193378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-etil-hexil-glicidil-éter előállítására
3 193378 4 hátrány, mert ez egyben kisebb epoxitartalmat is jelent. Ezen kívül rontja a termék elektromos tulajdonságait, nehezíti a vegyület paramétereinek reprodukálhatóságát és nagy valószínűséggel rákkeltő hatást eredményez. A gyártási technológia kidolgozásakor tehát az az alapvető cél, hogy az 1. reakcióegyenlettel jellemzett főreakció minél nagyobb túlsúlyba kerüljön 2. reakcióegyenlettel jellemzetthez képest. Kísérleteket folytattunk arra nézve, hogy olyan katalizátor rendszert találjunk, amely a reakciót szelektíven a főreakció irányába tolja el és melléktermék egyáltalán nem vagy csak minimális mennyiségben keletkezzen. Azt találtuk, hogy két Lewis-sav katalizátort, éspedig bór-trifluorid-éterátot és alumínium-trikloridot egymáshoz viszonyítva meghatározott tömegarányban együttesen alkalmazva a polimer klórhidrin-éterek keletkezése visszaszorítható. Ez a jelenség nem tapasztalható, ha bármelyik katalizátort önmagában alkalmazzuk vagy a katalizátor rendszer bármely tagját más Lewis-sav katalizátorral helyettesítjük. Meglepő módon azt tapasztaltuk továbbá, hogy az aromás oldószeres közegben végzett dehidroklórozási reakció sebessége nagy mértékben megnő, ha azt butïl-a 1 kohol jelen létében végezzük. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott szinergetikus hatású katalizátor rendszerben a bór-trifluorid-éterát és az alumínium-triklorid egymáshoz viszonyított tömegaránya 1:0,5—1:10 közötti. A találmány tárgya tehát eljárás 2-etil-hexil-glicidil-éter előállítására 2-etil-hexanol és l,2-epoxi-3-klór-propán 1:1 mólarányú elegyének katalizátor jelenlétében történő addícionáltatásával, majd az így nyert termék dehidroklórozásával. Az eljárást az jellemzi, hogy az addíciót az l,2-epoxi-3-klór-propánra számítva 0,01—0,1 tömeg% bór-trifluorid-éterát és alumínium-triklorid katalizátor jelenlétében végezzük 50—150°C-on, mikor is a bór-trifluorid-éterát és az alumínium-triklorid egymáshoz viszonyított tömegaránya 1:0,5— 1:10 közötti, majd az így nyert vegyületet a kiindulási 1,2-epoxi-3-klór-propán l mólnyi mennyiségére számítva 1 —1,2 mól 20—30 tömeg%-os alkálifém-hidroxid-oldattal dehidroklórozzuk, 5—98°C hőmérsékleten, 1:2—2:1 tömegarányú toluol-butanol oldószerelegy jelenlétében, így klórtartalmát só alakban megkötjük, majd az- oldószeres fázist elkülönítjük, ismert módon semlegesítjük, ebből az oldószert és a vízmaradványt, előnyösen desztillációval eltávolítjuk, ezután a nyert terméket szűrjük. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal mutatjuk be. 1. példa Nagy nyakú gömblombikba bemérünk 130 g 2-etil-hexanolt, keverés mellett felmelegítjük 90°C-ra, hozzáadunk 0,0925 g bór-trifluorid-éterátot és 0,0925 g vízmentes alumínium-trikloridot, majd 2 óra alatt egyenletes ütemben beadagolunk 92,5 g l,2-epoxi-3- -klór-propánt úgy, hogy a reakcióelegy hőmérséklete mindvégig kb. 90°C legyen. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten még 2 óra hosszat kevertetjük. Ezután a reakcióelegyhez egy adagban hozzáadjuk n-butil-alkohol és toluol 225 g 1:1 tömegarányú elegyét, a hőmérsékletet 70°C-ra állítjuk be, majd erős keverés mellett 3 perc alatt beadagolunk 200 g 20 tömeg%-os vizes nátrium-hidroxid oldatot. A reakcióelegy hőmérsékletét 70°C-on tartjuk. A lúgadagolás befejezése után a reakcióelegyet 2 óra hosszat kevertetjük 70°C-on, majd a keverőt leállítjuk. 30 perc ülepítés után az alsó, vizes fázist leválasztjuk, a szerves fázist 20 tömeg%-os nátrium-dihidrogén-foszfát oldattal pH 6-ig semlegesítjük. A víz maradékát és az oldószert — előnyösen vákuum desz ti 11 ációva 1 — eltávolítjuk, majd a végterméket szűrjük. A termék víztiszta folyadék, tömege 179 g, viszkozitása 21 mPa.s, epoxiekvivalense 213, hidrolizálható klórtartalma 0,41 tömeg%. 2. példa Az 1. példa szerint járunk el, de katalizátorként 0,185 g bór-trifluorid-éterátot és 0,0925 g vízmentes alumínium-trikloridot alkalmazunk. A katalitikus reakciót az adagolás befejezése után 50°C-on 3 óra hosszáig folytatjuk. A dehidroklórozás előtt a reakcióelegyhez 225 g 1:2 tömegarányú toluol/ /n-butil-alkohol elegyet adagolunk. A kapott végtermék tömege 173 g, viszkozitása 35 mPa.s, epoxiekvivalense 218, hidrolizálható klórtartalma 1,05%. 3. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el, de katalizátorként 0,0925 g bór-trifluorid - -éteratot és 0,925 g vízmentes alumínium-trikloridot alkalmazunk. A katalitikus reakciót 150°C-on folytatjuk, az adagolás befejezése után 1 óra hosszáig. A kapott végtermék tömege 164 g, viszkozitása 53 mPa.s, epoxiekvivalense 235, hidrolizálható klórtartalma 1,6%. 4. (összehasonlító) példa Megismételtük az 1. példában leirt kísérletet azzal a különbséggel, hogy a bór-trifluorid-éterátot elhagyjuk, és katalizátorként 0,185 g vízmentes alumínium-trikloridot alkalmazunk. A 225 g 1:1 tömegarányú toluol/butanol elegy helyett pedig 225 g 2:1 tömegarányú toluol n-butil-alkohol elegyet alkalmazunk. A kapott végtermék tömege 123 g, viszkozitása 460 mPa.s, epoxiekvivalense 410, hidrolizálható klórtartalma 4,6%. 5. (összehasonlító) példa Megismételtük az 1. példában leírt kísérletet azzal a különbséggel, hogy katalizátor3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
