193490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított tulajdonságú ioncserélő gyanták kindulási anyagaként szolgáló gyöngypolimer előállítására

193490 máson behatoló higany a nyomás megszűnésé­vel maradéktalanul eltávozik a pórusból. Ha vi­szont a geometria ettől eltér, azaz a pórusok „bejárata" szőkébb, mint „belsejük”, a nyomás megszűnésével bizonyos mennyiségű higany visszamarad. Ha tehát az eloszlásgörbét csök­kenő nyomáson is felvesszük, a görbe hiszteró­­ziséből a tintásüveg porozitás viszonylagos mennyiségére lehet következtetni. Ezt az arányt egy százalékos viszonyszámmal lehet kifejez­ni, amely nem abszolút érték, de összehasonlí­tásra tökéletesen megfelel A pórustérfogat, a differenciális póruselosz­lási görbe maximuma és szélessége, valamint a hiszterézis mértéke kielégítően alkalmas az ál­talunk előállított polimerek jellemzésére és a végbemenő változások nyomonkövetésére. Az eljárásnak a szerkezet alakulására gya­korolt előnyös hatását közvetlenül bizonyítják a polimerből előállított ioncserélő gyantákkal végzett vizsgálatok Ha azonos pórustérfogatú, „hagyományos” módon és a leírt eljárással ké­szült ioncserélő gyanta cseresebességét hason­lítjuk össze, az utóbbi előnyei a cseresebesség növekedésében nyilvánulnak meg A cserese­besség növekedése viszont a gyanta használa­ti értékét egyértelműen növeli Az elvégzett összehasonlító vizsgálatok, amint azt a kiviteli példák bizonyítják, a találmány szerinti eljárás előnyeit mulatják ki. A találmány tárgya tehát 0,1 tői 1,0 ml/g-ig terjedő pórustérfogatú ioncserélő gyanták kiin­dulási anyagául szolgáló gyöngypolimerek elő­állítása sztirolból, divinil-benzolból, legalább egy akril monomerből, 4-10 szénatomszámú alifás szénhidrogénből és/vagy alkoholból és polimerízációs katalizátorból álló elegy szusz­­penziós polimerizációja, majd a polimerizáció­­ban részt nem vevő szénhidrogén és/vagy al­kohol eltávolítása útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a sztirol, a dívinil benzol és az akril-monomer ossztömegere számított 5 8,5 tömeg% divinil­­benzol, 3 6 tömeg°/o akrilmonomer és40-80 tö­­meg% 4 10 szénatomszámú alifás szénhidro­gén, illetve alkohol tartalmú elegyet polimerizál­juk, majd 8 15 lömeg% maradék monomertar­talomnál az alifás szénhidrogént és/vagy alko­holt (ismert módon) eltávolítjuk és a keletkező polimert 80 150 C hőmérséklettartományban 20 tói 100 percig végzett hőkezelésnek vetjük alá, és ezzel a maradék monomertartalom 0,1 tömeg%alá csökken, a pórustérfogat pedig 0,1 - 1,0 ml/g lesz A pórustérfogat mértékének be­állítása oly módon történik, hogy az 1,0 ml/g értékhez közeli pórustérfogat kialakításához 80 °C-hoz, a 0,1 ml/g értékhez közeli pórustér­fogat kialakításához 150 °C-hoz közeli hőmér­sékleten végezzük a hőkezelést A maradék monomertartalmat illóanyagtartalom meghatá­rozással állapítjuk meg. Azt tapasztaltuk, hogy a pórustérfogat beállítása annál könnyebb, minél kisebb a divi­­ml benzol aránya 5 4 Eljárásunkkal olyan nagy rugalmasságú, erősen duzzadóképes, különleges szerkezetű gyöngypolimerekhez juthatunk, amelyek kész­termékké történő alakítás után elegendő poro­­zitással rendelkeznek a funkciós csoportok gyors megközelítéséhez és a nagyobb móltö­­megü anyagok befogadására, míg a primer glo­­bulák nagysága és térhálóssági foka a csopor­­'ok teljes mennyiségének egyforma kihaszná ását és viszonylag nagy hasznos kapacitás el­érését teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a ta­lálmány szerint, technológiailag jól megvalósít­ható módon olyan kopolimereket állítunk elő, amelyek egyesítik a gél- és makropórusos szer­kezet előnyeit, azok hátrányai nélkül Ennek ér­telmében az eljárásunk során kialakult polimer szerkezetét átmeneti porozitásúnak nevezhet­jük Eljárásunk előnye továbbá, hogy bizonyos határok között a kiindulási monomer elegy vál­toztatása nélkül adott hőfok tartományban vég zett hőkezelés segítségével szabályozott poro­zitású ioncserélő mátrixhoz juthatunk A kiala­kított pórusszerkezet a továbbiak során nem változik és így azonos geometriájú pórusokat lehet képezni olyan térhálósító monomer ará­nyoknál is, amelyre a hagyományos eljárások­kal nem nyílik lehetőség. A találmány szerinti eljárást az alábbi kivi­teli példákkal mutatjuk be 1 példa 221,1 g sztirolt (technikai, 98 tömeg%-os), 16,4 g divinil-benzolt (technikai, 64 tömeg%­­os), 12,5 g akrilnitrilt (technikai, 98 tömeg%-os) és 155,7 g izooktánt (analitikai, 99 tömeg%-os) tartalmazó elegyhez 5,0 g benzoil-peroxídot (gyártja. Finomvegyszer Szövetkezet) adunk es a keveréket 1200 ml, 0,1 tömeg% nátrium-klo­­ndot tartalmazó, 2,5 tömeg%-os felfőzött és le­hűtött keményítő oldatban 50 C-on, keverés­sel cseppekké oszlatjuk Az önálló, elkülönült monomercsöppek kialakulása után a hőmérsékletet 10-15 perc alatt 78 C-ra emel­jük és ezen az értéken tartjuk 6 órán keresztül (A kioldható anyagtartalom 9,5 tömeg%) A lom­bik tartalmát lehűtjük, a keményítőt és a nátri­um kloridot kimossuk. A polimert tömegére számított kétszeres mennyiségű vízzel felönt jük és az elegyet, állandó keverés közben 15 “C/óra sebességgel 60 "C-ra melegítjük, majd ezen a hőfokon 26 kPa nyomáson tartjuk, míg 140 145 g izooktánt a lombikhoz csatolt hűtő­ben ki nem nyerünk. Az így nyert termékről a vizet leszivatjuk és a gyöngyök egyharmad ré­szét elkülönítjük (I polimer). A gyöngyök meg­maradt hányadát 10 perc alatt 90 C-ra mele­gítjük és ezen az értéken tartjuk 30 percig Ez­után a polimert 60 “C-on megszárítjuk (II poli­mer). Az I és II polimer látszólagos sűrűségét, pó­rustérfogatát, 75 %-os pórussugár intervallumát és hiszterézis %-át meghatározzuk A higany­­porozimetriás méréseket Carlo Erba AG 65 tí­pusú higanyporozíméterrel végezzük A vizsgá-6 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom