193730. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás azetidinonok előállítására
például az allil- és a metallilcsoportot). R2 méginkább előnyösen 2,4- vagy 3,4-dimetoxi-benzil-, benzil- vagy allilcsoport lehet. R3 előnyös példájaként említhetjük az (R)-2,2-dimetil-1,3-dioxolán-4-ilcsoportot. A (III) általános képletü kiindulási vegyületeket például a 46066/1983 számú publikált japán szabadalmi bejelentésben ismertetett módszerrel vagy ehhez a módszerhez hasonló módszerekkel állíthatjuk elő. A (III) általános képletü vegyületeket szabad formában vagy pedig valamelyik szokásos só formájában hasznosíthatjuk. A (III) általános képletü vegyületek sóiként használhatunk például szervetlen savakkal, így például sósavval vagy kénsavval, vagy szerves savakkal, például ecetsavval, p-toluol-szulfonsavval vagy oxálsavval képzett sók előnyösebbek a találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtása során, melynél 1 mól (III) általános képletü vegyületre vagy az utóbbi sójára vonatkoztatva a (IX) általános képletü vegyület és egy halogén-hangyasav-alkilészter reagáltatásával kapott reakciótermékből 1—6 mólt használunk. A reagáltatást oldószerben hajthatjuk végre. Oldószerként például aprotikus oldószereket használhatunk. A használható oldószerekre példaként említhetünk étereket (így például a tetrahidrofuránt és a dietil-étert), halogénezett szénhidrogéneket (így például a diklór-etánt, metilén-kloridot és kloroformot), nitrileket (így például az acetonitrilt) és amidokat (például az N,N-dimeti!-formamidot és az N,N-dimetil-acetamidot). Előnyösen például halogénezett szénhidrogéneket, így például metilén-kloridot használhatunk. Az alkalmazott oldószer mennyisége 1 g említett reakciótermékre vonatkoztatva 1-30 ml, előnyösen 1,5-10 ml. A reakcióelegyhez hozzáadhatunk, továbbá egy bázist is, feltéve, hogy a reakciót nem befolyásolja károsan. Ilyen bázisként például az alkilrészekben 1-4 szénatomot tartalmazó trialkil-aminokat, így például trimetil-amint, trietil-amint és tributil-amint használhatunk. Egy mól említett reakciótermékre vonatkoztatva a bázis mennyisége 0,01-6 mól, előnyösen 0,1-1 mól lehet. A reakcióhőmérséklet —70°C és 100°C, előnyösen —20°C és -j-40 °C között lehet. A reakció igen rövid időn belül lezajlik, illetve befejeződik. Általában legfeljebb 2 órás reakcióidő elegendő, az előnyös reakcióidő 5-40 perc. A reakció befejeződése után az előállítani kívánt (I) általános képletü vegyület képződött mennyiségét meg lehet állapítani például nagysebességű folyadék-kromatográfia segítségével. Az így kapott (I) általános képletü célterméket azután szokásos módon különíthetjük el és tisztíthatjuk, például extrahálással, mosással, kromatografálással, kristályosítással és átkristályosítással. Felhasználhatjuk azonban az (I) általános képletü vegyületeket elkülönítés nélkül is kiindulási anyagként. A (IX) általános képletü vegyületek használhatók sók formájában és sóikként használ3 hatunk például alkálifémekkel, így nátriummal és káliummal, vagy pedig tercier aminokkal, így az alkilrészekben 1-4 szénatomot tartalmazó trialkil-aminokkal, például trimetil-aminnal, trietil-aminnal és a tributil-aminnal alkotott sókat. A halogén-hangyasav-alkilészterekben a halogénatom például bróm- és klóratom lehet. Ami a halogén-hangyasav-alkilészterek alkilcsoportját illeti, ez 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, így metii-, etil-, propiI-, izopropil-, butil-, szek-butil-, izobutil- vagy terv-butil-csoport lehet. A halogén-hangyasav-alkilészterekre előnyös példaként említhetjük a klór-hangyasav-etilésztert, klór-hangyasav-izopropilésztert és a klór-hangyasav-izobutilésztert. Egy mól (III) általános képletü vegyületre vonatkoztatva a (IX) általános képletü védett glicin vagy sója mennyisége 1-6 mól, előnyösen 2-4 mól lehet. Egy mól (IX) általános képletü glicinre vagy sójára vonatkoztatva a halogén-hangyasav-alkilészter mennyisége 1- -10 mól, előnyösen 2-6 mól. A (IX) általános képletü glicin vagy sója és a halogén-hangyasav-alkilészter reagáltatását oldószerben hajthatjuk végre. E célra oldószerként a (III) általános képletü vegyületek, illetve az utóbbiak sói reagáltatásának ismertetésekor említett oldószerek valamelyikét használhatjuk. Az alkalmazandó oldószer mennyisége 1 g védett glicinre vagy sójára vonatkoztatva 1-30 ml, előnyösen 5-15 ml. Előnyös a reagáltatást bázis jelenlétében végrehajtani. E célra bázisként tercier aminokat, így az alkilrészekben 1-4 szénatomot tartalmazó trialkil-aminokat, például trietil-amint és tributil-amint használhatunk. Az alkalmazandó bázis mennyisége 1 mól védett glicinre vagy sójára vonatkoztatva 1-7 mól, előnyösen 2-6 mól lehet. A reagáltatást egy ilyen bázis jelenlétében például -80 °C és +20°C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A reakcióidő rendkívül rövid lehet. Konkrétan elegendőnek bizonyul a reakcióelegyet 2 óránál rövidebb időre, előnyösen 3-10 percre magára hagyni. Az így kapott reakcióelegyet ezután további kezelés nélkül közvetlenül felhasználjuk valamely (III) általános képletü vegyülettel vagy az utóbbi sójával végrehajtott reagáltatáshoz. A (III) általános képletü vegyületet vagy sóját az előzőekben részletesen ismertetett reagáltatás során kapott reakcióelegyhez adhatjuk hozzá, de a hozzáadás történhet a reagáltatást megelőzően vagy annak során is. így például hozzáadhatjuk valamelyik (III) általános képletü vegyületet vagy sóját a védett glicin vagy sója, halogén-hangyasav-alkilészter, a bázis és az oldószer közül legalább az egyikkel történt összekeveredése után a fentiekben ismertetett rendszerhez. Az így előállított (I) általános képletü vegyületek a 3- és 4-helyzetű helyettesítők vonatkozásában cisz- és transz-konfigurációjú négyféle izomer formájában lehetnek. A találmány szerinti eljárással különösen előnyösen 4 3 193730 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
