193695. lajstromszámú szabadalom • Bolygóműves hajtómű, különösen fordulatszám- és/vagy nyomatékváltás céljaira

193695 A találmány tárgya bolygóműves hajtómű, különösen fordulatszám- és/vagy nyomaték­váltás céljaira, amely hajtóműben hajtóten­gely házban elrendezett excentertárcsán ke­resztül bolygótárcsával van működési kap­csolatban, míg a bolygótárcsa hengerpalás­ton legörgethetően van kiképezve és nyoma­tékátadó elemeken keresztül a hajtótengely­­lye! előnyösen koaxiális hajtott tengellyel van kapcsolatban. Mint ismeretes, az olyan esetekben, ami­kor valamely meghajtó motor fordulatszámát i>10 mértékben kell módosítani, azt nem fogaskerékáttétellel valósítják meg, hanem bolygókerekes hajtóművel. Ezek a hajtóművek általában egy meghajtott excenter tárcsának egy nagyobb átmérőjű henger belső felüle­tén való legördüléssel biztosítják a fordulat­­szám áttételt és az excentertárcsáról nyoma­ték átadó elemekkel adják át a hajtott ten­gelyre a fordulatszámot és a nyomatékot. A gyakorlatban elterjedt ciklois hajtómű­veknél egy excenterrel meghajtott, két rész­ből álló tárcsa kettősköralakú mozgásokkal gördül le egy gyűrű belső felületén, tehát cikloidalakú mozgást végez. Annak érdekében, hogy legördülés alatt csúszás ne következzen be, a mozgatórendszert alakzáróan kell ki­képezni. A formazáró kiképzés azzal érhető el, hogy a tárcsák külső felületét is ciklois­­alakúra képezik ki. Az excenterrel meghaj­tott tárcsa a gyűrűben csapágyazott görgő­kön gördül le, a görgők száma eltér a tárcsa felületén kiképzett cikloisgörbék számától. Az excenter a hajtótengely fordulatszámával forog és gördülőcsapágyon keresztül hajtja a tárcsát, amelyet a gyűrűn levő görgőkhöz szorít. Az excenter egy körülfordulása alatt a tárcsa a külső felületén kiképzett egy cik­­loisnak megfelelő szöggel fordul el a hajtó­tengely. forgásirányával ellentétes irányba. A tárcsa fordulatszáma tehát a felületén kikép­zett ciklois görbék számától függ. Ezzel a megoldással a gyártómüvek adatai szerint (i~l—85) arányú módosítás oldható meg. Nagyobb áttételre ez a hajtómű azért nem alkalmas, mert a tárcsa felületén kiképez­hető cikloisak számának növelése a tárcsa átmérőt rendkívüli mértékben megnövelné. A ciklois hajtóműben egyébként két tárcsa egymáshoz képest 180°-al el van forgatva, amelyek a hajtott tengelyhez csapok segítsé­gével csatlakoznak. A tárcsákban a csapok befogadására alkalmas furatok vannak, ame­lyek átmérője annyival nagyobb, mint a csa­pok átmérője, hogy tárcsák bolygó mozgá­sát ne akadályozza. Nagyobb áttétel érhető el az ún. hullám­hajtómüvekkel. A hullámhajtómüveknél az ex­center egy külsőfogazású, viszonylag vékony gyűrűt hajt meg, amely üzem közben rugal­masan deformálódik. A deformáció következ­tében hullámvonalat ír le. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy csak viszony­lag kis modullal készíthető és csak igen nagy módosítási tartománnyal. Ezek a hajtóművek 1 2 általában i —80—400 módosítás esetén hasz­nálhatók. Ismeretes olyan megoldás is, mint ami­lyent pl. a DE 32 03 229 A1 leírásban talál­ható. Ennél a hajtóműnél nincs excentertárcsa és a fordulatszám módosítást a nyomaték­átvitellel együtt kívánják megvalósítani. Két egymáshoz képest párhuzamosan eltolt tenge­lyű tárcsa egymás felé néző homlokfelületén a két felület között levő nyomatékátadó ele­mekként működő golyók legördülésére alkal­masan kiképzett periciklois, illetve hipociklois alakú barázdák vannak és a golyók egyen­letes elosztásban vannak elrendezve. A for­dulatszám áttétel az ismertetett ciklois hajtó­művekhez hasonlóan annak a következménye, hogy a hipociklois barázdák száma, a peri­ciklois barázdák száma és a golyók száma egymástól eltér. Ezt a hajtóművet egy fokozatban csak párhuzamosan egymáshoz képest eltolt hajtó tengely — hajtott tengely kivitelben lehet elkészíteni. Problémát jelent az is, hogy lé­nyegében a golyók egymáshoz képesti merev helyzete kényszeríti a tárcsákat bizonyos for­dulatszámon való forgásra és így a teljes nyomaték a golyókat .összefogó kalickán ke­resztül adódik át. A golyók különösen a tran­ziens szakaszokban (ilyennek tekinthetők az üzemközben terhelésváltozások is) egymás­hoz közeledni, illetve távolodni igyekeznek, amely a golyóknak a kalickához képesti el­fordulása miatt, csúszó súrlódás következ­tében rendkívüli mértékben koptatja a go­lyókat is és a kalickát is. A találmánynak az a célja, hogy az ismert hajtóművek előnyeinek egyesítésével és hiá­nyosságainak kiküszöbölésével olyan hajtó­művet hozzon létre, amely i~4—400 között alkalmas fordulatszám módosítására és a nyo­matékátvitelt a lehető legkisebb veszteséggel oldja meg. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy ha merev fogaskerékáttételt al­kalmazunk, akkor az áttétel tartomány egy fokozatban i~4—400-ig kiterjeszthető, to­vábbá ha a fordulatszámot és nyomatékot golyók segítségével visszük át a hajtott ten­gelyre, akkor igen egyszerű elemekkel kisebb veszteséggel valósítható meg a hajtómű és viszonylag kis méretek mellett teszi lehetővé még egy vagy több fokozat egymással való, egyszerű eszközökkel történő sorbakapcsolá­­sát is. A találmánynak az a lényege, hogy a bolygótárcsa palástfelületén külső fogazású fogaskerék, míg a ház belső hengerpalástján belső fogazású fogaskerék van kiképezve,és a nyomatékátadó elemek olyan golyók, amely golyók egyrészt a bolygótárcsa hajtott tengely felöli homlokfelületén kiképzett köralakú, azo­nos sugáron és azonos szögosztással kikép­zett golyófészkekben, másrészt a bolygótár­csa hajtott tengely felőli homlokfelületénél elrendezett forgótárcsa bolygótárcsa felőli homlokfelületén levő köralakú, a bolygató-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom