193426. lajstromszámú szabadalom • Hőáttételes fűtőradiátor
1 193426 A találmány hőáttételes fűtőradiátor, főleg lemez jellegű parapet radiátor légtereknek hőtermelőtől érkező, nagy hőtartalmú fűtőközeggel való fűtésére. A fütőradiátor hőleadó felületet alkotó köpennyel, a fűtőközeg belépésére, áthaladására és eltávozására alkalmas szervekkel, valamint a légtérrel való érintkezést és ezáltal a hőleadás hatékonyságának fokozására alkalmas hőleadó járatokkal rendelkezik. Az épületeknél és egyéb létesítményeknél műszaki és gazdasági megfontolások egyidejű mérlegelésével az utóbbi fél évszázadban szinte egyeduralkodóvá vált az a vezetékes fűtés, amelynek fűtőközegét nagy hőfokú víz képezi. A nagy hőtartalmű hőhordozó közeg a helyiségekben fölszerelt fűtőtesteken áthalad, és hőtartalmának egy részét azokon keresztül átadja a fűtendő légtérnek. A közismert előnyök mellett a melegvizes fűtés hátrányául róható föl, hogy a hőcserélő szerepét betöltő fűtőtestek mentén a hőeloszlás nem egyenletes, és így a fűtőfelületek egy része csak rosszabb hatékonysággal képes működni. Ez egyben annyit jelent, hogy a fűtőtestek nagyságát egy bizonyos határon túl már nem érdemes növelni. Fogyatékossága a melegvizes fűtésnek az is, hogy az egyes fűtőtestekben föllépő belső nyomás lineárisan arányos a fölötte elhelyezkedő vízoszlop magasságával. Másszóval egy tízszintes épület legfölső szintjén egy tized része a legalsó szinten uralkodó belső nyomásnak. Emiatt minden fűtőtestet a lehető legnagyobb nyomásra kell méretezni, ami anyagpazarlást eredményez. A hagyományos melegvíz-fűtés esetén nagy a beépített anyagok tömege és a hőcserélőben résztvevő vizé is, és ezért a fűtőrendszer egésze hőtechnikailag „lomha”. Ez annyit jelent, hogy az időszakosan üzemelő létesítmények, pl. irodák, üzletek, kulturális létesítmények stb. csak jelentős többletenergia felhasználásával fűthetők föl. Kedvezőtlen az is, hogy a fűtőtestek belseje hozzáférhetetlen, és ezért a tisztítás csak nehezen vagy egyáltalán nem valósítható meg. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a fűtőtestek belsejében lerakódó szennyeződés idő előtti korróziót, a hőleadási képesség romlását, sőt adott esetben dugulásos üzemzavart is okozhat. A fogyatékosságok kiküszöbölésére számos újabb megoldás született. Ezek közül a legfejlettebb a 3,144.089 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásból ismerhető meg. Lényege az, hogy a fűtőtestek lapszerű nagy felülettel rendelkeznek, amelyek két különálló csőhálózattal rendelkeznek. Közülük az egyikbe érkezik a hőhordozó fűtőközeg, míg a másikban az a „szekundér" fűtőközeg foglal helyet, amely a „primér” fűtőközeg hőtartalmát a hőcsere során átveszi. Az átvétel azáltal történik, hogy a két csőegyüttes egymástól független, de falaik érintkeznek egymással. 2 Az elgondolás önmagában szellemes, de épületek fűtésére nem alkalmas. A leírás maga is járművekhez ajánlja, pl. ^padlóba beépíthető fűtőradiátorként. Az epület fűtésre való alkalmatlansága abból adódik, hogy a hőátadás a két csőegyüttes felületi érintkezéséből adódó vezetéssel történik, és az csakis aránylag csekély érintkező felületek mentén megy végbe. A találmány célja olyan fűtőradiátor kifejlesztése, amely az ismert fűtőtestek fogyatékosságait kiküszöböli, nevezetesen anyagfölhasználás szempontjából gazdaságos, belső korrózióra és eldugulásra veszélytelen, a bevezetett hőhordozó közeg hőtartalmát pedig jó hatásfokkal tudja a környező légtérnek átadni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az eddig elvetett vagy — mint láttuk — épületek fűtésére reálisan nem használható hőáttételes fűtési elv a radiátor megfelelő szerkezeti kialakításával alkalmazhatóvá válik. Része a találmányi gondolatnak, hogy a fűtőtest belsejében kialakuló nyomást függetleníteni lehet a fűtővíz nyomásától, és így mód van a korábbiaknál számottevően anyagtakarékosabb radiátorok előállítására. A fűtőtest falait ugyanis csak a szekundér fűtőközeg minimális nyomása terhelik, míg a nagynyomású primer fűtőközeget befogadó fűtőcső a szekundér fűtőközegnek csupán hőt ad át, nyomást azonban nem. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti hőáttételes fűtőradiátor, főleg lemez jellegű parapet radiátor légtereknek hőtermelőtől érkező nagy hőtartalmú fűtőközeggel való fűtésére, amely fűtőradiátor hőleadó felületet alkotó köpennyel, a fűtőközeg belépésére, áthaladására és eltávozására alkalmas szervekkel, a hőtermelőtől érkező primér fűtőközeg szállítására alkalmas menő vezetékkel, valamint a légtérrel való érintkezés és ezáltal a hőleadás hatékonyságának fokozására alkalmas hőleadó járatokkal rendelkezik, oly módon van kialakítva, hogy az előremenő vezetékhez a fűtőradiátoron áthaladó fűtőcső csatlakozik, a fűtőcsövet pedig a fűtőradiátoron belül elhelyezkedő folyadék és/vagy gáz anyagú szekundér fűtőközeg veszi körül. További jellegzetessége, hogy a hőleadó felületet alkotó köpeny két köpenylemezből van összeállítva. A köpenylemezek közül pedig legalább az egyik hőleadó járatokat szolgáltató felületkialakítással, pl. hullámosítással van ellátva. A hőleadó járatok belsejét a szekundér fűtőközeg tölti ki. A találmány szerinti hőáttételes fűtőradiátor az eddigi elgondolásokkal összehasonlítva számos előnnyel rendelkezik. Ezek között a legfontosabb az, hogy valóban be is váltja a célként kitűzött követelményeket, és a belső túlnyomásra érzékeny fűtőfelületek tehermentesülnek a nem kívánt túlnyomástól, ezzel egyidejűleg pedig a hőáttétel ellenére a hőleadás hatékony és ezáltal a radi-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
