193598. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet szerkezeti elemek összekötésére, előnyösen tárolóállványok alkatrészeinek oldható összekapcsolására
A találmány tárgya kapcsolószerkezet szerkezeti elemek összekötésére, amely főként tárolóállványoknál alkalmazható előnyösen, ahol követelmény lehet az egyes szerkezeti elemek, alkatrészek oldható módon való összekötése. Az összekapcsolandó szerkezeti elemek, például állványelemek a legkülönbözőbbek lehetnek. Tároló állványoknál legjellemzőbb az állványoszlop és a hozzá csatlakozó, a hasznos teher elhelyezésére szolgáló tartóelemek (hossztartó, konzol, polc) kapcsolata, amely leggyakrabban oldható kötésű. Az olyan oldható kötésű állványoszlop-tartóelem kapcsolattal rendelkező állványt, amelynél az jjUványoszjppon valamilyen perforáció vari'.kialakítva,^afnelybe a tartóelem megfelelő .alkatrésze (pl. fül) vagy a tartóelemet és az állványoszlopot összekötő, külön szerkezeti elemet jelentő közbetét illeszkedik, kapcsolható szerkezetű állványnak nevezik. A találmány szerinti megoldás elsősorban ilyen típusú állványszerkezeteknél kerülhet alkalmazásra, leginkább az állványoszlop és a tartóelem kapcsolatának létrehozására, amely alkatrészek leggyakrabban acélból készülnek, de alkalmaznak más szerkezeti anyagokat, pl. alumíniumötvözetet is. A kapcsolható szerkezetű tárolóállványok állványoszlopainak és tartóelemeinek összekapcsolására számos megoldás ismeretes. Ezek egyik jellegzetes kivitelét tünteti fel a csatolt rajz 1. ábrája, ahol az 1 állványoszlophoz 2 kapcsolófej közbeiktatásával van a 3 tartó csatlakoztatva, és a 2 kapcsolófejhez hegesztett 4 szegecsek oldható kötést hoznak létre az 1 állványoszlop 5 kulcslyuknyílásaival együttműködve. A csatolt rajz 2. ábrája egy olyan másik ismert kapcsolószerkezetet tüntet fel, ahol az oldható kapcsolat létrehozásához a 6 állványoszlop 7 hasítékaiba a 8 tartóhoz hegesztett 9 fülekkel rendelkező 10 kapcsolófej kerül. A fenti, illetve az egyéb ismert és eddig alkalmazott megoldások az állványoszlopot jelentősen gyengítik, emellett a tartóelem és az állványoszlop kapcsolatának nem kellő merevsége csökkenti a szerkezet teherbírását. A találmány által megoldandó feladat az említett hiányosságok kiküszöbölése, főként az állványoszlop-teherbírás csökkenésének mérséklése és olyan, nagy csatlakozó felülettel rendelkező, merev, szorosan illeszkedő, anyagtakarékos önzáró kapcsolószerkezet létrehozása, amely — a mindenkori konstrukciótól függően — szükség szerinti teherbírású, szilárd kötést biztosít. A találmány alapja egyrészt az a felismerés, hogy vékonyfalú állványoszlopoknál a kapcsolólyukak okozta gyengítés kedvezőtlen hatása jelentősen csökkenthető, ha ezek körül keretszerű benyomódást,illetve kiemelkedést hoznak létre, másrészt az a további felismerés, hogy a perforált állványoszlopon a kapcsolólyukak környezetében kiképzett lejtős felületek lehetővé teszik az állványosz- 2 1 lophoz csatlakozó kapcsolófej vagy más segédelem részeivel való szoros, önzáró kapcsolat kialakítását. A fentiek alapján a kitűzött feladatot olyan kapcsolószerkezettel oldjuk meg szerkezeti elemek, főként tárolóállványok alkatrészeinek oldható összekapcsolására, ahol az egyik alkatrészen kapcsolólyukak, m íg a másik alkatrészen a kapcsolólyuk (ak) ba illeszkedő idomok vannak kialakítva, amely kapcsolószerkezetnél a találmány értelmében az egyik kapcsolódó alkatrészen levő kapcsolólyukak közcetien környezetében lejtős felület, míg a másik kapcsolódó alkatrészen az első kapcsol 3dó alkatrésznek egyszerre egy vagy több kapcsolólyukába illeszkedő és a lejtős felületekre szorosan ráfeszülő kiemelkedések vannak kiképezve. A találmány értelmében az említett lejtős felüket lehet összefüggő, illetve több önálló elemből álló; lehet az egyik kapcsolódó alkatrészt képező állványoszlop profiljának belső vagy külső felületén, de adott esetben a másik kapcsolódó alkatrész felületén is; ez utóbbi esetben természetesen a kiemelkedések volnának az állványoszlopon kialakítva. A lejtős felület lehet egy- vagy többirányú, egyenes vagy ív mentén haladó, így a két alkatrész közötti kapcsolat létrehozható mind egyenesvonalú elmozdítással, mind pedig elforcítással. A kapcsolólyuk alakja az adott funkció betöltésének határain belül sokféle lehet. A találmány szerinti kapcsolószerkezet a csatolt rajz 3—8. ábráin szemléltetett kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesebben A rajzon a 3 ábra a találmány szerinti kapcsolószerkezet egyik lehetséges kiviteli alakja, axonometrikus ábrázolásban, a 4 ábra a 3. ábra szerinli kapcsolószerkezet álványoszlopon levő kapcsolólyukát mutatja elölnézetben és metszetben, az 5. ábra a 3. ábra szerinti kapcsolószerkezet kapcsolófejen levő, szemölcsszerű kiemelkedését tünteti fel elölnézetben és metszetben, a 6. ábra a 3. ábra szerinti kapcsolószerkezet egy kinagyított részletét mutatja, egy kapcsolólyukba illeszkedő szemölcsszerű kiemelkedéssel, elölnézetben és metszetben, a 7. ábra a 3. ábra szerinti kapcsolószerkezet egyik változata axonometrikus ábrázolásban, ahol a szemölcsszerű kiemelkedések egy polctámasztó közbetéten vannak kialakítva, a 8 ábra pedig a találmány szerinti kapcsolószerkezet egy további lehetséges kiviteli alakja elöl- és oldalnézetben, ahol a kapcsolat elfordítással hozható létre. A találmány szerinti kapcsolószerkezet 3.--6. ábrákon bemutatott kiviteli alakjánál 2 193598 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
