193783. lajstromszámú szabadalom • Feszítőék
A találmány feszítőék tárgyaknak lapra, üreges falra és hasonlóra, valamint tömör anyagú falra történő rögzítésére, amelynek belső menettel, vagy belső bordával rendelkező hosszfuratú szára, valamint abból kiinduló két oldalszára van, amelyeket egy karimával és bordákkal ellátott és ugyancsak hosszfurattal rendelkező fejrész köt össze. A bevezetőben említett típushoz tartozó feszítőékek legkülönbözőbb változatai ismeretesek, amelyek mind üreges falaknál, mind tömör falaknál alkalmazhatók. Általában az ilyen feszítőékek több mint két oldalszárral rendelkeznek. Ezen oldalszárak kis torziós szilárdsága miatt egy csavarnak a szár hosszfuratába történő becsavarásakor egy elfordulás következik be, aminek hatására a szárak egymásra csúsznak és dudort alkotnak. Annak érdekében, hogy ez a dudorképződés egyenletes legyen a száron, a feszítőékhez lágy műanyagot kell alkalmazni. Ez egyrészt ahhoz vezethet, hogy a becsavart csavar túlhúzásakor a menet megszakadás így tulajdonképpen kis horgonyzási erő biztosítható. További hátrány, hogy a feszítőék tömör falhoz történő alkalmazása esetén a lágy műanyag miatt nem biztosít nagy tartóerőt. Azonkívül a lágy műanyag következtében, melynek roszszabb a folyással kapcsolatos tulajdonságai, idővel a tartóerő lecsökken. A találmány célja a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése és olyan feszítőék létesítése, amely lapokon, üreges falakon és tömör falakon szilárd rögzítést biztosít oly módon, hogy értékes műanyagok kerülnek felhasználásra, és így minden esetben megfelelő tartóerő biztosítható. A találmány szerint a kitűzött célt azzal érjük el, hogy az oldalszárak keresztmetszete azok középtartományában ellipszis, és ez a keresztmetszet a fejrész és a szár irányában kör keresztmetszetbe megy át,és az oldalszárak egymástól réssel vannak elválasztva, amely rés szélessége az ellipszis kis és nagy átmérője közötti különbségnek felel meg, és az oldalszárak belső felületei a fejrész hosszfuratának folytatásában hosszhornyokkal vannak ellátva. Ezen találmány szerinti íeszítőékkel lapokra vagy üreges falakra történő rögzítés esetén a feszítőcsavarnak a hosszfuratba történő becsavarásakor az oldalszárak sugárirányban kihajlanak és tengelyirányban összehúzódnak. így a lap hátoldalán ellenágyként működő támasz jön létre,és a tárgynak a felerősítéshez szükséges előfeszítése lehetségessé válik. Az oldalszáraknak a középtartományban lévő elliptikus keresztmetszete révén a feszítőék behajlásakor sugárirányban ható erőkomponens ébred, amely a kicsuklást elősegíti. A feszítőéknek tömör falak esetén történő alkalmazásakor azt a szár, illetve a fejrész átmérőjének megfelelő furatba beütjük. Az oldalszárak elliptikus vastagabb részét a furat fala a furat átmérőre összenyomja,és ez 2 1 azt eredményezi, hogy a rés két oldalán lévő oldalszár falak a középtartományban egymással érintkezésbe kerülnek. A rögzítő csavar becsavarásakor itt az anyag szétfeszítésre kerül, és a furatban a feszítőék anyag mintegy horgonyt alkot. A fejrész hosszfuratából kiinduló hosszhornyok egy szűkülő csavarcsatornát alkotnak, amely a csavar vezetésére alkalmas és megkönnyíti a csavarnak a feszítőék anyagába való bevágódását. Ez a csavar csatorna biztosítja, hogy a csavar csúcsban a szár hosszfuratában van vezetve. Ez a feszítőék tömör falaknál úgy működik, mint a hagyományos feszítőékek. Mivel lapoknál, illetve üreges falaknál történő horgonyzáshoz nincs szükség dudor képződésre, hanem csupán a szárak kihajlására, a feszítőék szilárd műanyagból állítható elő, és így tömör anyagoknál is nagy tartóerő biztosítható. A találmány előnyös kivitele szerint az oldalszárak középtartományában, előnyösen keresztfurat révén keresztmetszet gyengítés lehet. Ezen megoldás révén a tömör anyagokba történő horgonyzásnál csak lényegtelen szerepet játszó keresztmetszet gyengítés a szárak kihajlásánál határozza meg pontosan annak a behajlási, illetve megtörési helyét. így tehát a csavar révén csak kis húzóerőt kell kifejteni ezen behajlás előidézéséhez. Ez a behajlási segítség különösen gipszkarton lapokra történő erősítés esetén célszerű, mert itt a fejrész csak kis forgatónyomatékot tud felvenni. Az oldalszárak behajlásának elősegítésére célszerű lehet, ha az oldalszáraknak a szárhoz való csatlakozási helyüknél kiképzett és a rés síkjára merőleges, a keresztmetszetet gyengítő bemetszései vannak. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti feszítőék részben metszett nézete, a 2. ábra egy tárgynak a találmány szerinti feszítőékkel történő felerősítését szemlélteti egy lapra, míg a 3. ábra egy tárgynak tömör anyagra történő felerősítését szemlélteti. Az 1 feszítőék 2 szárral rendelkezik, amelyben 4 belső bordákkal rendelkező 3 furat van, továbbá a 2 szárból kiinduló két 5 oldalszárral, melyeket 6 fejrész tart össze. A 6 fejrészen átcsúszás elleni biztosítóként derékszögben kiálló 7 karima és elfordulás elleni biztosításként 8 bordák vannak elrendezve, mely utóbbiak a furat falába kapaszkodnak. A középtartományban az 5 oldalszárak ellipszis keresztmetszetüek, és ez a keresztmetszet a 6 fejrész és 2 szár felé körkeresztmetszetbe megy át. A kisebbik ellipszis átmérő felel meg körülbelül a furat átmérőnek. A 6 fejrésztől a 2 szárig elnyúló 9 rés választja el a két 5 oldalszárat egymástól. A 9 rés tiszta mérete az ellipszis kis és nagy átmérői közötti különbségnek felel meg az 5 oldalszár legnagyobb 2 193783 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
