193569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tri- és tetrapeptidek és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
193569 és hozzáadunk 1,85 g DCCl-t. A kapott reakciókeveréket 4°C-on 48 óráig keverjük, a DCU-t szűréssel elválasztjuk, a szűrletet vákuumban betöményítjük,és a nyers terméket etil-acetát és 5%-os citromsav között megosztjuk. A vizes fázist elválasztjuk, kétszer etil-acetáttal mossuk, a pH értékét szilárd kálium-karbonáttal 6-os értékre beállítjuk, és a kiváló csapadékot etil-acetát-n-butanol 4:1 arányú elegyével extraháljuk. A terméket az etanol vákuumban való eltávolítása és többszöri etanolos oldás és ismételt bepárlás után nyerjük, mennyisége 6,3 g. E) H-Tyr-D-Arg-Gly-N(C2H5)-CH2-C6H4- -2F-diacetát 6.3 g védett tripeptidet 25 ml anizol és 75 ml ecetsav elegyében oldunk és 2 mólos ecetsavas sósavval 30 percig szobahőmérsékleten kezeljük, majd a reakcióelegyet vákuumban betöményítjük, a maradékot vízben oldjuk és kétszer éterrel mossuk. A vizes fázist fagyasztva szárítjuk, a kapott 5,63 g nyers terméket ötször 50 cm-es karboxi-metil-cellulózzal töltött oszlopon lineáris gradiensű ammónium-acetáttal pH 5,1-es értéken eluáljuk. F) H2NC(:H N)-Tyr-D-Arg-GIy-N(C2H5)-CH2-C6H4-2F-diacetát 7.3 g (10,9 mmól) előző lépés szerint nyert terméket 30 ml etanolban oldunk, hozzáadunk 3,24 g (16,4 mmól) 1-amidino-3,5-dimetil-pirazol acetátot és 3 ml (22 mmól) trietil-amint, és a kapott keveréket 65°C-on 4 órán át keverjük és egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután az etanolt vákuumban eltávolítjuk, a nyers terméket vízben oldjuk, etil-acetáttal mossuk és az előző lépésben leírtak szerint ioncserés kromatográfiával tisztítjuk. Elemanalízis a C27H38N904F.2CH3C02H.H20 képletű vegyületre: számított: C% 52,47; H% 6,77; N% 17,77; mért: C% 52,31; H% 6,72; N% 17,54; Farmakológiai vizsgálatok (A) Forró-lemezes vizsgálat Hím egereket (CFLP törzs, Hacking, Churchil) egyenként 55°C-os meleg vízfürdőbe merített rézlemez-aljú dobozba helyeztünk és megfigyeltük a reakcióidőt (max. 30 másodperces' ideig), amely után a mancsaik rázásával vagy nyalogatásával kifejezték kellemetlen fájdalomérzetüket. Ezután ötös csoportokba osztva szubkután injekcióval vagy vizsgálandó vegyületet vagy 0,85%os sóoldatot adagoltunk a kísérleti állatoknak, és a vizsgálatot 15 perc elteltével megismételtük. A vizsgálandó vegyület ED50 értékét azon állatok számából határoztuk meg, amelyeknél a reakcióidő kétszeresre nőtt a kezelés után. 23 B) Irritálószer által kiváltott rángatódzás vizsgálata i) Ecetsav. Nőstény egerek (CDL, Charles River) ötös csoportjainak vizsgálandó anyagot, illetve 0,85%-os sóoldatot adagoltunk szubkután, 15 perccel az intraperitoneálisan, 25 ml/kg mennyiségben adagolt 0,6%-os ecetsav előtt. 20 perc elteltével 2 és fél percen át számoltuk az irritálószer által kiváltott rángatódzó vagy kinyújtózkodó mozdulatokat, amelyeket a hátsó lábuk kinyújtása és a has összehúzódása alapján határoztunk meg. ii) Fenil-benzokinon (PBQ). A vizsgálatot a fentiekben leírtakhoz hasonlóan végeztük, azzal az eltéréssel, hogy rángási/nyújtózkodási mozgások meghatározását 10 perccel az irritálószer beadagolása után kezdtük meghatározni, és az irritálószert 2,5 mg/kg mennyiségben, 10 ml/kg térfogatban adagoltuk. Az ED50 értékeket regressziós analízis útján határoztuk meg, és értéke azonos azzal a dózismennyiséggel, amelynél a rángási/kinyújtózkodási mozdulatok száma fele a kontrolinál meghatározott értéknek. C) Antagonizmus kvaterner opioddal Hím egerek (TFW, Tuck) hatos csoportja nak intraperitoneálisan 16 mg/kg dózisban N-metil-narolphint vagy 0,85%-os sóoldatot adagoltunk [10 ml/kg dózisban], majd 2C perc elteltével szubkután adagoltuk a vizsgálandó anyagot [sóoldatban, 10 ml/kg dózisban], majd újabb 30 perc elteltével intraperitoneálisan 0,65%-os ecetsav oldatot [25 ml/kg dózisban]. Ezután minden csoportnál 15 perc elteltével 5 percep keresztül számoltuk a rángási/nyújtózkodási mozdulatokat, majd regressziós analízis segítségével meghatároztuk a vizsgált vegyületre vonatkozó ED50 értékeket (azonosan a B) pontban le rtakhoz), valamint meghatároztuk azokat a dózisarányokat is, amelyek az azonos antinociceptív hatás eléréséhez szükségesek a kvaterner vegyület jelenlétében, illetve hiányában. D) Köhögés-ellenes hatás A vizsgálatot Boura és munkatársai [Br.J. Pharmac., 39/1 (1970), 225] módosított vizsgálati eljárása szerint végeztük. Tengerimalacokat 30%-os citromsav aeroszollal kezeltük 30 perccel a vizsgálandó vegyület beadagolása után [szubkután, 0,85% (s/s), scoldatban], majd 12 és fél percen keresztül számoltuk a köhögések számát. A vegyüle*ek ED50 értékeit regressziós analízis segítségével határoztuk meg, és értéke azonos azzal a dózismennyiséggel, amely a köhögések számát felére csökkenti a kontrolihoz viszonyítva. Kontrollként sóoldatot adagoltunk a kísérleti állatoknak. A fenti vizsgálatok eredményeit a következő táblázatban foglaltuk össze. Az értékek 24 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
