193538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teichomycin A2 tiszta 1,2,3,4 és 5 faktorok elkülönítésére

1 193538 A találmány tárgya: eljárás a teichomycin Aj egyes antibiotikus komponensei, nevezete­sen az 1,2,3,4 és 5 faktor lényegében tiszta alakban való előállítására. A teichomycin A2 egyike azoknak a külön­böző antibiotikus anyagoknak, amelyeket oly módon állíthatunk elő, hogy az Actinoplanes Teichomyceticus ATCC 31121 törzset asszi­milálható szén- és nitrogénforrásokat, vala­mint szervetlen sókat tartalmazó táptalajban tenyésztjük (1. a 839.259 sz. belga szabadal­mi leírást). Az említett szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint egy teichomycin A,, Aj és A3 antibiotikumot tartalmazó keve­réket nyerünk ki az elkülönített fermentléből oly módon, hogy azt egy megfelelő, vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel extraháljuk és az extraháló oldószerből a keveréket ismert módon kicsapjuk. Az így kapott antibiotikum keverékből a teichomycin A2-t Sephadex-szel végzett oszlopkromatográfia segítségével kü­lönítjük el. A teichomycin A2-t, miután szulfo­­nált polisztirol gyantán való átvezetéssel tovább tisztítottuk, számos különböző fizi­­kokémiai paraméterrel jellemezhetjük, ideért­ve a különböző papír- és vékonyrétegkroma­tográfiás rendszerekben kapott R/ értékeket, amelyek arra mutattak, hogy ez a vegyület valódi egységes termékként viselkedik. Most váratlanul azt találtuk, hogy a teicho­mycin A2 ténylegesen több, egyidejűleg kelet­kező, egymáshoz nagymértékben hasonló an­tibiotikus anyag keveréke, amelynek főbb kom­ponenseit teichomycin A2 1,2,3,4 és 5 faktor­nak neveztük el. Ugyancsak megállapítottuk, hogy ezek a tiszta egyes faktorok biológiai­lag megkülönböztethetők a teichomycin A2 komplextől, ugyanis érzékeny mikroorganiz­musokkal szemben magasabb antibiotikus aktivitással rendelkeznek. A találmány szerinti antibiotikus anyago­kat teichomycinből kiindulva állítjuk elő (amelynek előállítását a fent említett belga szabadalmi leírás mutatja be), oly módon, hogy az antibiotikum komplexet nagyhaté­konyságú kromatográfiás módszerekkel fel­bontjuk az egyes faktorokra és kinyerjük a főbb faktorokat. A jelen találmányi leírásban alkalmazott „teichomycin A2“, „teichomycin A2 komplex“ vagy „antibiotikum komplex“ kifejezés az em­lített, egyidejűleg keletkező.5 antibiotikus fak­tort tartalmazó keverékre vonatkozik, ame­lyet pl. a hivatkozott 839.259 sz. belga sza­badalmi leírás kitanítása szerint álíthatunk elő és amelyet abban a leírásban teichomy­cin A2-nek neveztünk. A komplexnek a főbb tiszta egyedi fakto­rokra való szétválasztása inverz fázisú meg­osztási vagy ioncserélő kromatográfiával ér­hető el. Az előbbi esetben előnyösen inaktí­vált szilikagélt használunk oszlop-töltetként és gradiens eluciót alkalmazunk, kifejlesztő­ként acetonitril/vízes ammóniumformiát ele­gyet vév.e, míg az utóbbi esetben célsze­rűen gyenge gél-típusú anioncserélőt alkal­mazunk stacionárius fázisként és vizes puf­fereket vagy vizes pufferek és nem-vizes oldó­szerek elegyeit eluáló rendszerekként. Köze­lebbről: optimális elválasztási eredményeket érünk el oly módon, hogy a híg vizes ammó­­niumformiát-acetonitril elegyben oldott teicho­mycin A2 oldatát szilanizált szilikagél oszlo­pon engedjük át és az oszlopot gradiens elucióval, ugyanezzel az oldószer-rendszerrel fejlesztjük ki. Jó eredményeket érhetünk el akkor is, ha stacionárius fázisként agaróz­­-dietilaminoetil-származékot alkalmazunk és a szétválasztást puffer oldatokkal vagy puffer oldatok és vízmentes vízzel elegyedő oldó­szerek segítségével végezzük, progresszív elucióval. A szétválasztási eljárást HPLC-vel kö­vetjük. A hasonló HPLC profillal rendelkező frak­ciókat egyesítjük, kívánt esetben preparatív HPLC-vel tovább tisztítjuk és sómentesít­jük. Ezekből az oldatokból az egyes fakto­rokat oly módon nyerjük ki, hogy a szer­ves oldószereket ledesztilláljuk, a vizet kis térfogat eléréséig eliizzük és a kapott termék kicsapására olyan szerves oldószert adunk, feleslegben, a rendszerhez, amelyben a vegyü­­letek nem oldhatók. A találmány szerinti eljárás jobb szemlél­tetésére a következő konkrét példát mutatjuk be. Ez a példa azonban nem tekinthető olyan­nak, mint amely a találmányt az itt tárgyalt konkrét körülményekre korlátozza. I. példa A teichomycin A2 1,2,3,4 és 5 faktor szét­választása 10 gramm teichomycin A2 komplexet — amelyet a 839.259 sz. belga szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint állítunk elő — 1 liter (9:1) 0,2%-os ammóniumfor­­miát:acetonitril elegyben oldunk és a pH-t IN NaOH-dal 7,5-re állítjuk be. Ezt az ol­datot egy 500 gramm szilanizált szilika­gél 60-at (Merck) tartalmazó oszlopon ve­zetjük át. Az oszlopot ezután 10 liter össztéríoga­­tű 0,2%-os ammóniumformiát oldattal elu­­áljuk, acetonítril 10—20% közötti lineáris grádiensének alkalmazásával. Kb. 20 ml térfogatú frakciókat szedünk és ezeket HPLC segítségével vizsgáljuk. A következő I. táblázatban a teichomycin Aj 1,2,3,4 és 5 faktor retenciós idejét (t*) tün­tetjük fel, amelyeket egy jellegzetes HPLC elválasztás során mértünk (a műveleti kö­rülményeket a táblázat folytatásaként tűn tétjük fel): I. táblázat Teichomycin Retenciós idő /perc/ A2 faktor 1 21,2 2 22,6 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom