193461. lajstromszámú szabadalom • Szimmetrikus meghajtású dinamikus hangszóró
193461 A találmány tárgya áz elektroakusztikában általánosan használt dinamikus (mozgótekercses) hangszórónak egy érzékenyebb és kisebb torzítású kialakítása, amelynek két mágnesköre, továbbá két meghajtó tekercse van, s amely főként térhangosításra való, ahol is nagy hangnyomást kell létrehozni viszonylag kis elektromos teljesítménnyel. A hagyományos dinamikus hangszórók eredendően aszimmetrikus felépítésűek, amennyiben a membránt mozgató rendszerben a csévetest egyik vége a membránt hordozza, másik végére a cséve van tekercselve, s az valamiféle (általában mágnesből és lágyvas pólusdarabokból összeállított) mágneses struktúra légrésébe merül. Ez önmagában még nem okozna aszimmetriát a rendszer működésében, ha a tekercsre ható mágneses erőtér homogén volna. Ez a tér azonban inhomogén, mert a légrésből az erővonalak szóródnak, elsősorban természetesen kifelé, azaz a csévetest irányában. Ennélfogva, amikor a hangszóró működni kezd, és a tekercs kimozdul nyugalmi helyzetéből, egyre kevésbé hat rá a légrés mágneses tere, csökken a rendszer csillapítása (azaz megnövekszik a Q faktor), és különféle rendellenességek lépnek fel. Egyebek között ezzel magyarázható, hogy számos hangsugárzó, amely kis hangerőn még tiszta és precíz mélyhangot szolgáltat (Q kb. 0,7), nagyobb hangerőn bummogni, ütni kezd (Q kb. 1). Többféle módszer ismeretes a tekercsre ható mágneses erőtér homogenizálására Például megnövelik a légrés hosszát, azért hogy a mozgó tekercs ne tudjon kilépni belőle, de akkor extrém erős mágnesre van szükség. Ha ellenkezőleg, a tekercs hosszát növelik meg, azért, hogy egy része mindig elegendő mágneses erővonalat metsszen, akkor egyebek között csökken a rendszer érzékenysége Más gyártmányokon a mágneses struktúra hátsó lágyvas-részeit deformálják, de ezzel is csak csökkenteni tudják a rendszer nem-statikus, tehát dinamikai értelemben vett eredendő aszimmetriáját. (Ezek a megoldá sok ismeretesek a szakirodalomból, például Martin Colloms: High Performance Louds peakers, Pentech Press, London, 1978, 51 — 54. oldal.) Mindezek a módszerek nem tökéletesek és/vagy drágák. Az aszimmetrián tú' utalnunk kell arra is, hogy a dinamikus hangszóró közismerten igen rossz hatásfokú gépezet, és világszerte minden gyár arra tö rekszik, hogy növelje hangszóróinak hatás fokát, azaz — más megközelítésben — érzékenységét, és így minél kisebb erősítőteljesít mény árán is minél nagyobb akusztikai teljesítmény valósuljon meg. Jelen találmánnyal az a célunk, hogy az eddig ismert konstrukciós elemek felhasználá sával egy szimmetrikus rendszert építsünk fel, amely egyben lényegesen érzékenyebb is a hagyományos típusnál. A feladatot a ta lálmánnyal abból az alapgondolatból kiindulva oldottuk meg, hogy ha két egyforma 1 2 mágneses struktúrát alkalmazunk, két egyforma lengőtekerccsel, akkor a hangszóró teljesítménye megnövelhető, anélkül, hogy az elektromos teljesítményt növelni kellene. Felismertük továbbá, hogy a szimmetrikus elrendezés folytán a torzítás is csökken, s ezáltal az új hangszóró kialakítása az eddigi megoldásoknál előnyösebb. A feladatot úgy oldottuk meg, hogy a szimmetrikus meghajtású dinamikus hangszóró mágneses struktúrát és benne elrendezett mozgótekercset tartalmaz, ahol a csévetestnek mindkét végén egy-egy tekercs van, melyek közül az egyik tekercs az egyik mágneses struktúra légrésébe, a másik tekercs a második, az előzőhöz illesztő- vagy rögzítőelemekkel összeerősített, de a csévetest túloldalán elhelyezett mágneses struktúra légrésébe merülően van elhelyezve. Kivezetéseik pedig a csévetestet a ráerősített membránnal azonos irányú mozgást késztetően vannak csatlakoztatva a meghajtó egységhez. A találmány lényegéhez tartozó, elsődlegesen fontos konstrukciós elemeket betűkkel jelöljük a rajz baloldalán, a főleg a szemléletesség céljából megjelenített, viszonylag szabadon változtatható alkatrészeket számokkal jelöljük a rajz jobboldalán. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük. A rajzon látható szimmetrikus rendszerben az A csévetest mind a két végén tekercset hordoz. A B tekercs a 21 mágneses struktúra C légrésébe, a B’ tekercs pedig a másik, az előzővel szemközt elhelyezett, s azzal tetszőleges módon összeerősített 22 mágneses struktúra C’ légrésébe merül. Ahhoz, hogy a két szemközti rendszer, tehát légrés—(- tekercs közül a B+C légrés+tekercs mindig ugyanabban az irányban mozdítsa el az A csévetestet, mint ezt a B’-|-C’ tekercs + légrés teszi, természetesen egyeztetni kell a polaritásukat, vagyis megfelelőképpen kell összepárosítani a B tekercs D kivezetését és E kivezetését a B’ tekercs D’ kivezetésével, illetve E’ kivezetésével. Nyilvánvaló, hogy a többi elem kialakításának és elrendezésének mikéntje nem érinti a találmány lényegét. A metszetrajzon például, mely rajz a találmány legcélszerűbb kivitelét is szemlélteti, a két szembenálló 21 és 22 mágneses struktúrát és köztük a 23 távtartó-közgyűrűt a 24 menetes iilesztő-vezetőcsap fogja össze a 25 csavaranya segítségével, ezenkívül az egyik, 22 mágneses struktúrát a 26 merevítőborda is rögzíti a másik, 21 mágneses struktúrát hordozó 27 hangszórókosárhoz, de másféle megoldás is elképzelhető, például a két 21, 22 mágneses struktúra felszerelhető közvetlenül a hangszóródoboz falára is. Az is nyilvánvaló, hogy a hangszóró 28 membránja bárhol csatlakozhat az A csévetesthez a B tekercs és a B' tekercs között; a 29 belső felfüggesztés (pille) és a 30 külső felfüggesztés (membránszél) kialakítása és elhelyezése szintén esetleges 2 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55
