193585. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok és makroorganizmusok sejtkultúráinak tenyésztésére alkalmas szilárd táptalajok előállítására
193585 rét csoportjának tápanyag igényétől függ. A találmány szerinti eljárással előállított poliakrilamid-gélek duzzasztására alkalmazható bármely, ismert, folyékony tápközeg, amely az ismert mikroorganizmusok és sejtek tápanyagigényét kielégítik, beleértve a természetes, félszintetikus és szintetikus szubsztrálum összetételeket és ezek keverékét is. A találmány szerinti eljárással előállított, mikroorganizmusok és sejtkultúrák tenyésztésére alkalmas, szilárd tápközegek adhéziós tulajdonságai jók (a Petri-csészéhez jól tapadnak), különböző, behatásokkal szemben ellenállók, a műveletek során nem károsodnak, a mikroorganizmusok inokulációja és levétele során a bakteriológiai kacsnak jó csúszást biztosítanak, anélkül, hogy a felülete megsérülne. A mikroorganizmus-kultúrák a táptalaj felületén jól eloszlanak — anélkül, hogy belenőnének — a mikroorganizmusok életműködéséhez optimális feltételeket teremtve, miáltal növelhető a biomasszakitermelés. A szilárd táptalajok fentiekben felsorolt tulajdonságait a duzzasztott poliakrilamid-gél biztosítja, és ezt, mint azt már korábban is említettük, előnyösen alkalmazhatjuk gonococcus-kultúrák tenyésztésére. A fiziológiás oldatban előnyösen a tömegének 4,5-szörösére duzzasztott poliakrilamid-gélt folyékony tápközeggel kezelünk, amely tápközeg inaktivált, steril emberi vérszérum és plazmol keveréke. A plazmol emberi vérből előállított, színtelen vagy enyhén sárgás színű vagy gyengén áttetsző, jellegzetes szagú gyógyszerkészítmény, amelyet 100°C hőmérsékleten és 1,2—105 Pa nyomáson sterilizálnak. A gonorrhea differenciált diagnosztikájánál a következőképpen járunk el. A poiiakrilamid lapocskákat fiziológiás oldatban 4,5-szörösére duzzasztjuk, Petri-csészébe helyezzük, ismert módon sterilizáljuk, hozzápipettázunk 0,25—0,5 mi emberi vérszérumot, 0,25—0,5 ml plazmolt és ismert módon inaktiváljuk. Ezután 20 akut gonorrheas betegtől származó, válogatott, agarszérumon tenyésztett gonococcus kultúrával ismételten beoltjuk, összehasonlításul is ezt az agarszérum táptalajt alkalmazzuk (I. M. Ovcsinyikov: Laboratóriumi diagnosztika, Moszkva, Medicina kiadó, 1967, 67-69). Az inokulátumokat tartalmazó Petri-csészéket ezután exszikkátorba helyezzük és 24 órán át 37°C-on termosztáljuk. A szérumtalajon a poliakrilamid -gé 11 e 1 tenyésztett gonorrhea kolóniák simafelületű harmatcsepphez hasonló formában oszlanak szét a felületen, színtelenek és áttetszőek. A bakterioszkópos vizsgálat során a kolóniákból készített kénetekből gramnegatív, babszerű diplococcus mutatható ki. (A kolóniák színezését Gram, ill. a 826208 számú „Eljárás gonorrhea és bakteriális ureteritis differenciált diagnosztizálására" című szabadalmi leírás alapján végeztük.) Egy másik vizsgálatnál a találmány szerinti táptalajon az inokulációt 30 akut, ill. kro-5 4 nikus gonorrhea-s megbetegedésben szenvedő beteg uréteréből vett mintákkal végeztük. A diagnózist bakterioszkópos (színezés Gram, ill. a 826208 számú szovjet szabadalmi leírás szerint) és bakteriológiai eljárással (szérum-agar talajba való inokuláció) bizonyítottuk. A találmány szerinti táptalajon ismét igen jó eredménnyel tenyésztettük a gonorrhea törzseket. Kísérleteink eredményeképpen megállapítottuk, hogy a napi kultúrák növekedése a találmány szerinti táptalajon sokkal intenzívebb, mint más, ismert táptalajon. A gonococcus kolóniák a találmány szerinti táptalajon növekedésük során megtartották morfológiai, színezék- és kultúratulajdonságait. E táptalajok alkalmazásával a diagnosztikai módszerek gonorrhea esetében — különösen annak torpid és krónikus formáinál — jelentősen kiszélesíthetők. Mikroorganizmusok és makroorganizmus-sejtkultúrák kölcsönhatásának és ezek in vivo és in vitro hatásmechanizmusának vizsgálatánál a tenyésztéshez szükséges táptalajt a következőképpen állítjuk elő. Akrilamid és N,N’-metilén-bisz-akrilamid és egy gyökös iniciátor — például tetrametilén-diamin és ammónium-peroxo-diszulfát keveréke — fiziológiás oldatban készített keverékét egy reaktorban kopolimerizáljuk. A képződött poliakrilamid-gélből két lapos csíkot készítünk, amelyek közül az egyikben koaxiális vagy sakktábla-szerű elrendezésben üregeket alakítunk ki. E csíkokat ezután akrilamid és N,N’-metilén-bisz-akrilamid oldatok 15,0—20,0 : 0,019—0,132 tömegarányú keverékével átitatjuk, és oly módon helyezzük egymásra, hogy zárt üregek alakuljanak ki, amelyek később a mikroorganizmusok, ill. sejtkultúrák tenyésztésére szolgálnak. A csíkokat ezután egy egységes blokk kialakulásáig állni hagyjuk, majd olyan részekre választjuk szét, amelyek mindegyike legalább egy üreget tartalmaz. Ezek a kis üregeket magában foglaló darabok diffúziós kamráknak tekinthetők, amelyeket fiziológiás oldatban térfogatuk 2,5— —4,5-szörösére duzzasztunk, maid a vizsgálandó mikroorganizmusnak, ill. sejtkultúrának megfelelően kiválasztott, folyékony táptalajjal kezeljük. Az a tény, hogy, a csíkok kialakításához és ezek későbbi átalakításához azo nos összetételű reakciókeveréket alkalmaztunk, biztosítja, hogy a diffúziós, kamrák szerkezete és a falvastagsága egyenletes, ami lehetővé teszi az anyagok egyenletes diffúzióját. Az üregek elrendezésétől függően kialakíthatunk olyan csíkokat, amelyekben csak egy, vagy olyanokat, amelyekben több üreg helyezkedik el. Az üregek távolsága és a csík vastagsága a felhasználástól függ. Előnyösen több üreget tartalmazó csíkok esetében, az üregek távolsága 0,5—2,0 mm és sakktáblaszerűen vannak elrendezve. Ez optimális, 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
