193512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hibrid emberi leukocita interferonok előállítására

1 193512 2 A találmány hibrid leukocita interferonok­nak dezoxiribonukleinsav rekombinációs tech­nológia útján történő mikrobiológiai előállítására vonatkozik. A találmány szerinti eljárással ka­pott termékek felhasználhatók vírusos és daga­natos megbetegedések kezelésére. Viszonylag homogén leukocita interferono­kat eddig egészséges véradók vagy fehérvérű­ségben szenvedők vérében lévő leukocitákból állítottak elő. Ezek az interferonok fehérjék, és az őket tartalmazó sejteket képesek a vírusok kai szemben ellenállóvá tenni. Emellett az inter férőn gátolhatja a sejtburjánzást, és mérsékel heti az immunreakciót A fenti tulajdonságok arra ösztönöznek, hogy az interferont felhasználják a gyógyászat ban vírusos fertőzések és rosszindulatú daga­natok kezelésére Újabban a dezoxiribonukleinsav (DNS) re­kombinációs technológiát felhasználták több különféle leukocita interferon mikrobiológiai úton történő termelésére. Az így előállított le ukocita interferonok aminosav-szekvenciája 70% körüli mértékben homológ — egymáshoz viszonyítva [David V Goeddel és munkatársai, Nature, 290, 20 26 (1981)]. A különféle, többek között LelF A,B,C,D,F,G és H jelölésű leukocita interferonok aminosav­­-szekvenciáit kódoló géneket a KG-1 sejtvo­nalból állítják elő, amelyet Koeffler és Golde írt le [Science, 200, 1153-1154 (1978)) A KG-1 sejtvonal az American Type Culture Collection gyűjteményben lett letétbe helyezve, s ATCC CRL 8031 számon hozzáférhető Ezek a gének bakteriális kifejeződésére alkalmas plazmidlar­­talmú hordozókban felhasználhatók a „gazda" baktériumok transzformálására „Gazda" bak­tériumként előnyösen az Escherichia coli K-12 294 törzset alkalmazzák, amely 1978 október 28-án lett deponálva ATCC 31446 számon. A DNS-rekombinációs eljárások közép­pontjában a plazmid áll, amely a baktéri­umokban és más mikrobákban található két­­szálú DNS nem-kromoszóma hurok-része, s gyakran sejtenként többszörös kópiában is megtalálható. A plazmid DNS ban kódolt infor­máció tartalmazza azt az információt is, amely szükséges a plazmid újabb sejtekben történő reprodukálásához (azaz „replikon” létrehozásá­hoz), és rendszerint egy vagy több olyan kivá lasztási jellemzőnek, mint pl baktériumok ese­tén az antibiotikumokkal szembeni ellenállókó­­pességnek az átadásához. Ezek a kiválasztási jellemzők biztosítják, hogy a szóbanforgó plaz­­midot tartalmazó „gazda" sejt kiónjainak növe­kedése előnyben részesüljön a szelektív tápta lajon A plazmidok hasznosíthatósága azon alapul, hogy specifikus módon hasíthatok egyik vagy másik restrikciós endonukleázzal (vagy restrik ciós enzimmel) Az egyes restrikciós enzimek a plazmidban lévő DNS különböző helyeit „isme rik fel” Ezután heterológ gének vagy géntore dékek illeszthetők be a plazmidba ügy, hogy a végükkel kapcsolódnak a hasítási helyhez vagy az azzal szomszédos rekonstruált végekhez A DNS rekombinációt a sejten kívül végez­zük, a létrehozott „rekombináns" plazmid azon­ban bevihető a sejtbe a transzformációnak ne­vezett eljárással, és nagy mennyiségben nyer­hető heterológ gént tartalmazó rekombináns plazmid a transzformáns szaporítása útján. Továbbá, ha megfelelően történt a gén be­illesztése a plazmid azon részeihez képest amelyek a DNS ben kódolt üzenet átírását (transcription) és lefordítását (translation) irá nyitják, akkor a kapott expresszió hordozó fel használható annak a polipeptid szekvenciának a tényleges termelésére, amelyet a beillesztett gén kódol. Ezt a folyamatot kifejeződésnek (expresszió) nevezik. A polipeptid kifejeződése a promotor néven ismert tartományban indul be, amelyet ribonuk­leinsav (RNS) polímeraz ismer fel és kötődik hozzá Egyes esetekben, például a találmány­nyal kapcsolatban előnyös triptofán (trp) pro­motor esetében, a promotor tartományokat át­fedik az „operátor” tartományok, és így kombi­nált promotor-operátor jön létre Az operátorok olyan DNS szekvenciák, amelyeket felismer­nek az úgynevezett represszor fehérjék ezek arra szolgálnak, hogy szabályozzák az átírás beindulásának gyakoriságát egy bizonyos pio­­motornál. A polimeráz enzim végighalad a DNS men­tén, és átírja a kódolt spirálágban az 5' végétől a 3' végéig tárolt információt üzenethordozó (messenger) ribonukleinsavvá, amely viszont lefordítódik a DNS által kódolt aminosav szék venciájú polipeptiddé. Minden egyes amtnosa vat egy nukleotid triplett vagy „kodon Kodol azon belül, amelyet ebben a szabadalmi leírás ban szerkezeti génnek nevezünk. Ez az a rész, amely a kifejezett termék aminosav szekven ciáját kódolja A promotorhoz történő kötődés után az RNS polimeráz először átírja azokat a nukleotidokat amelyek egy riboszóma kötési helyet kódolnak majd a lefordítás kiváltása vagy „startjel" követ kezik [ez rendszerint ATG (adenin Mmin gua nin), amely a létrejövő üzenethordozó RNS ban AUG-vé alakul], azután pedig a nukleotid kodo nők jönnek létre magában a szerkezeti génben Úgynevezett megállító kodonok íródnak át a szerkezeti gén végén, amelyek után a polime­ráz további üzenethordozó RNS szekvenciát hozhat létre. Ezt a megállító jel miatt a riboszo­­mák nem fordítják le A riboszómák az üzenethordozó RNS-onta­lálható kötési helyhez kapcsolódnak — bakté­riumokban rendszerint amint az üzenethordozó RNS (mRNS) megképzödött — és létrehozzák a kódolt polipeptidet, a lefordítás startjefétol kezdve a fentebb említett megállító jelig A kí­vánt termék akkor képződik, ha a riboszóma kötési helyét kódoló szekvenciák megfelelően helyezkednek el az AUG indító kodonhoz ké­pest, és ha valamennyi többi kodon követi fá­zisban az indító kodont. A képződő terméket úgy különítik el, hogy a „gazda” sejtet lízissel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom