193392. lajstromszámú szabadalom • Feszítőék

193392 1 A találmány feszítőék, feszítőhüvellyel és a feszítőhüvelybe egy csavarral behúzható, és feszítőkúppal ellátott feszítőtesttel és a fe­szítőhüvely, és egy ellenágy között elrendezett, előnyösen műanyaghüvely által alkotott duz­zasztó zónával. A bevezetőben említett feszítőékek oly mó­don kerülnek horgonyzásra, hogy a feszítő­testet behúzzák a feszítőhüvelybe, miközben a feszítőhüvely közvetlenül egy távtartó hü­vely révén a csavar ellenágyára fekszik fel. A feszítőtest menet révén lehet a csavarral összekötve vagy helyette egy menetes csap le­het, amely ellenágyként egy csavararányá­val rendelkezik. Ilyen feszítőék alkalmazása a horgonyzási hely húzózónájában nagy utánfeszítési képes­séget kíván meg, hogy a furatnak például re­pedés következtében előálló bővülése esetén a tartóerő csökkenést el lehessen kerülni. Jó utánfeszítést lapos feszítőkúppal lehet elérni. A lapos feszítőkúpnál viszont nincs kihasz­nálva a horgonyzási alap szilárdsága, mivel a feszítőtest idő előtt a feszítőhüvelyen áthú­zásra kerül. Ez még korábban bekövetkezik, ha a furat, például repedés következtében meg­nő. Nagyon meredek feszítőkúp szög esetén viszont fennáll a veszély, hogy a feszítőék csak meg nem felelő módon kerül szétfeszítésre, mivel a feszítőtest behúzásakor szükséges nagy forgatónyomaték a csavar túlterhelése miatt nem fejthető ki. Ennek a horgonyzás­nak a következménye, hogy az egész elem a nem megfelelő szétfeszítés miatt a furatból kicsúszik. A találmány feladata a felsorolt hiányos­ságok kiküszöbölése és egy olyan feszítőék létesítése, amelynek nagy az utánfeszítő ké­pessége és ugyanakkor a repedésre érzéket­len nagy horgonyzóerőt biztosít. A találmány szerint a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a feszítőék feszítőkúpjának legnagyobb átmérő­jű részéhez érintőlegesen egy konkáv módon öblösített szakasz csatlakozik, és az ezen sza­kasz kifutó részére helyezett érintő a feszítőék középtengelyével egy olyan szöget alkot, amely mintegy kétszerese a feszítőkúp szögé­nek. A találmány szerinti feszítőéknek az elő­készített furatba helyezése után a csavar el­­fordításával a feszítőtestet tengelyirányban mozgatjuk és a feszítőhüvelybe behúzzuk. Az először lapos szögű rész kerül a feszítőhüvely­­lyel kapcsolatba, és így viszonylag kis húzási erő hatására nagy sugár irányú préselőerő keletkezik, amely megakadályozza a feszítő­éknek a furatban történő elfordulását. Szűk furat esetén a maximális horgonyzási erő olyan helyzetben jön. létre, amikor a feszítő­hüvely feszítőlamellái még a feszítőkúpon van­nak. Nagyobb furatok esetén a feszítőtestnek azonos erejű húzása esetén az olyan mélyen kerül a feszítőhüvelybe, amikor a feszítőtest öblösített szakasza, azaz a növekvő feszítő szög erősebb szétfeszítést okoz. Nagy terhe 2 2 lésnél a feszítőtest még mélyebben kerül a feszítőhüvelybe behúzásra, miközben a mindig növekvő feszítőszög révén a szétfeszítés növe­kedése következik be. A feszítőküpnak a kon­káv módon öblösített szakaszig feszítőszöge mintegy kétszeres értékre nő meg, és így a mindenkori furatgeometriához igazodó opti­mális horgonyzási állapot következik be. Ezen igazodási képessége révén a találmány szerinti feszítőék a repedésre érzéketlen, mivel a feszí­tőtestnek a feszítőhüvelybe történő utáncsú­­szása révén a repedésből származó furatnö­vekedés kiegyenlítésre kerül. Különösen előnyösnek mutatkozott, ha a feszitőkúp szöge 6°-os, ekkor viszont a konkáv módon öblösített szakasz kifutási részénél a feszítési szög mintegy 12°-os. A találmány egy további előnyös kivitele szerint a feszítőhüvely külső felülete a beve­zetett oldali homlokoldalából kiindulóan hátsó homlokoldala felé csökkenő méretű, körbefutó fűrészfogakkal rendelkezik. Ezen kialakítás révén a feszítőhüvelynek a bevezetési olda­lán szabad felület keletkezik, ami azt eredmé­nyezi, hogy már kisméretű nyomóerő hatására a feszítőhüvely elülső éle a furat falába mé­lyen belekapaszkodik. Ezáltal járulékosan for­mazárás következik be, mivel a feszítőhüvely homlokéle növekvő teher esetén egy hátramet­­szést alakít ki. Ez a hatás még azáltal javítható, hogy a ta­lálmány további kivitele szerint a feszítőhü­vely külső felületén elülső homlokoldalának tartományában körbefutó horony van, amely­be a feszítőhüvely szomszédos külső átmérő­jén túlnyúló rugógyűrü van elrendezve. A ke­ményített rugógyürű szilárdsága révén mé­lyen behatol a furat falába. Egyidejűleg a ru­gógyűrű a feszítőlamellákat a feszítőkúpra fe­szíti, és így a feszítőék bevezetésekor ezek nem tudnak a furat falában fennakadni, valamint biztosítják, hogy a feszítőtest a feszítőhüvely­­lyel történő összefeszülése révén elfordulásá­ban akadályozva van. A találmány további kivitele szerint elő­nyös, ha a rugógyűrű hátsó homlokoldal^fe­lé keskenyedő külső felülettel rendelkezik. Ezen kialakítás révén különösen kedvező gyű­rű felület adódik a furatba történő kapaszko­dás szempontjából. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra furatba helyezett feszítőéket szemléltet, a 2. ábra a feszítőék horgonyzott állapot­ban, míg a 3. ábra egy feszítőhüvelyt szemléltet, a körbefutó horonyba helyezett rugógyűrűvel. Az 1. ábra szerinti feszítőék a bevezetendő homlokoldalától kiinduló és egy része mentén végigfutó több hasítékkal rendelkező 1 feszí­tőhüvelyből és 2 csavar segítségével ezen fe­szítőhüvelybe húzható és a feszítőhüvelyt szét­feszítő 3 feszítőtestből áll. A feszítőtest és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom