193501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2-amino-benzimidazolok előállítására

193501 4 port, etoxi-imino-csoport, és propoxi-imino­­-csoport. A „halogénatom", illetve „halogenid" el­nevezés alatt klóratomot, brómatomot, jód­­atomot, bromidot, kloridot és jodidot értünk. A „tautomer benzimidazol" elnevezés alatt olyan benzimidazol reagensei értünk, amely­nél a hidrogénatom akármelyik nitrogénatom­ján lehet. Az olyan benzimidazol reagens, amely nitrogénatomján szubsztituálatlan és a benzolgyürű 5-helyzetében R3 szubsztitu­­enst tartalmaz, ugyancsak rendelkezik tau­tomer formával, és egyensúlyban van azzal a formával amelyben a szubsztituens a 6-hely­­zetben található. Az izomerkeveréket a lehet­séges helyzete 5(6) jelölésével lehet jelezni. Ennek a tautomer egyensúlynak következmé­nyeként az 5(6)-szubsztituált-benzimidazo­­lok szulfonil-halogeniddel vagy halogén-al­­kil-izocianáttal lejátszódó reakciójában 1,5(6) -szubsztituált-benzimidazol izomerek keveré­ke keletkezik. A fenti reakcióban a (II) általános kép­­letü benzimidazol reagensek olyan R3 szub­­sztituenst tartalmaznak, ami nem reagál a másik reagenssel. A benzimidazolt és a má­sik reagenst ekvimolárís mennyiségben al­kalmazhatjuk, azonben előnyösen a másik reagens kis feleslegét alkalmazzuk. Bárme­lyik reagens alkalmazható kívánt esetben fe­leslegben anélkül, hogy a reakció eredménye megváltozna. Az előnyösen alkalmazható második rea­gensek a szulfonil-halogenidek, legelőnyö­sebb pedig az izopropil-szulfonil-klorid. Előnyösen alkalmazható (II) általános képletű benzimidazol reagensek, amelyekben R3 jelentése R4-C=Z csoport, R4 jelentése fenilcsoport, Z jelentése oxigénatom, vagy 1—5 szénatomszámú alkilidéncsoport, illet­ve, amelyekben R3 jelentése az (V) általános képletű csoport, ahol R6 jelentése fenilcsoport, Y és W együttes'jelentése egy kötés. Az 1 -szubsztituálatlan-benzimidazolt ol­dószer-víz és bázis keverékében oldjuk; ez­után lassan, a füstölést és a túlzottan exoterm reakciót elkerülendő, hozzáadjuk a szulfonil­­-halogenidet vagy a halogén-alkil-izocianá­­tot. Az elegyet keverjük, majd állni hagyjuk mielőtt a terméket kinyerjük. A reakció bármely, vízzel elegyedő, hid­­roxilcsoportot nem tartalmazó oldószerben, például acetonban, dimetoxi-etánban (DME), tetrahidrofuránban (THF), tercier-amidok­­ban, mint N,N-dimetil-formamidban (DMF) és hasonlókban végrehajtható. Bármely a fen­ti oldószerből készült keverék is alkalmaz­ható. Vízzel kis mértékben oldószer hozzáadá­sa is lehetséges az elegyhez mindaddig, míg a keverék egésze még vízzel elegyedik. A reakcióelegy bázis savmegkötőszert is tartalmaz; a melléktermékként keletkező hid­­rogén-halogenid semlegesítéséhez elegendő bázist kell alkalmazni. A „savköto bázis" el­nevezés alatt közepestől erős bázisokig va­3 lamilyen bázist, mint például amin-bázist, például trietil-amint vagy piridint, alkálifém­­-hidroxidot, -karbonátot vagy -hidrogén-kar­bonátot, illetve alkáliföldfém-hidroxidot, -kar­bonátot vagy -hidrogén-karbonátot értünk. Előnyösen alkalmazható bázisok az alkáli­­íém-hidroxidok vagy -karbonátok, mint nát­­'ium-hidroxid, nátrium-karbonát, kálium-kar­bonát és mások. Legelőnyösebben a nátrium­­hidroxid alkalmazható. A reakcióelegy vizet is tartalmaz. Az ol­dószer vízhez való aránya elegendő kell le­gyen ahhoz, hogy a reagensek feloldódjanak. Ez az oldószer:víz arány 1:1 és 6:1 közötti, előnyösen 1:1 lehet. A reakciót legjobban 0°C—70°C közötti hőmérsékleten lehet végrehajtani. Előnyösen a reakciót szobahőmérsékleten vagy 20°C— 30°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció terméke az (I) általános kép­let ű 1,5(6) -szu bszíituá!t-2-am ino-benzimi­dazol, a továbbiakban szubsztituált-benzimi­­dazolnak nevezzük. Amikor a termék csa­padékként kiválik, a reakcióelegytől szűrés­sel elválasztható. Más esetben a reakcióele­­gyet betöményíthetjük, hogy a kristályoso­dást megindítsuk. A reakcióelegyet száraz­ra is párolhatjuk, és a maradékot alkalmas oldószerben, mint acetonban, metanolban old­hatjuk, hogy az oldhatatlan anyagokat eltá­­volítsuk. Ezután az acetonos vagy metano­­los oldatot, ami a szubsztituált benzimidazol terméket tartalmazza, betöményítjük, hogy a terméket kikristályosíthassuk, illetve szá­razra is párolhatjuk és egy második mara­dékot kaphatunk, amit például metanolban oldhatunk. A szubsztituált benzimidazol ter­méket a metanolos oldatból kristályosítás­sal nyerhetjük ki. A tautomer benzimidazol vegyület és a másik reagens reakciójában általában 1:1 arányban keletkezik 1,5- és 1,6-szubsztituált­­-benzimidazol izomer. Az izomerek frakcio­­nált kristályosítással vagy oszlopkromato­­gráfia segítségével választhatók el egymás­tól. Általában a 6-szubsztituált izomer kris­tályosodik ki először a keverék oldatából. Az izomerek NMR spektrumuk alapján a fenil­csoport protonjainak segítségével (7,8— 8,3 ppm) különböztethetők meg egymástól. A kiindulási benzimidazol és szulfonil­­-halogenid vegyületek előállítását a 4 018 790 számú és a 4 118 573 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírásokban le­írták. A haloalkil-izocianátok előállítása a 4 008 243 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírásban található meg. Az alábbi példákon részletesen bemutat­juk a találmány szerinti eljárást. 1. példa 2-amino-5(6)-benzoiM -izopropil-szulfonil­­-benzimidazo! 15 ml vízben szuszpendálunk 3,6 g (0,015 mól) 2-amino-5(6)-benzoil-benzimi­­dazolt, majd a szuszpenzióhoz 17 ml In nát-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom