193370. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mágneslemez meghajtóegység hibájának meghatározására és ehhez való vizsgáló mágneslemez
7 193370 programot tároló csak olvasható EPROM tároló, írható/olvasható RAM tároló, D fejbeállító egység és L vezetéken a meghajtóegységhez meghajtásvezérléséhez történő csatlakoztatást biztosító SS interfész van csatlakoztatva. A hibajel meghatározása a következőképpen történik. A 13 író/olvasó fejet, amely vagy egy fej,vagy egy kétfejes elrendezés egyik feje lehet, beállítjuk az előre meghatározott vizsgáló S sávra és beolvassuk a TS vizsgálójeleket. Referencia S* sávként különösen a 16. vagy 32. sáv (48., illetve 96. sáv/ hüvelyk-es hajlékony mágneslemeznél) alkalmas, mert az általa meghatározott külső és belső zóna tároló kapacitása egymással hozzávetőleg megegyezik. A 13 író/olvasó fejen szinusz formájú jelek keletkeznek, és ezeket az AM olvasóerősítőben csúcsegyenirányítóval négyszögimpulzusokká alakítjuk át. Az 1—3 beáílitóimpulzusokat az F szűrő, amely a 2f frekvenciára szelektív, elválasztja, és azokat közvetlenül az MP mikroprocesszorhoz vezetjük, ahol szinkronjelként a forgási sebesség ingadozásainak megszüntetésére szolgálnak. A 4,5,8 és 9 helyzetimpulzusokat az A/D átalakítón keresztül szintén az MP mikroprocesszorhoz vezetjük. Az MP mikroprocesszor meghatározza a 4,5,8 és 9 helyzetimpulzusok amplitúdóját, .ezek középértékét képezi, az EPROM és RAM tárolóhoz juttatja az egyes jeleket és a középértékeket, és az L vezetéken, valamint az SS interfészen keresztül a hibajel meghatározásához szükséges meghajtóegység funkciók vezérlésére szolgál. Az MP mikroprocesszor a középértékeket, ill. az ezekből meghatározott hibajeleket a G kijelző és/vagy kiíró egységen megjeleníti, ill. kiírja. A 4,5,8 és 9 nelyzetimpulzusok amplitúdójának megállapítása és az 1—3 beállítóimpulzusok által megvalósított szinkronizáció után az MP mikroprocesszorral először az egyes 4, 5, 8, 9 helyzetimpulzusok középértékét, ezután ezek egy-egy I—VI csoporton belüli középértékét (csoport-középérték), s ezután az egész S sáv középértékét (sáv-középérték) határozzuk meg. A 4, 5, 8, 9 heiyzetimpulzusok pillanatnyi amplitúdója alapján meghatározzuk a sáveltérés TE hibajelét és az ES excentricités hibát, majd ezeket a RAM tárolóban tároljuk, mielőtt még a középérték-képzés megtörténne. A referencia Sósavon történt TE hibajel meghatározást követően a következő vizsgáló S sávra, például a 19. sávra megyünk, és ezt az eljárást ismételjük mindaddig, amíg a legutolsó vizsgáló S sávot, például a 37. vagy a 74. sávot le nem tapogattuk, és a mért értékeket nem tároltuk, illetve amíg valamennyi sáv középértékét nem képeztük. Középértéken ebben a leírásban a számtani középértéket értjük. 37 sáv esetén 4 sávonkénti bontásnál (16., 20....... 36.) hat sáv középértéke, 3 sávonkénti bontásnál (16., 19., ..., 34., 37.) nyolc sáv középértéke áll rendelkezésre, amelyekből az ü összes S sáv IM össz-középértéke képezhető. Ezek a sorszámok az S sávok egyirányúan történő egymás utáni letapogatására vonatkoznak. Mint ahogy azt fent kifejtettük, lehetnek TS vizsgálójelek a 2., 5., 7., 10., 12., 15., 17., 20., 22., 25., 27., 30., 32., 35., 37. sávokon is, tehát minden második és minden ezt követő harmadik sávon, és így 37 sáv esetén mindig 8 és 7 mérési eredmény áll rendelkezésünkre. Járulékos lehetőség az is, hogy a vizsgáló S sávokat a 0—16. sorszámú sávok szerint letapogassuk, és ezzel a TE' hibajel teljes eloszlását megkapjuk a 4.ábra bal oldali S-alakú görbéjének megfelelően, amely a TE hibajel menetét mutatja, ha az S sávokat az A nyíl irányának megfelelően, itt például a legkülső S* sávtól a referencia S*sávon keresztül a legbelső S[ sávig tapogatjuk le. A folytonos S-alakú görbét a TE hibajelek kiértékelésével kapjuk. A mellette lévő szaggatott vonalú S-alakú görbék az E excentrícitás hiba ES eloszlási tartományát ábrázolják. A legbelső S, sáv elérése után az S sávok közelítésének irányát megváltoztatjuk, és a B nyíl irányában a TE’ hibajel meghatározási eljárást egészen a legkülső S* sávig megismételjük. Az IM össz-középértéket célszerű a sáv megközelítés mindkét iránya szerinti TE és TE’ hibajel alapján képezni, mivel ez azzal az előnnyel jár, hogy a pozicionálásnál fellépő hiszterézist is megállapíthatjuk és kiértékelhetjük. A TE hibajel görbéjétől HY távolságra van a párhuzamos TE’ hibajel görbe, a hozzá tartozó E excentrícitás hiba ÉS eloszlási tartományával. Ezzel a kétirányú meghatározási eljárással a mért eltérési értékekből kétszer annyi keletkezik. Egy kétfejes meghajtóegységnél az S*. sávon meghatározható az író/olvasó fejek közötti O fejeltolódási érték, ami a TEma* maximális hibajelérték megállapításához használható. , Az A nyíl, vagy B nyíl, vagy A és B nyíl irányú letapogatásnál kapott IM össz-középértéket a 4. ábrán egyenesként ábrázolhatjuk. Az IM össz-középérték TE hibajel eltérést mutat a referencia SR sáv sáv-középértékétől. A TE hibajellel kell a 13 író/olvasó fejet elállítani a referencia S* sávon, ezzel minimalizálva a teljes felírási felületen a hibajelet, vagyis optimalizálva a meghajtóegység írási és olvasási tulajdonságait. Az elállítással a 4. ábrán párhuzamos egyenessel jelölt 0M középérték adódik. Ehhez viszonyítva megkapjuk a PMX pozitív maximumot (jobbra lent), ahol a két fej közötti O fejeltolódási értéket éppen úgy figyelembe vesszük, mint a maximális E excentrícitás hibát, és az NMX negatív maximumot (balra fent), amelyet a TEmajt maximális hibajelérték és a maximális E excentrícitás hiba összeadásával képezünk. A pozitív és negatív TEmax maximális hibajelérték nagyon különböző nagyságúak. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
