193726. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egy- vagy többfázisú inverterek főtirisztorainak oltására

Ion található főtirisztorok gyújtó jeleiből lo­gikai VAGY kapcsolattal lehet előállítani. A kikapcsolást akkor kell végrehajtani, amikor valamelyik főtirisztort vagy főtirisztorokat ol­tani kívánjuk. Az oltható K,, K2 tirisztoroknak az oltási folyamat során legalább annyi ideig kikapcsolt állapotban kell maradnia, amennyi az adott körülmények között a főtirisztorok szabaddáválásához szükséges. A terhelés munkapontjától függően szá­mos egyéb kezdeti és végállapota lehet az in­­verternek, be lehet azonban látni, hogy a leírt módon végrehajtott vezérléssel az áramkör helyesen működik. Kihasználva azoltható K,, K2 tirisztorok rendkívül gyors működését, lehetőség van ar­ra, hogy az áramkört zárlatbiztos kialakítá­súra tervezzük, ami a gyakorlatban igen nagy előnyt jelent. Ha az inverter kimenő kapcsai zárlatba kerülnek vagy félvezető meghibáso­dás esetleg összegyújtás miatt a pozitív és ne­gatív tirisztoros vonal zárlatba kerül, az ie áramú ueJ (Lj -j-L2) meredekséggel kezd nö­vekedni. Az L| és L2 fojtótekercsek (egyébként is szükséges) értékeinél az áram felfutási me­redekség olyan értékű, hogy az oltható K,, K2 tirisztorok maximális kikapcsolható áramá­nak elérése előtt a zárlati áram az oltható K, és K2 tirisztorok kikapcsolásával megszün­tethető, azaz a zárlat biztosító kiolvadás nél­kül megszakítható. A 4. ábrán a találmány szerinti kapcsolási elrendezés oltókörrel ellátott tirisztorokkal megvalósított változata látható. Itt a kikap­csolható félvezető elem szerepét az oltókörrel ellátott K1, K2 tirisztorok látják el, a hozzájuk tartozó oltókör T7, T8 tirisztorból, D9, D10, Du, D12 diódából, valamint L3 induktivitásból és C kondenzátorból áll. Az Lj, L2 fojtótekercsek szerepe azonos az előzőekben leírtakkal. Az áramkör működése a következő: Kiindulva az előzőekben is felvett vezetési állapotból, a pozitív vonalon kell oltani a K, tirisztort ahhoz, hogy a T,, T5 tirisztor áramát megszakítsuk. Gyújtsuk a T7 tirisztort, aminek hatására a T7 tirisztorból, L3 induktivitásból, C kondenzátorból, D9 diódából, Dn fojtóte­kercsből álló áramkörben egy szinuszos áram lengés indul meg, amely jóval nagyobb amplitú­dójú, mintazie egyenáram. Ennek hatására a K, tirisztor árama megszakad és az L3 in­duktivitás, C kondenzátor értékétől, valamint a Ckondenzátor kezdeti feszültségétől és az \e egyenáramtól függő ideig a K! tirisztorra zá­ró irányban a Dn dióda vezető irányú feszült­sége jut. Az áramkört úgy kell méretezni, hogy ez az idő nagyobb legyen a K, tirisztor szabad­­dáválási idejénél. Amkor az \c áram kisebb lesz b egyenáramnál, a Du dióda lezár (és mivel közben visszanyerte záróképességét), a K, ti­risztor sem vezet, így az ie egyenáram áttevő­dik a T7 tirisztorból, L3 induktivitásból, C kon­denzátorból, D9 diódából, L| fojtótekercsből és T, tirisztorból', illetve T5 tirisztorból álló körre. Az átfolyó áram hatására az uc konden­zátor feszültség (amely már előzőleg polari- 4 5 tást váltott) addig növekszik, míg ki nem nyit a D4 és D2 dióda, amikor az L3 induktivitás és C kondenzátor és a hozzá kapcsolódó félveze­tők árama megszűnik. Ezzel a 2. ábrának meg­felelő állapot alakul ki, és hasonlóképpen jut­hatunk el a 3. ábrának megfelelő vezetési álla­potba. Az oltási folyamat alatt a C kondenzá­tor feszültsége polaritást váltott, így az oltó­kor készen áll a negatív oldalon végrehajtan­dó oltásra. A leírt áramkör igen kedvező tulaj­donságokkal rendelkezik, pl. mindössze egy oltóköri kondenzátort és induktivitást tartal­maz, de más elrendezésű oltókörök is alkal­mazhatók a K, és K2 tirisztorok oltására. összefoglalva a találmány szerinti inver­ter oltást megvalósító kapcsolási elrendezé­sek előnyös tulajdonságait: — Nem tartalmaznak a főáramkörben ol­tóköri induktivitásokat (a di/dt korlátozó foj­tok nagyságrendekkel kisebbek). Ez gazda­sági szempontból előnyös, de műszakilag is igen kedvező, mert jobb hatásfokot és kisebb belső impedanciát eredményez. — Az inverter főtirisztorok számára bizto­sított szabaddáválási idő elektronikus vezér­léssel határozható meg, nem függ erősáramú elemek értékétől, tehát bármely tirisztorhoz (mindössze szoftver változtatással) beállít­ható. Ebből az is következik, hogy áramköri okok nem teszik szükségessé gyors (inverter típusú) tirisztorok alkalmazását, ami jelentős anyagköltség megtakarítást eredményezhet. — A főtirisztorok áram és feszültség igény­­bevétele ideális, miután sem köráramok, sem túlfeszültségek nem lépnek fel az oltókör mű­ködése során. Ez azt jelenti, hogy a főtiriszto­rok kihasználása 30—50%-kal jobb lehet a ta­lálmány szerinti megoldás esetén. A találmány nincs a kiviteli példákban és alkalmazásokban ismertetett megoldásokra korlátozva, hanem kiterjed az igénypontok­ban, különösen a főigénypontban oltalom alá helyezett összes megoldásra. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Kapcsolási elrendezés egy- vagy több­fázisú inverterek főtirisztorainak oltására, amely kapcsolási elrendezésben váltakozó­áramú pontjain közösített, ellenpárhuzamos tirisztoros (T^.Tg), illetve diódás (D,...D6) hídkapcsolás van, amely diódák (D,...D6) kö­zösített katódjai egyenfeszültség forrás po­zitív kapcsához (P), közösített anódjai egyen­feszültség forrás negatív kapcsához (N) csat­lakoznak, azzal jellemezve, hogy a kapcsolá­si elrendezésnek a tirisztorok (T^.-Tg) közö­sített anód pontjaihoz, illetve közösített katód pontjaihoz csatlakozó vonalaiba oltható vagy oltókörrel ellátott tirisztorok (K,, K2) vannak az egyenfeszültség forrás pozitív kapcsától (P) a negatív kapocs (N) felé folyó áram ve­zetésére alkalmas polaritással sorbakötve. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási el­rendezés, azzal jellemezve, hogy az oltható 6 193726 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom