193515. lajstromszámú szabadalom • Folyékony fogászati kompozíciók
193515 8 savakat és (III) általános képletű bázisokat tartalmazó diszperzióit 13 491 -A 1 számú európai szabadalmi bejelentésünkben és a 185 872 sz. magyar szabadalmi leírásban, ismertettük. Célszerűen a nagyméretű szemcsés töltőanyagot is diszpergálószer felhasználásával keverjük be, elsősorban akkor, ha a kompozíció ezt a komponenst viszonylag nagy mennyiségben tartalmazza. A diszpergálószer közrehat abban, hogy a kompozíció megfelelően folyóképes maradjon. A nagyméretű szemcsés töltőanyagok bekeveréséhez előnyösen polimer diszpergálószereket, például az 1 493 393. sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett anyagokat használunk fel. Az ilyen típusú diszpergálószerek szükséges mennyisége több tényezőtől' — köztük a diszpergálószer kémiai szerkezetétől, a töltőanyag típusától és szemcseméretétől és a polimerizációképes anyag típusától — függően széles határok között változhat. Kívánt esetben a nagyméretű szemcsés töltőanyag szemcséit a töltőanyag bekeverése előtt megfelelő módszerekkel, így száraz őrléssel apríthatjuk. Az őrölt vagy őrletlen töltőanyagból ezután a diszpergálószerrel és a kompozíció néhány egyéb komponensével előkeveréket készíthetünk, és ezt az előkeveréket dolgozhatjuk be a kompozíció további komponenseibe. A találmány szerinti kompozíciók polimerizációs katalizátorokként szabad gyököket keltő rendszereket tartalmaznak. Ilyen rendszerek például a korábban idézett szabadalmi leírásokban ismertetett, katalizátor-komponenst (például szerves peroxidot) és akcelerátor-komponenst (például szerves amint) tartalmazó keverékek. Polimerizációs katalizátorokként ultraibolya sugárzásra érzékeny katalizátor-rendszereket, például monoketon-, hidroxi-keton- vagy hidroxi-keton-alkilészter-alapú rendszereket is felhasználhatunk. Polimerizációs katalizátorokként különösen előnyösen használhatunk fel látható fénnyel aktiválható katalizátor-rendszereket; így például az 1 408 265. sz. nagy-britanniai és a 789 950. sz. belga szabadalmi leírásban ismertetett anyagokat. Ezek a katalizátor-rendszerek fotoszenzibilizátort, valamint a gerjesztett állapotban lévő fotoszenzibilizátor redukálására alkalmas redukálószert tartalmaznak. A találmány szerinti fogászati kompozíciókat — a jelenlévő katalizátor-rendszer típusától függően — például ultraibolya fénynyel (hullámhossz-tartomány: körülbelül 230—400 mp), látható fénnyel (hullámhossz-tartomány: 400—500 mp) vagy kevert ultraibolya és látható sugárzással besugározva keményíthetjük ki. Különösen előnyösek a látható fénnyel besugározva kikeményíthető kompozíciók. A polimerizációs katalizátorok kiemelkedően előnyös képviselői a korábban meghatározott, keton-komponenst — éspedig 7 fluorenont vagy valamely (IV) általános képletű a-diketont —, valamint (R)3N általános képletü amint tartalmazó katalizátor-rendszerek. Ezekben a katalizátor-rendszerekben a keton-komponens a fotoszenzibilizátor szerepét, az amin a redukálószer szerepét tölti be. A kompozíció a katalizátor-rendszer a folyékony polimerizációképes anyag tömegére vonatkoztatva legföljebb 10tömeg% mennyiségben tartalmazza; ezen belül a fotoszenzibilizátor mennyisége a polimerizációképes anyag tömegére vonatkoztatva előnyösen 0,1—5 tömeg%, míg a redukálószer mennyisége a polimerizációképes anyag tömegére vonatkoztatva előnyösen 0,25—5 tömeg%, különösen előnyösen 0,25—1 tömeg% lehet. Ha olyan fogászati kompozíciót kívánunk kialakítani, amelyben a töltőanyag különösen jól tapad a polimerizációképes anyaghoz, előnyösen úgy járunk el, hogy a töltőanyagot a polimerizációképes anyagba keverés előtt kapcsolószerrel kezeljük. Kapcsolószerként olyan anyagokat használunk fel, amelyek mind a töltőanyaggal, mind pedig a polimerizációképes anyaggal reagálni képesek. A kapcsolószer fokozza a töltőanyag és a kikeményített polimerizációképes anyag között kialakuló kötés erősségét. Kapcsolószerekként például szilánokat, így y-metakriloxi-propil-trímetoxi-szilánt, y amino-propil-trietoxi-szilánt vagy y-glicido (i-propil-trimetoxi-szilánt használhatunk fel. Ezeket a kapcsolószereket különösen előnyösen alkalmazhatjuk üveg- és szilícium-dioxid-; lapú töltőanyagok kezelésére. A találmány szerinti kompozíciók előállítása során eljárhatunk úgy, hogy a polimerizációképes anyagot egyszerűen összekeverjük a töltőanyaggal és a további kompanensekkel. Figyelembe véve azonban, hogy a polimerizációképes anyag, amely adott esetben kopolimerizálható monomert is tartalmaz, egyes esetekben nagy viszkozitású, és ezért csak nehezen keverhető össze a töltőanyaggal, általában úgy járunk el, hogy az adott esetben kopolimerizálható monomert is tartalmazó polimerizációképes anyagot a töltőanyag bekeverése előtt megfelelő hígítószerrel hígítjjk. A hígítószer hatására csökken a polimerizációképes anyag viszkozitása, és a massza könnyebben kezelhetővé válik. A hígítószert a töltőanyag bekeverése után ismert módszerekkel (például elpárologtatással) távolíthatjuk el a kompozícióból. Hígítószerként előnyösen használhatjuk fel a korábban ismertetett, kopolimerizálható, etilénszerűen telítetlen monomereket, amelyek mennyiségét p bekeverés után a kívánt szintre csökkentjük. Előnyösebben járunk el akkor, ha a kompozíció egyes komponenseiből előzetesen előkeverékeket készítünk, ekkor ugyanis könynyebben alakíthatunk ki homogén összetételű kompozíciókat. Eljárhatunk például úgy, hogy a töltőanyagokat külön-külön kever-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
