193511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi hatóanyagokat tartalmazó bioaktív, gyógyászati hatással rendelkező készítmények előállítására
193511 2 A találmány tárgya eljárás növényi hatóanyagokat tartalmazó bioaktív, gyógyászati hatással rendelkező készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított bioaktiv készítmények növényi eredetű hatóanyagokat tartalmaznak, és külsőleg kerülnek alkalmazására. Az új gyógyászati kutatások visszatérése a természetes energiák hasznosításához arra vezetett, hogy a természetes, növényi alapú gyógyszerek és kozmetikai készítmények jelentősége megnövekedett. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a len feldolgozásánál keletkező, eddig csupán értéktelen hulíadékanyagnak tekintett termékek értékes biológiai hatásokkal rendelkeznek A találmány tehát olyan bioaktív készítmények, így gyógyászati hatású készítmények előállítására vonatkozik, amelyek lenviaszt vagy a lenviaszból nyerhető, illetve származó egy vagy több alkotórészt tartalmaznak A lenviaszt már leírták azt irodalomban (Technológi der Textilfasern, der Flachs, Band V 1 1 1930. 129-141 és 283; Hofmeister Ber. 1903 1947; Ullmanns Encyklopädie der technischen Chemie, 18 Band 1967. 287). A lenviasz ezek szerint lényegében hosszú láncú alkoholok zsírsavésztereiből és szénhidrogénekből áll. A len kéregrétege körülbelül 101% lenviaszt tartalmaz. A lenfeldolgozásnál, különösen az áztatott len szalmájának törésénél és tilolásnál, de a zoldtörésnél is, a rostosításnál és a további lépésekben - ideszámítva a fonást is — többkevesebb finomeloszlású, lenviasztartalmú anyag keletkezik. A durva lenrosthulladékot és rövid kóc részeket magában foglaló por legfeljebb 10 t% mennyiségben tartalmaz lenviaszt, a finom és a legfinomabb por — amely a fonodában gyűlik össze — lenviasztartalma pedig egészen 25 t% ig terjedhet. Ezekből a lenviaszt extrakcióval, például folyamatosan oldószerekkel, így acetonnal, etanollal, benzollal történő extrahálással és az oldószer ezt követő eltávo lításával lehet kinyerni. Azt találtuk, hogy a lenviaszt alkotó anyagok meglepően értékes farmakológiai hatásokkal rendelkeznek Különösen kedvező hatásúak a reumás betegségek, így az ísiász, köszvény, ízületi gyulladás és az artrózis, izommerevedések, a mozgásszervi betegségek, zúzódasok, daganatok, gyulladások (így íngyulladás, rovarcsípés) helyi kezelésénél. Különösen hatásosnak bizonyultak a lenviasz alkotóanyagai, tehát a lenviaszban található hatóanyagok, illetve hatóanyagelegyek. A találmány szerinti eljárás olyan bioaktív készítmények előállítására vonatkozik, amelyek olyan anyagokat foglalnak magukban, amelyeket úgy kapunk, illetve kaphatunk, hogy a) lenviasztartalmú nyersanyagot vagy nyers lenviaszt, amelyet lenviasztartalmú nyersanyagból oldószeres extrakcióval és az adott oldószer vízgőzdesztillációval végzett eltávolításává! nyerünk ki, és adott esetben az így nyert, a vízgőzdesztillációnál keletkező vizes fázist és a vizes fázisnál fajlagosan könynyebb és/vagy fajlagosan nehezebb fázist, újabb vízgőzdesztillációnak vetünk alá, vagy b) lenviasztartalmú nyersanyagot, vagy ilyen nyersanyagból oldószeres extrakcióval kapott és adott esetben az oldószer lehajlása után keletkező és adott esetben előbb vízgőzdesztillációnak alávetett nyers lenviaszt savakkal kezelünk, utána az alkalikusra állított vizes oldatot szerves, poláros, legfeljebb 80-85°C forráspontú oldószerekkel extraháljuk és a szerves oldószert lehajtjuk, vagy c) lenviaszt tartalmazó nyersanyag vagy lenviaszt tartalmazó nyersanyag szerves oldószerrel való extrahálásából származó nyers lenviaszt vagy lenviasz maradékot tartalmazó fázist vagy az a) vagy b) lépésben köztitermékként keletkező szerves oldószeres lenviasztartalmú oldatokat, 90-150“C/957.6x102 Pa frakció kinyerése mellett, frakcionáltan desztillálunk. Lenviasztartalmú nyersanyagként például az előzőekben már megnevezett, a lenfeldolgo zásnál, különösen az áztatott len szalmájának a törésénél és tilolásánál, de a zöldtörésnél is, a rostosításnál és még a további lépésekben, így a fonásnál, keletkező többé-kevésbé finomeloszlású anyagokat alkalmazhatunk. Nyers lenviaszként, ahogy az előzőekben már leírtuk, extrakció útján kapott lenviaszt használhatunk. Az extrakcióhoz, a jobb elválaszthatóság miatt, vízzel nem elegyíthető, szerves, poláros oldó szereket, különösen halogénezett szénhidrogéneket, így 1.1.1-triklóretánt, metilénkloridot kloroformot, széntetrakloridot részesítünk előnyben, de éterek, etanol és metanol, valamint ketonok, így aceton sincsenek kizárva. Általában vízzel nem elegyíthető, körülbelül 80- -85‘C-nál alacsonyabb forráspontú, poláros oldószereket használunk. Ilyen nyers lenviasz közvetlenül is felhasználható a találmány értelmében gyógyszerkészítmények hatóanyagaként. A vízgőzdesztillációt különösen 100 C körüli vagy ez alatti például 95-100°C hőmérsékleten, semleges, illetve gyengén bázikus anyagon, amelyet megfelelő pH-ra állíthatunk be, végezzük A vízgőzdesztillációnál a szedőedényben egy felső (fajlagosan legkönnyebb), egy középső (vizes) és egy alsó (fajlagosan legnehezebb) fázis képződik. Jóllehet a középső és az alsó fázis előnyben részesül, a találmány értelmében azonban a felső, terpentinszagú fázis is alkal mazható. A fázisokat közvetlenül úgy, ahogy vannak vagy a víz eltávolítása után használhat juk. Lehetőség van arra is, hogy a vízgőzdesztillációnál keletkező desztillátumot a fent megadott oldószerekkel extraháljuk és azokból ol~ dószermentes lenviaszrészt kapjunk. A nyersanyag vagy a nyers lenviasz savas extrakciójára különösen a hígított, vizes ásványi savak vagy a vizes rövidszénláncú alifás karbonsavak, így a 0,1 -1 n sósav vagy a vizes ecetsav, használhatók. A savas kezeléssel, előnyösen az oldhatatlan alkotóanyagaitól megsza 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
