193709. lajstromszámú szabadalom • Répabetakarítógép

biztosítható, hogy a kiemelt répára sokkal kevesebb talaj tapad, ezáltal a répának a gyárba történő szállítása során a répa-talaj­­maradvány arány sokkal jobb lesz, mint az ismert és összehasonlítható répabetakarító­gépeknél. így egyrészt a humusz is szinte maradéktalanul a termőföldön marad, más­részt a répagyárak jelentős energia és szállí­tási költségeket takaríthatnak meg a répá­ra tapadt humusz tisztítási és visszaállí­­tási igényének csökkenésével. A találmány szerinti répakiemelők a mű­velni kívánt répasorok számának megfelelően egymás mellett párhuzamosan, munkairány­ban közvetlenül a fejezőberendezés és a szál­lítószerv mögött vannak elrendezve és hely­igényük rendkívül csekély. Közvetlenül ezek felett a rendkívül egyszerű és helytakaré­kos répakiemelők felett a répa tisztítására kefeelrendezés van kialakítva, amely a ha­gyományos tisztító centrifugát helyettesíti. A henger alakú forgó kefék, répakiemelőként egy vagy egymás mögött több, sugárirány­ban elnyúló sörtékkel rendelkeznek. A kefe sor­téi-tengelyirányban a kefe két szélétől annak közepe felé csökkenő hosszúságúak, úgy hogy a kiemelt répát egyidejűleg a kefe palást­jának középső részére központosítják, meg­tisztítják, majd tovasodorják. Ily módon a kefe sortéi a répatest tisztítása mellett (ame­lyet eddig a tisztító centrifuga végzett el) a répa megvezetését, valamint elszállítását is átveszik. A kefe sortéi célszerűen igen kopásálló műanyagból, például poliamidból készülnek. A sörték külső szabad végükön merevítést, erősítést tartalmazhatnak, amely vasból, a sörtékbe beleépített vasrészecskék­ből vagy más hasonlóból állhat. A kefék hajtása a vontatóról történik, és a kefék elő­nyösen munkairányban állíthatóan vannak ki­alakítva. Ha répakiemelőként egyetlen kefe helyett két vagy több kefe van egymás mögött tisztítóhatás javítás érdekében elhelyezve, ak­kor a kefék menetirány szerinti távolsága egy­máshoz képest célszerűen kisebb mint a ke­fék maximális átmérőnél mérhető sugarainak összege, úgy hogy a kefék jobb és bal oldali szélükön egymásba beleérnek, növelik a tisz­títóhatást és hozzájárulnak a répák tovább­vezetéséhez a kefepalástfelület középső, mé­lyebb szakaszára. Az ily módon tisztított répákat a tisztítókefék a vontató menetirányá­val szemben továbbsodorják és a répák a gépkereten felerősített ütközőfalnak ütköznek. Ez az ütközőfal például lefelé álló rudak­­ból van kialakítva, melyek a répakiemelőt a vontató irányában lezárják. A répa a pl. talaj felőli végükön nem rögzített vasruda­­kon történő felütközése során tovább tisz­tul a rátapadt talajtól, humusztól. A meg­tisztított répa az ütközőíalról egy vagy több, a talaj közelében elhelyezett haránt-szállító­berendezésre, például szállítószalagra vagy szállítócsigára hull, amely a répát elszál­lítja és vagy saját tárolóba tölti,vagy a von­tató mellett, azzal párhuzamosan haladó jár­7 műbe továbbítja, öntárolás esetén, ahol a tároló a vontatóval szilárdan össze van kap­csolva, a répabetakarítógép haránt-szállító­berendezése a tisztított répát hosszanti szállí­tószalagra továbbítja, amely mind a répabeta­karítógéppel, mind a vontatóval össze van erő­sítve. Ez a szállítószalag a répát a vonta­tó hosszirányában hátrafelé elszállítja és ott további szállítószalagon át példáuT kaparó­­padlós tárolóba tölti. A levágott répalevelet továbbító szállító­szerv előnyösen közvetlenül a fejezőberende­zésen elhelyezett axiális vagy radikális tur­binaként van kialakítva, amely lényegében zárt szállítócsatornával rendelkezik. A tur­bina egy előnyös kiviteli alakjánál a turbina turbinatengelyen elhelyezett lapátjai rugal­mas anyagból készültek, és a répaleveleket a forgó turbinalapátok felfelé továbbítják a szállítócsatornában és ott továbbadják. A tur­binalapátoknak előnyösen legalább egy ré­sze elasztikus anyagból, például gumiból, mű­anyagból vagy szöveterősítésü anyagból áll. A terelőkerekek és a turbina egymáshoz képest előnyösen úgy vannak elrendezve, hogy közöttük meghatározott távköz áll fenn, azaz a terelőkerekek tengelye, valamint a turbina tengelye közötti távolság nagyobb mint a terelőkerekek r, sugarának és a turbina r2 sugarának összege. A terelőkerekek és a tur­binalapátok közötti távolság növekedésével együtt növekszik az a veszély, hogy nagy távolság esetén nem biztosítható a levágott répalevelek maradéktalan elszállítása, és a terelőkerekek és a turbina közötti szállító­csatorna eltömődik, mivel a répalevelek már viszonylag későn jutnak a turbina hatósuga­rúba. Hogy ezt a lehetséges nehézséget a ta­lálmány szerinti répabetakarítógép fent ismer­tetett kiviteli alakjánál biztonsággal kiiktas­suk, egy további előnyös kiviteli alak értel­mében a terelőkerekeket oly módon kell a turbinához, illetve egy forgó verőszerkezet­hez hozzárendelni, hogy a fejezőkés elrende­zés által levágott répalevelek és répafejsze­letek már közvetlenül az átvételi helyen ap­rítva jussanak a szállítócsatornába. A verő­szerkezet és a terelőkerék-elrendezés egymás­hoz képest úgy helyezkedik el, hogy az egyes verőkarok benyúlnak a terelőkerekek közé és ezáltal a szállítandó termékre már a feje­­zőáely közvetlen közelében hatást gyakorol­nak. A szállítandó termék átvétele ekkor köz­vei lenül a répa fejezési csatlakozásának tar­tományában következhet be lényegesen koráb­ban, ami a szállítócsatorna lehetséges dugu­lását teljes biztonsággal kizárja. A találmány szerinti répabetakarítógép most ismertetett ki­viteli alakjánál a terelőkerék elrendezés ten­gelye és a verőszerkezet tengelye közötti tá­volság nulla és a terelőkerék r, sugarának és a verőszerkezet r2 sugarának összege ál­tal meghatározott tartományba esik. A találmány értelmében előnyös, ha a ve­rőszerkezet, illetve az egyes verőelemek ke­8 5 193709 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom