193468. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fűtési- és használati meleg víz szolgáltatására
A találmány tárgya berendezés fűtési- és használati meleg víz szolgáltatására. Lényegében fogyasztói hőközpont a találmány tárgya, ha a távhőellátás— fűtési és használati meleg víz ellátása — területén használják azt. Minthogy az említett távhőellátásban várható a találmány széleskörű alkalmazása, az ismertetést is ennek megfelelően részletezi a leírás. A távhőellátás terén általánosan elterjedt olyan rendszer, amelynél forró víz távvezetékhez fogadóközpont van csatlakoztatva és ehhez kapcsolódik a fogyasztói hőközpont, amely a hőfogyasztókat közvetlenül ellátja meleg vízzel. A fogadóközpontban általában a szükséges elzáró szerelvények, biztonsági szerkezetek és mérőeszközök vannak. A fogyasztói hőközpontban található eszközök önkényes csoportosításban a fűtési meleg víz biztosítására szolgáló hőcserélők, a használati meleg vizet biztosító hőcserélők, a szabályozó eszközök és a szivattyúk az azokkal szorosan összefüggő szervekkel. Egy ismert távhőellátási rendszert a csatolt rajz 1. ábrája szemléltet vonalas ábrázolásban. Az 1. ábra szerinti megoldásnál az 1 távvezetéken keresztül áramlik a forró víz és ehhez az 1 távvezetékhez van csatlakoztatva a 2 fogadóközpont. A 2 fogadóközpontból kilépő forró víz az 1 ' primer fűtővíz vezetéken a 3 hőcserélőbe jut és itt biztosítja a fűtéshez szükséges meleg vizet, amely a 10 szivattyú által keringtetve jut az 5 fütővíz vezetékbe. A lehűlt fütővíz a fűtőtestekből — radiátorokból — a 6 visszafolyó vezetéken keresztül áramlik a 3 hőcserélőbe. A 2 fogadóközpontból a 3 hőcserélőbe juttatott és ott részben lehűlt forró víz a 12 csővezetéken a 4 hőcserélőbe áramlik, amely 4 hőcserélő a használati meleg víz biztosítását szolgálja. A 4 hőcserélőbe a 7 ivóvíz vezetéken át érkezik a hideg víz, ami felmelegedés után használati meleg víz lesz. A felmelegedett használati meleg vizet a 11 szivattyú nyomja a 8 csővezetékbe, amelyhez a használati meleg víz fogyasztói vannak csatlakoztatva. A 4 hőcserélőben lehűlt forró víz a 13 csővezetéken visszaáramlik a 2 fogadóközpontba, illetve innen az 1 távvezeték visszafolyó .csővezetékébe. Tulajdonképpen az 1. ábrán jelölt függőleges szaggatott vonaltól jobbra lévő szervek tartoznak a fogyasztói hőközponthoz, vagyis a találmány tárgyát képező berendezéshez. Meg kell még jegyezni, hogy az ismert fogyasztói hőközpontok általában el vannak látva a 9 csővezetékkel, amelynek segítségével úgynevezett előnykapcsolást lehet biztosítani a 4 hőcserélő számára. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a használati meleg víz iránti igény megnő, és a 3 hőcserélőben lehűlt víz nem tudná az így megnövekedett hőigényt biztosítani, úgy a 9 csővezetékbe iktatott elzáró szerv nyitása révén a 2 fogadóközpontból a 3 hőcserélő felé áramló forró vizet közvetlenül vezetik a 4 hőcserélőbe. Ilyen esetben a 3 hőcserélőnek forró vízzel történő táplálása - legalábbis átmenetileg — lecsökken, vagy meg is szűnik. Tekintettel azon-1 2 ban arra, hogy a használati meleg víz nagyobb mennyisége iránti igény csak rövid időre szokott előfordulni, — esetleg néhány percre mindössze — ugyanakkor a fűtési rendszerben levő víz nagy tömegű, ennek megfelelően néhány perc fűtési kiesés gyakorlatilag észre sem vehető a fűtővíz hőmérsékletének csökkenése révén bekövetkező kisebb fűtési hőmennyiség terén. Az ismert fogyasztói hőközpontok általában egyedi tervezésűek, ennek megfelelően az ott alkalmazott berendezési részletek Is egyedieknek számítanak, azok szerelését a helyszínen kell végrehajtani. A vázoltakból következik, hogy mind a tervezési, mind az építési-szerelési munkák a helyszínen nagy időráfordítással és anyagráfordítással végezhetők csak el. Születtek némi tipizálási törekvést tükröző megoldások, de ezeknek segítségével sem lehetett lényegesen csökkenteni az ismert fogyasztói hőközpontoknál a helyszíni szerelés munkaidő-igénybeli és anyagráfordítási költségeit. Az ismert fogyasztói hőközpontok helyigénye is nagy, továbbá bonyolult szerelési munkák szükségesek az ismert fogyasztói hőközpontokban alkalmazott berendezési részletek karbantartásakor, javításakor is. Általában nem lehetséges úgy megépíteni a fogyasztói hőközpontokat, hogy saját emelőszerkezet ne legyen, viszont az emelőszerkezet beépítése és annak üzemét biztosító karbantartás valamint javítás tovább fokozza az ismert fogyasztói hőközpontok fajlagos költségét. Születtek megoldások, amelyek legalább részben enyhítették a fogyasztói hőközpontok előbbiekben vázolt problémáit. Ezek a megoldások azonban nem jelentettek gyökeres megoldást. így például a 174 371 számú HU PS olyan fogyasztói hőközpontot ismertet, amelynél komplett berendezések tipizálhatók, és szükséghez képest így kompletten többszörözhetők. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy a hőcserélők tekintetében kötöttséget jelent. Az e nyomtatvány szerinti fogyasztói hőközpont ugyanis olyan hőcserélőt feltételez, ahol a hőcserében résztvevő közegek egyike számára spirális alakú áramlási tér van. Ez a körülmény mind a tervezés, mind a megépítés terén nehéz ségeket jelent. A találmány szerinti berendezés — fogyasz tói hőközpont — elé kitűzött cél az volt, hogy az egész berendezés hatásfoka javuljon, főleg a hőátszármaztatási tényezők javuljanak, azonkívül a létesítési költségek csökkenthetők legyenek, vagyis mind a tervezési, mind a kivitelezési költségek csökkenjenek, továbbá, hogy a helyszíni szerelési munka kevesebb legyen, a karbantartási és javítási tevékenység egyszerűbbé és olcsóbbá váljon. A kitűzött célt azáltal lehet elérni a találmány révén, hogy a hőcserélők egymásközti célsze rü kapcsolása mellett tipizált modulrendszerben és funkcionális csoportosításban tartalmazza a találmány szerinti berendezés az egyes szerke 2 193468 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65