193544. lajstromszámú szabadalom • Ragasztóanyag kompozíció tapéták ragasztásához
193544 A találmány tárgya ragasztóanyag kompozíció tapéták ragasztásához, amelynek javított tulajdonságai vannak. A tapéták ragasztására ezideig különböző ragasztóanyagokat használtak. Kezdetben keményítőből állították elő főzéssel a ragasztót, ezek hátránya, hogy a mikroorganizmusok könnyen lebontják, s ezért gyorsan romlanak. A keményítő alapú ragasztók javítására több módszert is alkalmaztak, így például az átsavanyodási folyamat csökkentésére a csirizt átgőzölték. Az 1 219 870. számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás keményítőnek alkáli-foszfátokkal való módosítását javasolja. A bomlás megakadályozására alkalmazzák még az alkálifém-sztamátok, valamint az ammónium-cirkonium-karbonátok hozzákeverését a keményítő alapú ragasztóanyaghoz. Megkísérelték tapéták ragasztásához műanyag alapú ragasztók használatát is. A 79 116 040. számú japán közzétételi iratban poli/vinil-acetát/ alapú, oldószert tartalmazó ragasztóanyagot ajánlanak tapéták ragasztására. A 8213. számú európai közzétételi iratban pedig poli/nátrium-akrilát/ alapú oldószeres tapétaragasztót ismertetnek. Ezek hátránya, hogy a tapéta anyagát nem puhítják és nem nedvesítik kellően, továbbá, hogy átütnek a felületen és a tapétára felvitt festékanyagot feloldják. Más eljárásokban a tapéták ragasztására karboxi-metil-cellulóz, etil-hidroxi-cellulóz, hidroxi-etil-cellulóz, illetve egyéb cellulózszármazékokat alkalmaznak ragasztóanyagként. Az 1 565 904. számú angol szabadalmi leírásban például metil-cellulóz port javasolnak ragasztóként, amelyet polialkilén-glikol plasztifikátorral. kevernek el. A cellulózszármazékokat a ragasztóképesség növelése céljából egyéb polimerekkel keverik és még különböző adalékanyagokat, pl. Na-bentonitot keverhetnek a rendszerhez. A ragasztóanyagokat por vagy folyadékdiszperziók alakjában hozzák forgalomba. Az utóbbiak hátránya, hogy a nagymennyiségű 1 víz szállítása és a nagyobb csomagolóeszköz igény miatt előállítási, forgalmazási költségük nagyobb. Azt tapasztaltuk, hogy könnyen előállítható, egyszerűen felhasználható, jó ragasztóképességgel rendelkező ragasztóanyag kompozíciót nyerünk, ha a cellulóz-éter alapú ragasztóanyaghoz karboxi-metil-keményítő-nátriumot és bóraxot keverünk. A karboxi-metil-keményítő-nátrium maga is ragasztóanyag, amely hideg vízben kiválóan oldódik, emellett mint szuszpendálószer elősegíti a cellulózszármazék oldódását, megakadályozza az agglomerátumok képződését. Cellulózszármazékként karboxi-metil-cellulóz-nátriumot, illetve metil-hidroxi-etil-cellulóz-nátriumot alkalmazunk. Azt tapasztaltuk, hogy a cellulózszármazék és a karboxi-metil-keményítő-nátrium közötti nagy átlagmolekulatömeg különbség miatt az utóbbi gyorsabban szívódik fel a papír kapillárisában és mint anionos vegyület megkötődik a rostokon. Ezt a folyamatot a bórax hozzáadása kedvezően befolyásolja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a karboxi-metil-keményítő-nátrium nedvesíti a papírt tapétázáskor, ezért a tapéták nedvesítési fázisa kiiktatható. A találmány szerinti ragasztó kompozícióval a tapéták — várakozási idő nélkül — a ragasztó felkenése után, azonnal ragaszthatok. Ez a munkafolyamat meggyorsítását teszi lehetővé. A cellulózszármazék és a karboxi-metil-keményítő-nátrium együttes alkalmazásával többlethatás érhető el. Míg a cellulózszármazék a falhoz, addig a karboxi-metil-keményítő-nátrium a tapétához biztosítja a jobb kötést, együttes alkalmazásuk mindkét felülethez egyenletes, jó tapadást biztosít. Ezt igazolják a ragasztóanyag vízzel készült oldása utáni ragasztási vizsgálatok eredményei is. Könnyű és nehéz papír-alapú tapéták nyíró-tapadószilárdságát vizsgáltuk. A vizsgálatokat fa, tégla, beton, vakolat és azbesztcement felületeken végeztük el. Azt tapasztaluk, hogy erő behatása alatt nem a tapéta vált le a felületről, hanem a tapéta anyaga szakadt el. A mért értékeket a következő táblázat szemlélteti: 2 5 ’0 15 20 25 30 35 40 45 2
