193784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-piridin-származékok előállítására
193784 nek és recemátjának előállítására, valamint e diasztereoizomer keverékek önmagukban ismert módszerrel történő szétválasztására kiterjed. Az (I) általános képletű vegyiiletek kifejezett kálcium-antagonista tulajdonságokkal rendelkeznek és a gyógyászatban alkalmazhatók — különösen Angina pectoris, iskémia, magasvérnyomás és migrén kezelésére és megelőzésére. Az (1) általános képletű vegyületek kálcum-antagonista és vérnyomáscsökkentő tulajdonságait az alábbi tesztekkel igazoljuk: A/ 3H-nifedipin-megkötés meghatározása A meghatározást nyúl- és tengerimalacszív homogenizátumán vagy részlegesen tisztított membránjain végezzük el. A reakcióelegy (0,3 ml) 0,2-0,8 mg membránfehérjéből, I nm 3H-nifedipinből (vagy 0,25 nm 3H-nitrendipinből) és különböző koncentrációban alkalmazott teszt-vegyületből áll. Az inkubálást 25 C°-on vagy 37 C°-on 30 percen át végezzük, majd az inkubációs pufferrel történő hígítással leállítjuk; ezután szűrés következik. A szűrőhöz kötött radioaktivitást szcintillációs számlálóval mérjük. Fajlagos megkötésnek (azaz receptorhoz való kötődésnek) a teljes és nem specifikus radioaktivitás különbséget tekintjük. A nem specifikus megkötést fölös mennyiségű nem radioaktív nifedipin (IjjM) jelenlétében határozzuk meg. A teszt-vegyület hatékonyságát az IC50 és %-os maximális gátlási értékekkel (% max. gátlás) határozzuk meg. IC50 értéknek a tesztvegyület azon koncentrációját tekintjük (mól/1), amely a specifikus 3H-nifedipin (illetve 3H-nitrendipin) megkötést a maximális érték felének megfelelő mértékben gátolja. A fajlagos megkötés maximális gátlást a %-os maximális gátlási értékkel fejezzük ki; a referensvegyületként felhasznált nifedipin megfelelő értéket 100 %-nak tekintjük. Mindkét paramétert a koncentráció-megkötés-görbébő! extrapoláljuk. B/ Kutya-artéria-csíkok A teszt során kutya-koronáriaartériákból spirális csíkokat (2-2,5 mm széles és 10 mm hosszú csíkokat) vágunk ki és szervkamrában 1,5 g előfeszítés mellett felfüggesztjük. A csíkokat kb. 1-2 órán át Krebs-Henseleit pufferoldatban előinkubáljuk; az oldatba 37 C°-on oxikarbon gázt (95% oxigén és 5% széndioxid elegye) vezetünk. Ezután a teszt-vegyület KCI (84,7 millimól) összehú7 zódásra kifejtett relaxáló hatását meghatározzuk oly módon, hogy a teszt-vegyületet növekvő koncentrációban adjuk a szerv-kamrába. A teszt-vegyületek kalcium-csatorna-blokkoló hatását azért határozhatjuk meg, mert a kálcium-klorid összehúzódás a feszüléstől függő kalciumcsatornán keresztül kizárólag kalcium-beáramlás közvetítésével megy végbe. A teszt-vegyület hatékonyságát az IC50 érték segítségével fejezzük ki. IC50 értéknek a teszt-vegyület azon koncentrációját tekintjük (mól/l), amely a kálcium-klorid összehúzódás maximális relaxációja felének megfelelő relaxációt idéz elő. Az IC50 értéket a kapott koncentrációhatás görbéből extrapoláljuk. C/ Hemodinamiás hatás narkotizált kutyán A hemodinamiás kísérletek négy legfontosabb mérési paramétere (illetve mérési egysége) a következő: 1/ CBF: koronária vérátáramlás (ml/perc); a koronária-artérián átáramló vér átfolyási sebessége. 2/ HR: szívfrekvencia (verés/perc); a szívműködés üteme. 3/ BP: vérnyomás (Hgmm) — a vérnyomás. 4/ dp/dt: bal kamrai nyomás emelkedésének mértéke (Hgmm/mp); a balkamrás nyomás növekedési sebességét tekintik a szív összehúzóereje mértékének. A fenti értékeket a kiindulási értéktől való maximális %-os eltérésben (A%) fejez kí, és ezen eltéréshez szükséges időtartamot (t) a beadagolt dózisra adják meg. A fenti adatok nem csupán a teszt-vegyület hatásáról adnak teljes képet, hanem a teljes szervezet keringési rendszerének meghatározott részén mutatott potenciális szelektivitásáról is bizonyos tájékoztatást nyújtanak. Egy anesztetikum beadása után a kutyát inkubáljuk és mesterségesen lélegeztetjük. A vér pH, pC02, p02 és hemoglobin értékét vér-gáz-analizátorban óránként mérjük. A vérnyomást (szisztólás és diasztólás) szondával az aorta abdominalisban mérjük. A szívfrekvenciát a nyomáspulzusról leoldott tachométer segítségével határozzuk meg. A többi méréshez a szivet előbb felszabadítjuk és a nyomás megmérése céljából (dp/dt) a bal kamrába (szívkamra) szondát vezetünk. A koronáira átáramlást a bal koronáriaartériában (deszcendens) átmenő szonda segítségével mérjük. A kapott eredményeket az 1. Táblázatban foglaljuk össze. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6
