193536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hidroxi-alkán- és alkén-, tetrahidrofurán- és tetrahidropirán-származékok előállítására
1aoüoo 19 E-jzomerek aránya 2:1 (állítjuk elő ugyanúgy, mint az 1,1,2-trifenil-1 -butén-4-olt a 3. példa b) lépésében. A tiszta izomerelegy (a Z- és E-izomer aránya 2:1) kvantitatív hozammal képződik. Olvadáspontja 93—100°C. 2. változat: 250 ml, fölöslegben vett hidrogénklorid-gázt tartalmazó vízmentes etanolban feloldunk 40,5 g 1,2-difenil-1 -{4- [2- (dimetil-amino)-etoxi) -fenil)-bután-1,4-dióit vagy 38,7 g 2,3-difenil-2-{4- [2- (dimetil-amino)-etoxi]-fenil}-tetrahidrofuránt (az (RR, SS)- vagy (RS.SR)-izomerpárt), majd az így kapott oldatot visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 órán át forraljuk és ezután az oldószert elpárologtatjuk. Ekkor a (Z)- és (E)-izomerek elegye hidrokloridsó formájában képződik. A megfelelő szabad bázis, azaz a termék ebből a sóból például a következőképpen szabadítható fel. A bepárlási maradékot 1 mólos nátrium-karbonát-oldatban szuszpendáljuk, majd a szuszpenziót a szabad bázis elkülönítése céljából etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert .elpárologtatjuk. Az izomerelegy (a Z- és az E-izomer aránya 2:1) hozama kvantitatív, azonban az elegy szennyezésként mintegy 5% 2,3-difenil-2-|4-[2-(dimetil-amino)-etoxi]-fenilj-tetrahidrofuránt tartalmaz. 3. változat: 250 ml forró tömény sósavban feloldunk 40,5 g 1,2-difenil-1- (4- [2-(dimetil-amino) -etoxi] -fenilj-bután-1,4-diolt, vagy 38,7 g 2,3-difenil-2-(4- [2-(dimetil-amino)-etoxi] -fenilj-tetrahidrofuránt (az (RR.SS)vagy (RS.SR)-izomerpárt), majd az így kapott oldatot, 90—100°C-on 15 percen át keverjük. Lehűtése után az oldatot 48%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük, majd etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. Az izomerelegy (Z- és E-izomer aránya 1:2) hozama kvantitatív, azonban az elegy szennyezésként mintegy 5% 2,3- -difeni!-2-{4- (2- (dimetil-amino)-etoxi] -fenil) -tetrahidrofuránt tartalmaz. A (Z)-izomer elkülönítése szabad bázis formájában: Az 1. változat szerinti izomerelegyet (a Z-és E-izomerek aránya i: 1) toluolból átkristályosítjuk, amikor 15,9 g (41%) menynyiségben a 110—112°C olvadáspontú (Z)-izomert kapjuk. 'H-NMR-spektrum (CDCI3, delta): 2,23 (6H, s), 2,60 (2H, t) 2,71 (2H, t), 3,53 (2H,t), 3,89 (2H, t), 6,53 (2H, d), 6,78 (2H, d). 7,12 (5H, s) és 7,28 (5H, s). A (Z)-izomer elkülönítése hidrokloridsó formájában: Az 1. változat szerinti izomerelegyet (a Z- és E-izomer aránya 2:1) feloldjuk etanolban, majd a kapott oldathoz fölöslegben vett tömény sósavat adagolunk. Az oldószert elpárologtatjuk, majd a maradékot etanolból kétszer átkristályosítjuk. így 12,3 g (29% mennyiségben) a (Z)-izomer hidrokloridsóját kapjuk. Olvadáspontja acetonból végzett átkristályosítás után 166—168°C. A (Z)-izo-12 20 mer hidrokloridsója előállítható a megfelelő szabad bázisból is, például a következőképpen. A (Z)-izomert feloldjuk etanolban, majd a kapott oldaton gázalakú hidrogén-kloridot bocsátunk át. Végül az oldószert elpárologtatjuk. Az (E)-izomer elkülönítése: A (Z)-izomer hidrokloridsójának elkülönítésekor kapott anyalúgokat kombináljuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A bepárlási maradékot acetonból átkristályosítjuk. így 9,7 g (23%) mennyiségben az (E)-izomert kapjuk hidrokloridsójának formájában. Olvadáspontja 235—237°C. Az (E)-izomer ebből a sóból ugyanúgy szabadítható fel, ahogy a fentiekben említett izomerelegy. Az (E)-izomer olvadáspontja szabad bázisos formában 129— 131 °C, toluolból végzett átkristályosítás után. ‘H-NMR-spektrum (CDCI3, delta): 2,31 (6H, s), 2,71 (2H, t), 2,78 (2H,t), 3,57 (2H,t), 4,05 (2H,t) 6,87 (2H, d), 6,94 (5H, s), 7,10 (6H, s), és 7,21 (2H, d). 11. példa 4-Benziloxi-l,2-difenil-bután-l-on A cím szerinti vegyület az 1. példában ismertetett módon állítható elő 19,6 g dezoxi-benzoinból és 21,5 g, benziléter formájában védett bróm-etanolból. 12. példa a) 4-Benziloxi-1,2-difenil-1 - [4-(tetrahidropirán-2-il-oxi)-fenil] -bután-l-ol (RR,SS) A lépés címadó vegyületét all. példa szerinti bepárlási maradékból és 38,6 g, tetrahidropirán-2-il-éter formájában védett 4-bróm-fenolból állíthatjuk elő a 2. példa a) lépésében ismertetett módon. b) 4-Benziloxi-1,2-difenil-1 - (4-hidroxi-fenil) -bután-1 -ol (RR,SS) A lépés címadó vegyületét a példa a) lépésében kapott bepárlási maradékból a 2. példa b) lépésében ismertetett módon állíthatjuk elő. c) 1,2-Difenil-l-(4-hidroxi-fenil)-bután-1,4-dioI (RR,SS) A példa b) lépése szerint kapott bepárlási maradékot feloldjuk 300 ml 94%-os etanolban, majd a kapott oldathoz 2 g 5% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátort adunk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában addig keverjük, míg 1 ekvivalens hidrogén fogy. Ezután a katalizátort kiszűrjük, a szürletet bepároljuk, és a maradékot toluolból kristályosítjuk. így 12,7 g (dezoxi-benzoinra vonatkoztatva 38%) mennyiségben a 192— 194°C olvadáspontú terméket kapjuk. ‘H-NMR-spektrum (CD3OD, delta): 2,08 (2H, q), 3,34 (2H, t), 3,83 (1H, dd), 4,76 (3H, s), 6,76 (2H,d), 6,85-7,25 (10H, m) és 7,47 (2H, d). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
