193755. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4/3h/-kinazolinin-származékok előállítására

193755 4 Az eljárás első lépésében az antranilsav­­-származékot és az imino-éterí (melyet adott esetben in situ is előállíthatunk), valamilyen inert oldószerben — például szén-tetraklo­­ridban, 2-propanolban vagy egyéb oldószer­ben — melegítjük, így megkapjuk a fent em­lített formamidint. Ha a Z vagy OZ csoport nitrogénatomot tartalmaz, akkor a formami­din közvetlenül a kívánt termékké ciklizáló­­dik, ha viszont észtereket használunk (Z je­lentése alkilcsoport), akkor a formamidint izolált vagy izolálatlan állapotban valami­lyen bázissal kell kezelni. Ha Z jelentése alkil­csoport, és a formamidint izoláljuk, akkor azt egy megfelelő oldószerben oldva kell a bázissal kezelni, hogy megkapjuk a kívánt kinazolinont. Előnyösen alkalmazhatók a hidr­­oxilcsoportot tartalmazó oldószerek, mint például a metanol vagy 2-propanol, de hasz­nálhatunk más oldószereket is — például tolu­­olt vagy dimetil-formamidot — is. A ciklizá­­lási lépésben a formamidin izolálásával vagy anélkül használható bázisok, például a nát­rium-karbonát, nátrium-hidroxid, nátrium­­-metoxid, nátrium-t-butoxid, ammónium-hidr­­oxid, n-propil-amin, dietil-amin, trimetil-amin vagy trietil-amin. Már említettük, hogy ha a reakciókeverékben bázis van jelen, akkor a terméket tetrazol-só alakjában kapjuk meg. A ciklizálást végezhetjük melegítéssel vagy anélkül. Az eljárás első lépésében használt imino­­-étert úgy állítjuk elő, hogy 5-amino-tetra­­zolt és egy megfelelő trialkoxi-metánt a tri­­alkoxi-metán feleslegében vagy valamilyen inert oldószerben — például hexánban, szén­­-tetrakloridban vagy N,N-dimetil-formamid­­ban — melegítünk. Az imino-étert elválaszt­juk és a későbbiek során felhasználhatjuk a ta­lálmány szerinti eljárásban. Ez a vegyület azonban a levegő nedvességének kitéve gyor­san hidrolizál, ezért általában előnyösebb, ha in situ állítjuk elő, és azonnal felhasználjuk. Tekintettel erre a tényre, az imino-étert sok példánkban nem tudjuk megnevezni, de a reak­ciókeverékben létrejön, és azután tovább rea­gál a leírt módon. Ezt a tényt a példák olva­sása során figyelembe kell venni. Az eljárást úgy is megvalósíthatjuk, hogy az eljárás során metil-antranilátot használunk, az imino-étert in situ állítjuk elő, és az egész reakciót ugyan­azon edényben végezzük. Az imino-éter elő­állítását kombinálhatjuk a fentiekben leírt eljárással, és a 4(3H)-kinazolinon teljes szin­tézisét hajtjuk végre anélkül, hogy a közbenső termékek bármelyikét izolálnánk. Tehát a tri­­etoxi-metánt, az 5-amino-tetrazolt és a metil­­-antranilátot inert oldószerben összekeverjük és melegítjük. Oldószerként használhatunk például 2-propanolt, szén-tetrakloridot, tolu­­olt vagy etilacetátot. A reakciókeverékben a fent leírt módon formamidin képződik, az­után valamilyen bázist adunk hozzá, és a keve­réket melegítjük, hogy lejátszódjék a ciklizá­­ció, és megkapjuk a kívánt 4(3H)-kinazoli­nont. E módszer sikeressége különösen meg­3 • lepő azért, mert a kiindulási reakcióelegy két különböző amin-vegyületet tartalmaz. Tapasz­talataink azonban azt mutatták, hogy a tri­etoxi-metán szelektíve reagál az 5-amino-tet­­razoilal, és az így keletkező imino-éter az­után könnyen és egyértelműen reagál az antra­­nilsav-észter aminocsoportjával, aminek ered­ményeként megkapjuk a fent leírt formami­dint. Az eljárás a továbbiak során jő kihoza­tallal adja a jelzett vegyületet, tehát nagyon hatásos módszer a szóbanforgó vegyület elő­állítására. Látható, hogy a találmány szerinti eljárás előnyösebb a bevezetésben ismertetett eljárás­nál, amennyiben az antranilsav-származé­­kok könnyebben hozzáférhetők, mint a 2-nitro­­-benzoesav származékai, melyek a technika állásában ismert eljárás kiindulási anyagát képezik. Ezen túlmenően a találmány szerinti szintézis sokkal rövídebb idő alatt végrehajt­ható, mint az eredetileg alkalmazott eljárás. Az alábbi példák csak a találmány illuszt­rálására szolgálnak. 1. példa 50 g 5-amino-tetrazol, 347 g trietoxi-metán és 500 ml hexán keverékét nitrogén-atmosz­férában melegítjük úgy, hogy a desztillálás lassan menjen végbe (íejhőmérséklet körül­belül 60-80°C). Hat órán át gyűjtjük a desz­­tillátumot oly módon, hogy a reakciókeverék­ből távozó hexánt szükség szerint pótoljuk. Ezután a keveréket szobahőmérsékletre hűt­jük, a finom, fehér, tus kristályok alakjában kiváló anyagot leszűrjük, hexánnal mossuk, vákuum alatti szárítószekrényben melegítés­sel szárítjuk, így megkapjuk az 5- (etoxi-meti­­lén-amino)-tetrazolt. Ez az anyag a levegő nedvességének kitéve gyorsan hidrolizál, ezért vagy azonnal fel kel! használni további reak­ciókhoz, vagy pedig megfelelő körülmények között kell tárolni. 2. példa 10 g 5-amino-tetrazol, 18 g trietoxi-metán és 200 ml szén-tetraklorid keverékét nitro­gén-atmoszférában, keverés közben melegít­jük a desztillátum megjelenéséig. Ettől kezd­ve hat órán át mérsékelt sebességgel folytat­juk a desztil 1 álást, miközben a reakciókeve­rékből távozó szén- tetrakloridot szükség sze­rint pótoljuk. A keverékben jelenlévő kristá­lyok elemzése ekkor azt mutatja, hogy az ami­­no-tetrazol teljes mértékben átalakult. A fehér kristályokat leszűrjük a forró • oldatból, és szén-tetrakloriddal gyorsan átmossuk. A ned­ves szüredékpogácsa alakjában megkapott 5- (etoxi - met ilén-ami no) -tetrazolt azonnal felhasználjuk. 3. példa 25 g 5-amino-tetrazol-monohidrát és 356 g trietoxi-metán keverékét nitrogén-atmoszfé­rában, keverés közben 4 órán át 100°C-os hő­mérsékleten melegítjük, és közben gyűjtjük a desztillátumot. Ezután a keverékhez 30 ml 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom