193438. lajstromszámú szabadalom • Tárolótartály, különösen gabona tárolására

A találmány tárgya tárolótartály, különö­sen gabona tárolására. A gabona korszerű tárolására mind na­gyobb számban építenek fémsilókat. Az ed­digi építési gyakorlat szerint a fémsilók több­nyire monolit vasbeton szerkezetű fogadó­szintről indulnak. E fogadószint feladata a silócella alátámasztása és a fenéktölcsér biz­tosítása. A monolit vasbeton technológiájú építésnek közismerten több hátránya van. Egy­részt igen nagy a helyszíni élőmunka-, idő- és anyagigénye (különös tekintettel a zsa­­luzási és állványozási munkákra), másrészt a technológiából adódó méretpontatlanságok még gondos kivitelezés esetén sem mindig fe­lelnek mega kapcsolódó acélszerkezeti elemek tűréshatárainak. E tényezők sok esetben olyan járulékos munkák elvégzését teszik szükséges­sé, amelyek az egyébként sem rövid építési időt még hosszabbá teszik. Az eddigi építési gyakorlat szerint az egye­di silókból létrehozott ún. silótömböket több­nyire igen nagy merevségű közös alappal kap­csolták össze. A nagy merevség az egyes siló­cellák eltérő ütemű feltöltéséből, illetve ürí­téséből adódó káros igénybevételeket és alak­­változásokat hivatott gátolni. E nagy merev­ség biztosítása jelentős költségtöbblettel jár. A 178 744 lajstromszámú magyar szaba­dalom szerinti megoldásnál a monolit vasbe­ton szerkezet nagy részét előregyártott vas­beton elemekkel helyettesítik, és ezáltal jelen­tős mértékben csökkentik a helyszíni élőmun­kaigényt, illetve az építési időt. Ennél az ismert megoldásnál koncentrikus körök mentén két sor előregyártott vasbeton pillért állítanak fel, amelyekre a tölcsér al­kotójával párhuzamos (szintén előregyártott) gerendákat fektetnek, és ezekre felülnézet­­ben trapéz alakú (ugyancsak előregyártóit) szegmenseket (tölcsérelemeket) helyeznek. A gerendák és a szegmensek külső (felső) végeit gyürűirányú vályúelemekkel, illetve ezekben kialakított összefüggő monolit vasbeton ko­szorú segítségével fogják össze. Az egyes ele­mek között hegesztett kapcsolatokat alakí­tanak ki. Ez a megoldás kétségtelenül előnyösebb a korábbiaknál, de még mindig bonyolult, mi­vel öt különféle elem előregyártását, továbbá nagy számú hegeszteti kapcsolat mellett még monolit vasbeton koszorú kialakítását is igény­li. Hátrányos az is, hogy a gerendák kéttáma­szú tartókként vannak terhelve, ami statikai­lag kedvezőtlen. A találmány célja ezen hiányosságok ki­küszöbölése. A találmány feladata tehát olyan tároló­tartály létrehozása, amelynél kevesebb fajta előregyártóit elemre van szükség, továbbá feleslegessé válik a vasbeton koszorú és a he­gesztett kötések alkalmazása. A találmány alapja az a felismerés, hogy a két pillérsor egyetlen pillérsorral helyettesít­hető, ha kétágú végükkel felfelé mutató Y ala­1 2 kú pilléreket alkalmazunk, a hegesztett kap­csolatok helyett pedig vasalt betonkötéseket alkalmazhatunk, ha a pillérek felső végét ki­álló vasalással látjuk el, amelyet a szomszé­dos szegmensek közötti alkotóirányú résbe vezetünk és oda bebetonozunk. Felismertük to­vábbá, hogy a monolit vasbeton koszorú, vala­mint a sugárirányú gerendák elhagyhatók, ha a szegmenseket alkotóirányú és gyűrüirá­­nyú bordákkal látjuk el. Ezen felismerések alapján a kitűzött fel­adat megoldása olyan tárolótartály, különö­sen gabona tárolására, amelynek alapozása, csúcsával lefelé mutató fogadótölcsére, a foga­dótölcsér felső peremére igény szerint ráépí­tett hengeres silópalástja, továbbá legalább három, felső végével a fogadótölcsér rézsú­tos szakaszát megtámasztó, alsó végével az alapozáshoz kapcsolt, vasbetonból előregyár­tóit pillére van, és a fogadótölcsér legalább három, ugyancsak vasbetonból előregyártott szegmensből áll, amelyek a fogadótölcsér al­kotói mentén vannak egymáshoz illesztve, és amelynél a találmány értelmében a pillérek kétágú végükkel felfelé mutató Y alakú ele­mek, amelyeknek felső végei két szomszédos szegmens egymáshoz illeszkedő széleinek alsó oldalához illeszkedően vannak elrendezve. A találmány szerinti tárolótartály egy elő­nyös kiviteli alakjánál a pillérek felső végei és a szegmensek között — célszerűen a pillé­rek felső végeiből kiálló, a szomszédos szeg­mensek illeszkedő szélei közé bevezetett kam­póvasakkal megerősített — betonból kiala­kított csomópontok vannak. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a szeg­mensek egymáshoz illeszkedő széleinek alsó öldalán a pillérek felső végeit közrefogó alko­i.óirányú bordák vannak kialakítva. Egy további előnyös kiviteli alaknál a szeg­mensek alsó végei közös, kiömlőnyílást ké­pező tartógyürühöz vannak kapcsolva. Előnyös, ha a pillérek kétágú vége a fo­gadótölcsér alkotóirányával párhuzamos, az ágakkal összefüggően előregyártott záró­elemmel van ellátva. Végű 1 előnyös, ha a pillérek alsó végei a fogadótölcsérrel koncentrikus poligon gyűrű alakú alapozáshoz vannak kapcsolva. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a fémszerkezetű gabonasilók egyetlen pillérsorra! történő alátámasztását, és egyet­len, gyűrű alakú alaptesttel történő gazda­ságos, egyedi síkalapozását. A fogadószint csupán kétféle előregyártóit elemet igényel, az építés a helyszínen kevés élőmunkával, sze­relő jelleggel oldható meg. A csomópontoknál sehol sem kell hegesztést alkalmazni. Mivel az előregyártott elemek megfelelő méretpontos­sággal készíthetők, a fémszerkezet könnyen kapcsolható a fogadószinthez. Jelentős előny az is, hogy az egyedi alapo­zás lényegesen olcsóbb, mint az ún. silótöm­böknél eddig alkalmazott igen nagy merev-2 193438 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom