193769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nátriumion kicserélésén alapuló egyéb, gyógyászatilag elviselhető, az injekciós célokat is kielégítő heparinátok előállítására
193769 arra, hogy az ioncsere során a heparin specifikus aktivitását is növeljük. A vizes heparin oldat elektródpotenciálját kombinált üvegelektróddal mérve a kicsapási folyamat potenciometriásan nyomonkövethető, s az adagolt kvaterner-ammóniumsó vizes oldatának menynyisége optimálisan beállítható. Ugyanis a számos frakciót tartalmazó heparin keverékbűi a kvaterner-ammóniumsó vizes oldatának adagolása során kezdetben a magas antikoaguláns aktivitású frakciók, legvégül pedig a csaknem inaktív frakciók válnak le. A potenciometrikus görbe lefutásának nyomonkövetésével megállapítható az az optimális pont, melynél a kvaterner-ammónium só adagolását leállítva a csaknem inaktív frakciók már nem kerülnek a csapadékba. így a gyógyszerkönyvi minőségű heparin-nátriumból kiindulva is 10—15% aktivításnövekedés érhető el. A heparin-kvaterner-ámin komplexből a heparin tetszőleges sójának képzése egy újabb irreverzibilis kationcserével szintén egyszerűen oldható meg. Előnyösen a heparin-kvaterner-amin komplexet első lépésben vízzel nem, vagy csak korlátoltan elegyedő szerves oldószerben oldjuk (pl. i-propanol, n-butanol, kloroform), majd a kívánt kationt tartalmazó só vizes oldatának adagolásával az ioncserét elvégezzük, végül a fázisok elválasztása után a heparin kívánt sóját a vizes fázisból szerves oldószer (pl. aceton, etanol, metanol) adagolásával kicsapjuk. Ebnél a kivitelezési módnál az ioncsere irreverzibiütását már a nem elegyedő folyadékfázisok jelenléte biztosítja, ugyanis a kvaterner-ammónium só a szerves fázisban marad, a heparin pedig az új kationnal alkotott sójával a vizes fázisba kerül. Ennek további előnye, hogy ily módon a kvaterner-ammónium só eltávolítása már a fázisok elkülönítésekor megtörténik. Találmányunk szerint tehát oly módon járunk el, hogy a gyógyszerkönyvi minőségű nátrium-heparinát vizes oldatához, vagy pirogénmentesített, adott esetben nehézfémsót és inaktív heparinoid frakciókat is tartalmazó nátrium-heparinát tartalmú vizes fázistermékhez, melynek heparin koncentrációja 500— 10000 E/ml, célszerűen 1000—5000 E/ml, pH-értéke 2—10, célszerűen 4—8, kvaternerammónium só, célszerűen benzil-dimetil-2- (2- -p-1,1,3,3-tetrametil-butil-fenoxi(etoxi)etiI-am* mónium-klorid (Hyamineft 1622), vagy karbotetr a dec il-oximeti I-1 rimetil-ammonium-klór id 5—15 m/v%-os vizes oldatát adagoljuk, kevertetés közben. Az adagolt kvaterner-ammónium só mennyisége 1,0—2,0 g/105 I.U. heparin. Amennyiben a specifikus aktivitás növelését is célul tűzzük ki, az optimális arány meghatározását előnyösen az alábbiak szerint végezzük: A kicsapásra szánt vizes heparin oldatból pontosan mért aliquot részt kivéve kevertetés és kombinált üvegelektróddal végzett elektródpotenciál mérés mellett a választott 5 4 kvaterner-ammónium só 10 m/v%-os vizes oldatát adagoljuk. Az adagolt mennyiség függvényében a mV-ban mért elektródpotenciál értéket grafikusan ábrázolva a felvett potenciometrikus görbe alapján kiszámítjuk az aktív antikoaguláns potenciál leválasztáshoz szükséges kvaterner-ammónium só menyuyiségét. Az optimális arány megállapításához nem szükséges tehát a vizes heparin oldat heparin koncentrációjának ismerete, mivel a reagens arány a titrálás ml kvaterner-ammónium só oldat/ml heparin oldatban kifejezhető. A heparin kvaterner-amin komplex leválasztását követően az elegyet centrifugáljuk, az anyalúgot eltávolítjuk. A centrifugált csapadékot ionmentes és pirogénmentes vízzel szuszpendáljuk, majd centrifugáljuk. A kapott centrifugált csapadékot súlyának megfelelő 4—10-szeres, célszerűen 6—8- szoros mennyiségű vízzel nem, vagy korlátoltan elegyedő szerves oldószerben, — mint amilyen a kloroform, az i-propanol, az etilacetát, legelőnyösebben n-butanol — feloldjuk. Az oldás után a heparin-kvaterner-ammónium komplex butanolos oldatához 20—50 v/ /v%, célszerűen 30—40 v/v%-nyi mennyiségben a kimért kation vízojdható sójának, célszerűen Cl-aniont tartalmazó sójának 1 — 0 m/v%, előnyösen 2—5 m/v%-os oldatát adagoljuk. Az elegyet 5—15, célszerűen 15 percig kevertetjük, majd a fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist Seitz szűrőlapon vagy membrán alkalmazásával szűrjük és kevertetés mellett 50—150 v/v% célszerűen 60— 80 v/v% vízzel elegyedő alacsony szénatomszámú alkanollal (pl. metanol, etanol) vagy alkanonnal (pl. aceton) kicsapjuk. A kicsapott heparinátot ismert módon izoláljuk, szárítjuk. A kapott termék nátriumion tartalma 0,1 m/m% alatti, és az USP XXI minőségi követelményeket kielégíti. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal szemléltetjük, anélkül azonban, hogy azok a találmány oltalmi körét korlátoznák. A példákban a m/v% vegyes százalékot, a v/v% térfogatszázalékot, t% tömegszázalékot, M mólos oldatot, I.U. (international unit-ot) nemzetközi egység-et jelent. 1. példa Gyógyszerkönyvi minőségű nátrium-heparinátból, amelynek specifikus aktivitása 165 I.U./mg, pirogénmentes desztillált vízzel 4 m/v%-os oldatot készítünk. Az oldat 100 mihez kevertetés közben 130 ml 10 m/v%-os benzil-dimetil-2- (2-p-l ,1,3,3-tetrametil-butilfenoxi (etoxi)etil-ammónium-klorid (HyamineR 1622) vizes oldatát adagoljuk. A levált heparin-kvaterner-amin komplexet centrifugáljuk, majd 45 ml vízben szuszpendáljuk, s újra centrifugáljuk. A nedves csapadékot 110 ml i-propanolban feloldjuk, majd az oldódás után 40 ml ÍO m/v%-os vizes kálcium-klorid oldatot ada6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
