193500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vörösiszap vasmentesítésére és vaspentakarbonil előállítására

193500 semmilyen mellékterméke A reaktorban mara dó 90-95 tömeg % ban vagy ennél nagyobb mértékben vastalanított vörösiszap-maradék­­ban majdnem kétszeresére nő az alumínium­­-oxidtartalom, így az a Bayer eljárás szerint fel­dolgozható. A vörösiszap maradékában feldú­sulnak az egyéb fontos fémek (például a titán, vanádium), így ezek előállítása is lehetővé vá lik. A karbonilezési folyamatban keletkezett és a reaktorból leengedett vaspentakarbonilt acél tartályokban lehet tárolni. Termikusán, enyhe körülmények között elbontva: vaspor és szén monoxid keletkezik. A vaspor, az ó n karbonil­­vas, mint a legtisztább vasféleségek egyike, a porkohászatban, az elektronikában, a rádió és híradástechnikában és máshol használható fel. A szénmonoxid visszavezethető a karbonilezó­­si fázisba. Az általunk kidolgozott eljárás az egyetlen olyan eljárás a bauxitfeldolgozó-iparban, amely a vasat szelektív módon, vaspentakarbonil­­ként, közel teljes egészében eltávolítja a vörös­iszapból. A szén-monoxid ugyanis a vörös­iszapban lévő fémek közül legnagyobb sebes­séggel a vassal reagál és képez illékony, csepp­folyós vegyületet, amelyet a karbonilképzés kö­rülményei közt egyszerű módon el lehet távolí­tani. Eljárásunk szerint a vasmentesítést egyet­len folyamatban, minden oldószer nélkül, a ki­indulási, megőrölt, 1 mm nél kisebb szemcse­méretű vörösiszap szilárd állapotában, minden melléktermék keletkezése nélkül hajtjuk végre. Nem zavar a vórösiszap víztartalma sem, mert a víz az előkezelés, az aktiválás során eltávo zik a rendszerből így a vörösiszap közel teljes alumínium-oxid tartalma kinyerhető a Bayer el­járás szerint, a vastartalom pedig nagytisztasá­­gü termékekként értékesíthető Külön ki kell emelni azt a vegyipari eljárá­soknál ritka tényt, hogy eljárásunk során sem­milyen melléktermék nem keletkezik, így való­di példája a hulladékmentes, környezetvédő technológiáknak Az általunk kidolgozott eljárásban a meg­őrölt vörösiszapot aktivátorok, promotorok je­lenlétében 1 -100 bar nyomáson 150 800 C hő­­mérsékleten, redukáló gázáramban aktiváljuk. Promotorként, aktivátorként kénport, ferroszul­­fidot, ferriszulfidot, nátrium szulfátot, ammoni­um szulfátot, 2-4 szónatomos merkaptánokat, píritet, valamint jódot, rézjodidot teszünk 1.0 - 8.0 tömeg % mennyiségben a kiindulási vörös­iszaphoz. Gázként, általában tiszta hidrogént, ammónia-tartalmú hidrogént használunk. Az aktivált vörösiszapot 50-230 C hőmérsékleten szén-monoxiddal, legalább 20 25 térfogat % CO-t tartalmazó gázkeverékkel, így generá­torgázzal, „fordított szintézisgáz'’ zal (2 COt H2) reagálta tjük, karbonilezzük A karbonilezést 50-300 bar nyomáson hajtjuk végre A reakció során keletkező vaspentakarbonilt a reaktorból folyamatosan, hűtés közben eltávolítjuk Kísór-3 léteink során azt a meglepő, nem várt tapasz­talatot szereztük, hogy bizonyos anyag ún ak­­tivátor, promotor jelenlétében meggyorsul az aktiválás és a karbonilképzés sebessége. Azt is tapasztaltuk, hogy az aktivátor, a promotor ha tás az aktiválás és a karbonilképződés során megnő akkor, ha az aktivátorból, promotorból egynél többfélét alkalmazunk egyszerre. Két vagy többféle promotor alkalmazása esetén az egyes promotorok hatása nem csupán össze­adódik, hanem egymás aktiváló, promotáló ha­tását fokozzák is. így ilyen esetben meglepő módon szinergens hatást észleltünk. A promo­torok, aktivátorok kedvező szinergens hatása függ a kiindulási vörösiszap kémiai összetéte­létől és ezért a promotorok megfelelő mennyi­ségét minden új nyersanyag esetén külön meg kell határozni. Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy kis vastartalmú vagy erősen szennyezett, így sok természetes felületaktív anyagot és egyéb szennyezést tartalmazó vörösiszap csak nehe­zen reagál CO al. Ilyen esetben meghatározott minőségű és mennyiségű aktivátorok, promoto rok, így kén, kénvegyületek, jód, rézjodid kü lön külön is meggyorsítja az aktiválást és a kar­­bonilképzést. Az aktiváló hatás fokozódik ak kor, ha két vagy többféle, meghatározott meny nyiségű aktiválod használunk. Feltételezhető, hogy az aktivátorokból hőhatásra molekulatö­­redókek, szabad gyökök képződnek és ezek befolyásolják kedvezően az aktiválást és a kar­­bonilképződést. Az eljárást az alábbi példákon is bemutat­juk Az eljárás azonban nem korlátozódik a fel­sorol' példákra. 1 Példa 100 g megőrölt 1 mm alatti szemcseméretü vörösiszapot [alumínium oxidtartalma 15,9 tö meg %, vas oxid tartalma 43,1 tömeg % (Fe= 30,1 tömeg%] 500 ml térfogatú, hőálló acél ból készült reaktorban keverés közben hidro­gén áramban, 50-60 C/óra felfűtési sebesség­gel 350 vC-ra melegítünk, majd ezen a hőmér sékleten hidrogén jelenlétében, de aktivátor nél kül, 20 bar hidrogén nyomáson keverés közben 12 órát aktiváljuk. Az aktivált vörösiszapot 150 C-ra hűtve, 50 bar szén-monoxid nyomáson keverés közben 10 órán keresztül karbonilez zuk. A képződő cseppfolyós vaspentakarbonilt a reaktorból hűtés mellett leengedjük Az autók láv maradék 15,2 tömeg % vasat tartalmaz A vastaianítás mértéke az aktivátor nélküli kísér letben tehát csak 49,5 % os A vastalanítási mű velet után a vörösiszap alumínium-oxid tártál ma 15,9 tömeg %- ról 22,0 tömeg %-ra emelke dett. A vaspentakarbonil hozam (kitermelés) 45,3 %. 2. Példa 1C0 g megőrölt 1 mm alatti szemcseméretű vörösiszapot [alumínium-oxid-tartalma 15,9 tö meg °/o, vasoxid-tartalma 43,1 % (Fe-30,1 tö­meg %)] jól összekeverünk 2 g kénporral, maid 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom