193710. lajstromszámú szabadalom • Hőhasznosító berendezés, különösen melegvíz hulladékhő felhasználásával történő készítésére

193710 A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: a csak nyitott elválasztólemezt tartalmazó berendezéssel — amint erre már utaltunk — kiküszöböltük az egyes tartályterek (reke­szek) közötti különböző hőmérsékletű folya­dékok ún. szabadáramlását, illetve természe­tes gravitációs áramlás útján történő össze­keveredését, és ezáltal a hőátadásra ked­vezőtlen hőmérsékletviszonyok kialakulását, ugyanakkor az elválasztólemez nyílásán át a ténylegesen szükséges folyadékmennyiség az alacsonyabb hőmérsékletű alsó térből a magasabb hőmérsékletű felső térbe bármikor átáramolhat. A felhajtó-áramlásrendező tagot tartalma­zó berendezés előnyei is rendkívül jelentősek. A felhajtó-áramlásrendező tag a tartályba belépő, pl. 15°C hőmérsékletű folyadéknak csak egy részét a teljes folyadéktömeg fel­­melegítése nélkül hevíti fel, és a tartály felső részében levő elvételi helyhez emeli (továbbít­ja), vagyis a folyadéktömeget — hőmérsék­leti szempontból optimálisan kirétegzi. Folyamatos üzem esetén természetesen a tel­jes folyadéktömeg felmelegszik. A tartály tetején a felhasználó részére mindig a tar­tályon belüli legmagasabb hőmérsékletű folyadék áll rendelkezésre, mivel a gravi­tációs hőfokkirétegződési folyamat miatt a magasabb hőmérsékletű közeg mindig a tartály tetejénél foglal helyet. Nagy elvéte­leknél a felhajtó-áramlásrendező tag kedve­zően kompenzálja az ún. lökőhatást, mert a szükséges folyadékmennyiség — teljes tartály­­-űrtartalom felfűtése nélkül — gyorsan a fo­gyasztó rendelkezésére áll. Ez a tartály tetején rugalmas, a gyors terhelés-változásokhoz igazodó elvételt tesz lehetővé. A felhajtó­­-áramlásrendező tag a hőhasznosító hőcserélő részére — a rendszeren belül — optimális hőátadási viszonyokat biztosít, miáltal a hő­­csere mindig ott jöhet létre, ahol a legkedve­zőbb hőmérsékletviszonyok, hőmérséklet-kü­lönbségek — a rendszer adottságaiból adódó­an — törvényszerűen kialakulnak, nevezete­sen: — hőközlésnél, hőhasznosítás esetén, vagyis fűtésnél, hőhasznosításnál a tartály alsó részén, a rendszeren belüli legalacso­nyabb hőmérsékletű zónában, a harangban; — hőelvonásnál — a hő másutt történő hasznosítása céljából — a tartály tetején, a rendszeren belüli legmagasabb hőmérsékle­tű zónában, a ■ felhajtócső felső részénél. Toronytárolóknál — amelyek mind nyitott elválasztólemezeket, mind felhajtó áramlás­­rendező tagokat tartalmaznak — a felhajtó­­-áramlásrendező tagok fokozzák, illetve több­szörözésére növelik a kedvező geometriai méreteknek köszönhető amúgy is jelentős, a víz fajsúlykülönbségéből eredő felhajtó­erőt, segítségükkel a felmelegedett víz a toronytároló felső részébe áramlik, kiréteg­ződik, a meleg víz mindig felül, a hidegebb víz mindig alul helyezkedik el. 23 A találmány szerinti berendezések nem­csak a jelenleg ismert, hasonló célú beren­dezésekénél lényegesen kedvezőbb hőhasz­nosítást — elsősorban hulladékhő-hasznosí­­tást —, kedvezőbb tárolást, illetve hővissza­nyerést, és ezáltal jelentős energiamegtaka­­rítást eredményeznek, hanem terület- és sze­relésigényük is kisebb az ismert megoldáso­kénál. Emellett a találmány szerinti integ­rált toronytároló tartályok segítségével a kalorikus feladatokat — melegvíz-készítési, tárolást, hőhasznosítást stb. — összevontan, komplexen, optimálisan lehet megoldani. Az integrált működéssel elkerülhetők, illetve minimálisra csökkenthetők a hőenergia-Veszte­ségek, és a kalorikus műveletek hatás­foka növelhető. A találmány szerinti beren­dezések felhasználhatósága igen széleskörű, a találmány — egyebek mellett — mindazon helyeken előnyösen alkalmazható, ahol vala­milyen célra vizet kell melegíteni (pl. hasz­nálati melegvíz-szolgáltatás, vagy fűtés cél­jára, vagy gyakorlatilag bármilyen hőhasz­nosítással, energiatárolással, hőfejlesztéssel és hőátalakítással kapcsolatos feladatok meg­oldására, kazántelepek közfolyamatainál stb.) és egyidejűleg (hulladék)hőhasznosításra van lehetőség akár saját, akár külső rend­szerből. A hőellátási gyakorlatban igen sok­szor áll rendelkezésre — főként folyadék­fázis formájában — nagymennyiségű, de viszonylag alacsony hőmérsékletű hulladék­hő, amely a találmány szerinti több hő­­mérsékletzónás, hőátadásoptimalizált, integ­rált toronytárolóval racionálisan kinyerhető. Összefoglalva, a találmány leglényegesebb előnyei a következők: — a tartálytérfogat optimális kihasználása-, — a hőátadási viszonyok, és ebből követ­kezően a hasznosításra kerülő fűtőköze­gek hőtartalmának gazdaságos kihasz­nálása; — a fogyasztás rugalmas követése; — helytakarékos, épülettakarékos elhelyez­hetőség, szabadtéri felállíthatóság a fagyveszély kiküszöbölésének köszönhe­tően; — a szerelési munkák leegyszerűsödése. Végül hangsúlyozni kívánjuk, hogy a ta­lálmány nem korlátozódik a fentiekben rész­letesen ismertetett kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Hőhasznosító berendezés, különösen használati melegvíz hulladékhő felhasználá­sával történő készítésére, amelynek zárt tartálya, a felmelegítendő folyadéknak a tartályba juttatására szolgáló vezetéke, a fel­melegített víznek a tartályból történő eltá­volítására szolgáló vezetéke, valamint hő­cserélője vagy/és fűtőteste van, azzal jelle­mezve, hogy a tartály (1) belső tere legalább 24 13 5 *0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom