193508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hulladékok feldolgozására
193508 4 gyát később nem lehet mezőgazdasági haszonterületekre kihordani. Ismert olyan eljárás is, amely szerint a hígtrágya folyékony fázisát adszorbensekkel megkötve majdnem szilárd terméket kapnak. Állítólag a kellemetlen szag az eljárás során némiképp csökker^Hátrányos azonban, hogy az adszorptív adalékokat nagy mennyiségben kell alkalmazni, és hogy azok viszonylag drágák. A gyakorlatban olyan módszer is terjedt, mely szerint a hígtrágyát égetett mésszel szárítják. A mész hígtrágyával végzett oltása során hő ke* letkezik, amely elpárologtatja a folyadékot. Az égetett mész azonban elég drága, a gázképződést, és büdössóget sem tudja megszüntetni, és végül — az égetett mész erősen csírátlanító tulajdonságai miatt — a kapott végtermék „ha lőtt”, azaz a baktériális élet megszűnt benne. Ismert, hogy a káros gázok főleg a fehérje jellegű anyagok anaerob bontásakor képződnek. Ezért folytak kísérletek aerob körülmények kialakítására, amikoris mechanikai úton levegőt un. oxidáló csatornákba vagy tartályokba vezetnek. Az eljárás beruházási és üzemi költsége igen magas, a szükséges berendezések nem mindenütt építhetők be, és végül a hígtrágya szállítása és kihordása során a probléma változatlanul fennáll. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása, amellyel hulladékokban, főleg hígtrágyában, továbbá szennyvizekben, hulladékok komposztálásakor az anaerob folyamatok káros hatása messzemenően kiküszöbölhető. Azt találtuk, hogy ha nagy hígításban szaponint vagy szaponin-tartalmú terméket tartalmazó kezelőoldatot keverünk a feldolgozandó hulladékhoz, az aerob és anaerob folyamatok közötti arány megváltozik az aerob folyamatok javára. A találmány tárgya tehát eljárás hulladékok feldolgozására. A találmány szerinti eljárásra jel - lemző, hogy a feldolgozandó hulladékhoz víz mellett szaponint és adott esetben egyéb adalékot tartalmazó kezelőoldatot keverünk. A kezelőoldat tiszta szaponint, vagy szaponin-tartalmú terméket tartalmazhat. Az ilyen termék pól dául a szaponín-gyártás valamilyen közbenső terméke lehet. Előnyben részesítjük a monodezmozidikus szaponinokat, amilyeneket például a quillaja fa kérge, a szappangyökér, a spenót, guyak, yuka, vadgesztenye és a répa tartalmaz. A szaponinok a glikozidok egyik csoportját képezik, és számos azonos tulajdonságuk van. A szaponinok növényi eredetű anyagok, amelyek vízben oldva a felületi feszültséget befolyásolják és — a szappanhoz hasonlóan — felrázáskor tartós habot képeznek. A szaponinok szénből, hidrogénből és oxigénből állnak, mole kulasúlyuk nagy. Mint számos növény beltartalmi anyaga, a természetben igen elterjedten fordulnak elő. Kinyerésük céljából a növényt fajtájától függően — különböző extrakciós és fel dolgozó műveleteknek vetik alá. Az extraktumot végül porrá törik, és a kereskedelem így hozza forgalomba Amennyiben az extraktum 3 nem alakítható porrá, a szaponin kereskedelmi formája erősen koncentrált, többnyire tartósított oldat. A különböző növényből nyert szaponinok tulajdonságaikban többé-kevésbé eltérnek egymástól. A kémiai megkülönböztetés a sza ponin cukormentes alapváza, az un. ágiikon (szapogenin) alapján történik. Két nagy csoport különböztethető meg. 1) triterpén-szerkezetű szapogenlnek (oleanolsav-alapváz) 2) szpirosztanolok (szterán alapváz, digitogenin). A szaponinokat gyógyszerekben és mosószerekben alkalmazzák, de újabban egyéb alkalmazási területeket is találtak. A Quillaja saponaria növényből nyert szaponin például különleges eljárással tisztított, porított, vízben oldható extraktum. A névben szereplő főszaponin, azaz a quillaja-szaponin olyan glikozid, amelynek aglikonja — mivel triterpé nőid — a B-amirin-oleanolsav csoporthoz tartozik. A hidrolíziskor lehasadó cukrok eddig nem ismertek. A quillaja szaponinnak hemolítikus hatása van, belégzéskor a por izgatja a nyálkahártyákat. A quillaja-szaponint főleg filme mulziók előállításához használják fel, mert víz keménységet okozó anyagokat és nehézfémeket nem tartalmaz. A quillaja szaponin fehér vagy majdnem fehér por, amely vizen kívül még dioxánban is oldódik. Az 5 %-os vizes oldat pH értéke 4 és 5 között van. A szaponin-oldat nyitott edényben 15 "C hőmérséklet mellett átlagban 3-5 napig tárolható 10 “C alatti hőmérsék - létén a tárolhatóság fokozódik, míg 20 ° C felet ti hőmérsékleten romlik. A tárolhatóság felforralással, hűtéssel, zárt edényben történő tárolással, maximálisan 18%etilalkohol és konzerváló anyagok hozzáadásával javítható. A konzerváló anyagok bedolgozása azonban az oldat természetes összetételét' erősen megváltoztat ja. A gypsophila-szaponint Radix saponaria- ból, általában szintén por alakjában nyerik. A gypsophila-szaponin — hasonlóan a quillaja-szaponínhoz — szintén filmek és fotópapírok készítéséhez használható fel, tulajdonságai azo nosak amazéval. Ezenkívül a gypsophila-szaponint még nedvesítő anyagként, a kozmetikai és galvánikus iparban, valamint italok előálításához, továbbá a gyógyszeriparban hatóanyagok felszívódásának javítására használják fel. A tisztasági foktól függően a szaponinok további alkalmazási területei: az élelmiszeripar, a lakk- és festékipar, italok, tisztítószerek előállítása stb. A legtöbb esetben a szaponint azért adagolják, hogy valamilyen folyadék felület feszültségét csökkentsék. A kereskedelemben kapható szaponin-készítmények általában extraktum-oldatok, porok vagy granulátumok, tisztaságukra általában az 5 30 t% szaponin-tarlalom jellemző. A találmány szerint előnyösen szaponinextraktumokat alkalmazunk. Ezekből a termékekből vízzel híg oldatot (10- 20 ppm tiszta szapo nin) készítünk. Az így nyert kész felhasználási 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
