193710. lajstromszámú szabadalom • Hőhasznosító berendezés, különösen melegvíz hulladékhő felhasználásával történő készítésére

193710 látható, amelyet az 1. és 2. ábra szerinti berendezés elemeinek a kombinálásával ala­kítottunk ki; ezért a már ismertetett szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Az 1 tartály belső terét a 2 nyitott elválasztólemez egy kisebb 3 alsó térre és egy nagyobb 4 felső térre osztja meg. Az előbbiben kondenzvíz fűtésű 26 hő­cserélő, az utóbbiban egy 13 felhajtó-áram­­lásrendező tag van beépítve, amelynek 14 harangja közvetlenül a 2 nyitott elválasztó­lemez felett helyezkedik el, és belsejében 25 gőzfűtésű hőcserélő van. A 25 hőcserélő gőzt betápláló 25a bemenő vezetékébe 22 motoros szabályozószelep van beiktatva, amely a 24 elektromos vezetéken keresztül működési kapcsolatban áll a 4 felső tér felső részében levő 23 hőfokérzékelővel. A 25 hő­cserélő 25b kimenő vezetéke egy 19 kondenz­­víz-leválasztóedényt tartalmazó 18 átkötő­vezeték révén a kondenzvíz fűtésű 26 hő­cserélő 26a bemenő vezetékére van kapcsolva, míg e hőcserélő 26b kimenő vezetéke a 20 nyi­tott kondenztartályba torkollik; ebből 21 lefúvatóvezeték lép ki, amely a szabadba történő párakivezetésre szolgál. A 4. ábra szerinti berendezés az 1. ábra szerintitől csak annyiban tér el, hogy mind a 3 alsó térben, mind a 4 felső térben egy-egy 13 felhajtó-áramlásrendező tag is el van he­lyezve, ezért a már ismertetett szerkezeti ele­meket ebben az esetben is a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Az alsó 13 felhajtó-áramlásrendező tag a 2 nyitott elválasztólemez centrális 5 nyílásába torkol­lik, és a betorkollásnál 27 nyílások vannak a 15 felhajtócső palástjában kialakítva, ame­lyeknek köszönhetően a 3 térből nemcsak felfelé, a 4 térbe áramlik az 5 nyíláson keresz­tül a felmelegített víz, hanem az X nyilaknak megfelelően a melegvíz egy része lefelé visszaáramlik a 3 térbe, úgyhogy ott saját cirkuláció is bekövetkezik, ami a hőátadás hatékonyságát tovább javítja. Az 5. ábrán a találmány szerinti berende­zés egy olyan kiviteli alakját tüntettük fel, amely kondenzhő előfűtéssel, külső rendszer­ből származó hőhasznosítással és gőz utó­­fűtéssel állít elő használati melegvizet. E berendezés állóhenger alakú zárt 1 tartályát két, 5 centrális nyílásokat tartalmazó 2 nyitott elválasztólemez osztja meg 3 alsó térre, 4 felső térre és 28 közbenső térre; a két utóbbi­ban egy-egy 13 felhajtó-áramlásrendező tag helyezkedik el, amelyek közül az alsónak a 15 felhajtócsöve a felső 2 nyitott elválasztó­lemez 5 nyílásába torkollik, és a betorkollás­nál 27 nyílás van. A felső 13 felhajtó-áram­lásrendező tag 14 harangja alatt 25 gőz­fűtésű hőcserélő helyezkedik el, amelynek 25a bemenő vezetékébe a 23 hőfokérzékelő­vel a 24 elektromos vezetéken keresztül működési kapcsolatban álló 22 motoros szabályozószelep van beiktatva. A 26 hőcse­rélő 26b kimenő vezetékét 19 kondenzvíz­­leválasztó edényt tartalmazó 18 átkötőveze­13 8 ték köti össze a 3 alsó térben elhelyezkedő kondenzvíz fűtésű 26 hőcserélő 26a bemenő vezetékével, e hőcserélő kimenő vezetéket 26b hivatkozási számmal jelöltük. A 28 közbenső térben levő 13 felhajtó-áramlás­rendező tag 14 harangja alatt 29a belépő vezetékkel és 29b kilépő vezetékkel rendelkező 29 hőhasznosító hőcserélő van. E berendezés esetében is az T tartály alsó részébe torkollik a 6 hidegvíz-vezeték, a felső részéből lép ki a 8 fogyasztóhoz csatlakozó 7 használati melegvíz-vezeték, amelyről le van ágaztatva és a 3 felső tér felső részébe van vissza­vezetve a cirkulációs szivattyút tartalmazó 9 cirkulációs vezeték. A 3—5. ábrák szerinti kiviteli példák esetében a hőhasznosítás optimalizálása még fokozottabban jelentkezik, mint az 1. és 2. ábra szerinti berendezéseknél, hiszen azok haté­konyságjavító elemei, a 2 nyitott elválasztó­lemezek és 13 felhajtó-áramlásrendező­­tagok kombináltan kerültek alkalmazásra. Ily módon a 3. és 4. ábra szerinti megoldások optimális hőenergia-koncentrátorokként funk­cionálnak, amelyekben a nyitott elválasztó­lemezek az egyes hőfokszintek közötti keve­redés megakadályozása mellett a hőátadási viszonyokat, illetve hőmérsékletkülönbsége­ket, a felhajtó-áramlásrendező tagok pedig a tartályrekeszeken belül — ugyancsak a hőátadási viszonyok javítása céljából — a hő­fok-kirétegződést optimalizálják. A 3. ábra szerinti berendezés úgy műkö­dik, hogy a hideg vizet a 3 alsó térben a felső, gőzfűtésű 25 hőcserélő kondenz (hulla­dék) hőjével a 26 hőcserélő előmelegíti, míg maga a 25 hőcserélő gőzzel közvetlenül tovább melegíti, miközben a 4 felső térben a 2. ábrával kapcsolatban részletesen leírt folyamatok játszódnak le. A 25a vezetéken át betáplált gőz mennyiségét a 8 fogyasztó­hoz kimenő melegvíz hőmérsékletét érzékelő 23 hőérzékelő és a 22 motoros szabályozó­­szelep vezérli. A 27 nyílás a folyadékfelhaj­tást teszi a 15 csőben hatékonyabbá. A 25 hőcserélő pl. 150—180°C hőmérsékletű gőzzel fűthető. A 4. ábra szerinti megoldásnál is az alsó 11 hőcserélő a 6 vezetéken belépő hideg vizet mintegy előmelegíti, a 13 felhajtó-áramlás­rendező tagok pedig a kifogástalan hőfok­­-kirétegzéssel optimális hőátadási viszonyo­kat biztosítanak. A 2 nyitott elválasztólemez tökéletesen meggátolja az alacsonyabb hő­mérsékletű alsó és magasabb hőmérsékletű felső tér víztömegei között a keveredést. A hőmérsékleti viszonyok — paraméterek — az 1. ábrával kapcsolatban közölttel azonosak lehetnek. Az 5. ábra szerinti berendezés úgy mír­­ködik, hogy a 6 vezetéken érkező, felmele­gítendő hidegvizet a 3 alsó térben a 18 és 26a vezetékeken érkező kondenzvíz hőtartalmának hasznosításával, a 26 hőcserélő segítségével előmelegítjük. Az előmelegítés a 28 közbenső 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom