193566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-aril-alfa-amino-karboxamid-származékok előállítására

-etil-, 1,1-dimetil-etil-, propil-, 2-metil-propil­­vagy butilcsoportot említhetjük. Az alkenil­­csoportra például 2-propenil-, 2-butenil-, 3- -butenil- vagy a 2-pentilcsoportot említhet­jük. A cikloalkilcsoportra példaképpen a cik­­lopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy a cik­­lohexilcsoportot említhetjük. A cikloalkenil­­csoport ciklopentenil- vagy ciklohexenilcsoport lehet. Az (1) általános képletű vegyületek szer­kezetükben keto-enol rendszert vagy az utób­biak vinilóg-rendszerét tartalmazhatják, kö­vetkezésképpen előfordulhatnak mind keto; mind enol-íormájukban. Előnyösek azok a találmány szerinti ve­gyületek, amelyek (I) általános képletében R1 jelentése hidrogénatom és Ar 2,6-dimetil­­- fenil-c.soportot jelent. Különösen előnyösek azok a találmány szerinti vegyületek, amelyek (I) általános képletében R1 jelentése hidrogénatom, Ar 2,6- -dimetil-fenil-csoportot jelent és L jelentése adott esetben hidroxilcsoporttal helyettesített cikloalkilcsoport. A leginkább előnyös vegyület a 4-(dime­­til-amino>-N - (2,6-dimeti 1 -fenil) -1- (2-hidroxi­­-cíklohexil) -4-piperidin-karboxamid, valame­lyik gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sója vagy sztereokémiái izomer formája. Az R1 és R2 helyén metiléncsoporttól eltérő (I) általános képletü vegyületek, azaz az (I-a) általános képletű vegyületek — a kép­letben m, n, Ar, L és R3 jelentése az (I) ál­talános képletnél megadott, míg R'~ű és R2~° jelentése azonos R1 és R2 jelentésével, de együtt metiléncsoporttól eltérőek — a talál­mány értelmében olyan amidálási reakcióban állíthatók elő, amelynek során valamely (II) általános képletű karbonsavat — a képlet­ben m, n, L, R2~ö és R3 jelentése a korábban megadott — vagy valamelyik reakcióképes származékát, célszerűen savhalogenidjét, sav­­anhidridjét vagy reakcióképes észterét vala­mely (III) általános képletü aminnal — a képletben Ar és R1_u jelentése a korábban megadott — reagáltatunk. Az amidálási reak­ció célszerűen úgy hajtható végre, hogy a reaktánsok elegyét keverjük és kívánt eset­ben eközben melegítjük olyan, a reaktánsok­­kal szemben közömbös oldószerben, mint pél­dául egy halogénezett szénhidrogén (így pél­dául diklór-metán), aromás szénhidrogén (így például metil-benzol) vagy éter (így például dietil-éter vagy tetrahidrofurán). Egy alkalmas bázis, így például egy alkálifém­vagy alkáliföldfém-hidrid (például nátrium­vagy kalcium-hidrid), alkálifém-alkil (pél­dául butil-1ítium) vagy alkálifém-amid (pél­dául lítium-amid vagy nátrium-amid) növel­heti a reakciósebességet. A reakció során fel­szabaduló vizet, alkoholt vagy savat előnyö­sen eltávolítjuk a reakcióelegyből olyan jól ismert módszerekkel, mint például az azeo­­tróp desztilláció, komplexképzés vagy sókép­zés. 3 Az R2~° helyén hidrogénatomot tartal­mazó (I-a) általános képletű vegyületek, azaz az (I-a-1 ) általános képletű vegyületek kö­zelebbről olyan amidálási reakcióban állít­hatók elő az R2-ű helyén hidrogénatomot tar­talmazó (II) általános képletű kiindulási ve­­gyületből, amelynek során valamely (II) ál­talános képletű vegyületet először valamely (IV) általános képletü gyűrűs anhidriddé ala­kítunk és azután az utóbbit reagáltatjuk va­lamely (III) általános képletű vegyülettel. Ezt a reakciósort az A reakcióvázlatban mu­tatjuk be. A (Il-a) általános képletű vegyületek (IV) általános képletű oxazolidin-dionokká való át­alakítását általában egy alkalmas oldószer­ben karbonilcsoport kialakítására képes rea­gens, például foszgén vagy klórhangyasav­­-észterek (így például klórhangyasav-tri­­klór-metilészter, klórhangyasav-etilészter vagy klórhangyasav-fenil-metilészter) jelenlé­tében hajthatjuk végre. A (III) és a (IV) ál­talános képletű vegyületek reagáltatását pe­dig keverés és — kívánt esetben — mele­gítés közben, adott esetben egy alkalmas ol­dószerben végezzük. Az R'~a helyén hidrogénatomot tartalma­zó (I-a) általános képletű vegyületeket, azaz az (I-a-2) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (V) általá­nos ketont valamely (VI) általános képletű aminnal és valamely (VII) általános képle­tű izonitrillel reagáltatunk egy megfelelő Y~ általános képletű anion jelenlétében, a B reak­cióvázlatban bemutatott módon. A B reakció­vázlatban a helyettesítők jelentése a korábban megadott. A reagáltatást általában úgy hajtjuk vég­re, hogy a reaktánsokat egy alkalmas oldó­szerben — 10°C és +25°C közötti hőmérsék­leten elegyítjük, majd az így kapott reakció­­elegyet megemelt hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy forráspontján melegítjük. Az Y“ anionra célszerű példaként említhetjük a karbonsavaknak, például az ecetsavnak meg­felelő anionokat, és a B reakcióvázlatban említett M+ kation egy alkalmas alkálifém­­-kation, például nátrium- vagy kálium-kation lehet. Az R1 és R2 helyén együttesen metilén­­csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek, azaz az (I-b) általános képle­tű vegyületek általában az R1-“ helyén hidro­génatomot tartalmazó (I-a-1 ) általános kép­letű vegyületekből, azaz (I-a-l-a) általá­nos képletű vegyületekből állíthatók elő, az utóbbiakat formaldehiddel vagy az utóbbi va­lamelyik polimer formájával, például poli (oxi­­-metilén)-nel reagáltatva egy alkalmas oldó­szerben, például N.N-dimetil-formamidban, N,N-dimetil-acetamidban vagy hexametil-foszr forsav-triamidban 25°C és a reakcióelegy for­ráspontja közötti hőmérsékleten. Az (I) általános képletű vegyületek egyes helyettesítői kívánt esetben egymásba ala­4 193566 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom