193771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szén-, szikla-, talajképződmények és téglaszerkezetek megszilárdítására és tömítésére a bányászatban, alagútépítésben és építőiparban
193771 A találmány szerinti anyag használata nem okozott problémát a meglevő berendezéssel. Az új anyag folyási és injektálási tulajdonsága miatt könnyen volt alkalmazható. A reakciót az adott körülményeknek megfelelően állítottuk be; a szivattyú leállítása után a sziklarepedéseken át csak kis mennyiségű folyékony anyag jött ki. Ügy találtuk, hogy a szikla kötöttségétől függően az új anyag nagy távolságokra folyt el, és egyenletesen oszlott szét a repedésekben. Az anyag tapadását a szénhez és a sziklákhoz jónak találtuk. A minden éjszakai műszak előtt elvégzett ellenőrzés minden esetben azt mutatta, hogy a fejtés szilárdan áll. Omlást a továbbiakban nem tapasztaltunk. Az előző omlási zónákat megszilárdítottuk. Figyelemreméltó, hogy az új anyag kötési tulajdonságai következtében a megszilárdított szikla- vagy szénképződmény a meglevő pneumatikus berendezéssel könnyen kezelhető. Ez egyszerűbbé teszi a munkát, mintha az elővájatokban a szénjövesztést kézierővel kellene végezni. Ezen túlmenően az injektáló berendezés a fúrólyukból injektálás után minden alkalommal kivehető és újra felhasználható. Beton aknabélés megszilárdítása Egy alagútfúrási területen, amely egy függőleges, alul harangalakú fenékhez csatlakozó, körülbelül 780 m mélyen elhelyezkedő betonaknában körülbelül 4-es pH-jú víz folyt a betonakna mögötti üregekbe, és azokból körülbelül 20 1/perc sebességgel ki, és kémiailag súlyosan károsította a betont. Az üregek eltömítése és a sziklaképződménynek a vízfolyással szembeni védelme céljából a betonba egy sor fúrólyukat fúrtunk. A fúrólyukak mindegyikét dugasszal zártuk le, melyen keresztül a találmány szerinti anyagot a fúrólyuk szomszédságában fekvő üregekbe lehetett kényszeríteni anélkül, hogy az a fúrólyuk nyílásán kiszökött volna. Az injektálást nagynyomású szivattyú-egységgel végeztük, amelynek szállítókapacitása atmoszférikus nyomással szemben 6—40 1/perc volt. Az injektálógép külön-külön tömlőn szállította az (A) és (B) komponenseket a fúrólyukakhoz, ahol azokat egy, közvetlenül a dugasz előtt elhelyezett „in-line" statikus keverő keverte össze. A komponenseket 1:1 térfogatarányban injektáltuk. A megszilárdítást úgy végeztük, hogy a találmány szerinti reaktív anyagot a dugaszon és az in-line keverőn át a hosszanti hasadékokba és azokkal csatlakozó üregekbe injektáltuk mindaddig, amíg vagy a szivattyú ért el 130 bar-nál nagyobb üzemnyomást, vagy a szomszédos fúrólyukból az anyag szivárogni kezdett. A fúrólyukak hálóban, egymástól 5— 10 méterre helyezkedtek el. A munkát hasonló módon folytattuk mindaddig, míg a betonhéj mögötti üreg a talál mány szerinti anyaggal telt meg. A műveletet 2 nap alatt fejeztük be, amikor is a vízfolyás megállt és a betonhéjon keresztüli anyagszi15 várgás a reaktív anyag szivárgása teljesen megszűnt. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás szén- és/vagy szikla-, talajképződmények vagy téglaszerkezetek megszilárdítására a bányászatban, alagútépítésben és építőiparban poliizocianátoknak és vizes alkáliszilikát-oldatoknak a megszilárdítandó szénés/vagy szikla-, talajképződményben vagy téglaszerkezetben végzett reagáltatása útján, azzal jellemezve, hogy a reakciót a poliizocianát azonnali térhálósodását előidéző katalizátor jelenlétében végezzük, és a katalizátort a reakcióelegy izocianát csoportjainak egy móljára számítva 6,9—14,5 mmól mennyiségben, valamint a Si02 tartalom figyelembevételével az alkáli-szilikát oldatot a poliizocianát izocianátcsoport tartalmához viszonyítva 0,8—1,4 NCO/Si02 mólarányban használjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a katalizátort 1 mól NCO-cscportra számítva 8,5—13,8, előnyösen 10,2—13,3 mmól mennyiségben használjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan poliizocianátot használunk, amely a poliizocianát tömegére számítva 10—55 tömeg% NCO-csoportot tartalmaz. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poliizociarátként a 4,4’-difeniimetán-diizocianátot anilin-formaldehid kondenzátumok foszfogénezési termékét vagy azok prepolimerjét használjuk. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy prepolimerként nyers MDI és glikollal iniciált, 40 és 200 közötti hidroxilszámú poli-sziloxán reakciótermékét használjuk. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 40—60 tömeg% szilárdanyag tartalmú, vizes alkáliszilikát-oldatot használunk. 7. Az 1. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vizes alkáliszilikét-oldatot használunk,amelybena Si02:Me20 mólarány 2,09—3,44, előnyösen 2,48—3,17. 8. Az 1—4. igénypontok bármelyike, valamint a 6. és 7. igénypontok szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poliizocianátot és az alkci liszilikát-oldatot 0,85—1,15 NCO/Si02 mólarányban használjuk. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti e'járás, azzal jellemezve, hogy a reakcióelegy össztömegére számítva legfeljebb 3,5 tömeg% illő anyagot használunk. 10. Az 1—9. igénypontok bármelyike szerint; eljárás, azzal jellemezve, hogy a katalizátort tartalmazó elegyhez antimon-trioxidot adunk. ; 1. Az 1 —10. igénypontok bármelyike szerint eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább egy a térhálósodási reakciót serkentő kokataüzáíort használunk. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
