. A fenti szabályzó esetén biztosítani kell adásirányban a kis csillapítás-torzítást: a hangfrekvenciás sávban növekvő frekvenciá­hoz növekvő maradék-csillapítás tartozik. A találmány szerinti megoldásnál ezért a 24 szabályzó-erősítő erősítése a frekvencia függvényében különböző mértékben változik. A 24 szabályzó-erősítő lehetséges felépítése az 5. ábra szerinti. A 41 elválasztó-erősítő ki­menetén R-C elemek szétválasztják a kis és nagyfrekvenciákat. Az erősítés-szabályozó jel csak a nagyfrekvenciákra hat, azaz a 42 állan­dó erősítésű erősitő fix erősítésű, a 43 szabá­lyozható erősítésű erősítő szabályzott és a ki­menő jel a két jel összege, amit a 44 összeadó áramkör hoz létre. A központi egység szabály­zókor a sáv felső részén elhelyezkedő jelző­frekvencia szintjét állandósítva, közel nulla csillapítás-torzítás jön létre. Az 1/2 RC határ­­frekvencia értéke célszerűen a sáv felső szé­lére választandó. A távbeszélő hálózat áramköri stabilitá­sának javítása és egyéb rendszertechnikai szempontok megvalósítása érdekében szükség lehet a helyi négyhuzalos hurkot képviselő elő­fizetői rendszernek a központ felé történő négy­huzalos csatlakoztatására. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom