193356. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus vezérlő berendezés bányabeli támasztóelemek és alátámasztások vezérlésére

193356 ugyanis megelőzhető, hogy a támasztóelemen a teljesítménye egy olyan minimális érték alá csökkenjen le, amely az alátámasztás bizton­ságát veszélyeztetné, sőt adott esetben az alá­támasztás összeomlását eredményezné. Ha a nyomás a 13 csőben elérte a kívánt értéket, a 18 csőben is emelkedni fog a nyomás és ennek hatására a küszöbértékkapcsoló 16 szelep és a 6 szelep-egységben lévő 52 szelep visszaáll. Ettől a pillanattól kezdve a visszacsapó 52 szelepen keresztül mindkét irányban áramlás jön létre. Ha a nyomás a tetőn, azaz a köves részen nagyobb értékűre nő, mint amekkora nyomás az 1 támdugattyú alatti 2 térrészben uralkodik, az 52 szelepen, a 13 csövön, a 14 szelepen, 21 elosztón és 51 csövön keresztül a biztonsági 25 szelephez áramlik a folyadék. Ez utóbbi fogja kompenzálni a visszacsapó szelepnél lévő áramlást, amely megakadályoz­za most, hogy a folyadék a 32 hálózat felé ára­moljon, mégpedig úgy, hogy a nyomást foko­zatosan és folyamatosan növeli addig, míg a biztonsági 25 szelep kinyit és a folyadékot az 50, 23 és 27 csöveken keresztül elvezeti a lefo­lyó 30 hálózat felé. A biztonsági 25 szelepet nyitó nyomást a 32 hálózatban lévő nyomással arányosan ál­landóan szabályozzuk. Így biztosítható ugyan­is, hogy a támasztóteljesítmény a helyi viszo­nyokat is figyelembe véve állandó értéken le­gyen tartható. Ennek köszönhető, hogy a tám­dugattyú a támasztóelemeken keresztül a meg­felelő nyomást fejti ki a tetőszerkezetre és egy­úttal biztosítja az optimális szénkitermelési paramétereket is. A fejtő mozgását a támasz­tóelemek hosszirányú eltolásával követjük, így védjük a még ki nem fejtett rész fölötti tető­részt. Első lépésként az 1 támdugattyút a 7 elosz­tó baloldali helyzetbe való állításával leereszt­jük, ennek hatására a 8 és 5 csövekben és a tám­dugattyú fölötti 3 térrészben megnő a nyomás. Ezzel egyidejűleg az 52 szelepet is átállítjuk, és így növeljük a nyomást a 39 csőben, amely­nek eredményeként a 21 elosztót jobboldali helyzetébe állítjuk, és az 1 támdugattyúk le­ereszkednek. Ahhoz, hogy az 1 támdugattyúk leereszke­désekor minimális áramlási ellenállást bizto­sítsunk, a folyadékot arra kell kényszeríteni, hogy az 1 támdugattyú alatti 2 térrészből a 10 cső felé áramoljon. Ennek céljából van egy VAGY kapcsolatot megvalósító szelep beépít­ve. Ez utóbbit a rajzon látható helyzetbe akkor állítjuk, amikor a dugattyú ereszkedik, így té­ve lehetővé a folyadéknak a 10 cső irányába történő áramlását. Ha egy szakasz készen van, a 7 elosztót semleges helyzetébe állítjuk vissza, és tovább­lépünk a következő szakaszba. Amikor a szer­kezetet továbbtoljuk a hosszirányú fal mentén, a 7 elosztót baloldali helyzetébe kell vissza­állítani, ezáltal a szerkezet megnyúlik, azaz megnő az 1 támdugattyú alatti 2 térrész a 10 és 9 csövön keresztül, valamint a visszacsapó 7 6 52 szelepen keresztül kapott nyomás következ­tében. Ha az 1 támdugattyú kifelé mozdult el, a 22 elosztó a 40 csövön keresztül visszaáll a jobb­oldali véghelyzetébe. A 22 elosztó visszaállí­tása a folyadékáramot a nagynyomású háló­zat felől a 40 csövön keresztül megnyitja, és először az elosztó áll vissza a semleges hely­zetébe, majd a folyadék kezd el a 11 szelepen keresztül a 2 térrészbe áramolni. Ez a kapcsolat biztosítja, hogy abban a pil­lanatban, amikor a dugattyúk kinyomódnak, a támasztóelem azonnal ezt a kezdeti nyomást fejti ki, mivel a 22 elosztó átveszi az expandá­­lási feladatot, miután a 7 elosztó a semleges helyzetét felvette. Mivel a környezetben bekövetkező bármi­lyen nyomásváltozás, legyen az egy szikla helyzetének vagy egyéb elemnek a megválto­zása, azt eredményezné, hogy a dugattyú ma­gassága csökkenjen, ezt egy, a nagynyomású hálózatból a 2 térrészbe folyamatosan veze­tett folyadékárammal kompenzáljuk, így ér­hető el, hogy az alátámasztási teljesítmény soha nem lesz kisebb, mint a kezdeti támasztó­erő. A találmány szerinti berendezés lehetővé teszi azt is, hogy a kitermelési idő, illetőleg a megfelelő kitámasztáshoz szükséges fdő le­csökkenjen. Ha a kitermelés során nem előnyös, hogy a továbbhaladást követően nagy nyomást fejt­sünk ki a falra, akkor a találmány szerinti be­rendezéssel elérhető, hogy az alátámasztási teljesítményt, illetőleg erőt megfelelően beál­lítsuk, mégpedig azzal, hogy a 40 cső és 3Ö hálózat bekötését megváltoztatjuk, azaz a 21 elosztóról a 22 elosztóhoz csatlakoztatjuk őket. Ez azt eredményezi, hogy a támasztó sza­kasz állítható alátámasztási teljesítménnyel működhet, amikor a támasztóelemeket a fal mentén különböző helyekre továbbítjuk. így biztosítható, hogy minden esetben az egyes szakaszokhoz gyorsan illeszthetően lehessen az optimális támasztóteljesítményt beállítani, mégpedig a 46 elosztó alkalmazásával. A 31 hálózathoz egy 41 csövön keresztül még egy további 47 elosztó is be van iktatva, amelynek az a szerepe, hogy megfelelően állítsa a nyo­mást és biztosítsa az ott dolgozó személyzet maximális védelmét, ha például az emberek védelmében nagyobb alátámasztási teljesít­ményre van szükség. Ehhez a 47 elosztót jobb­oldali helyzetébe állítjuk. Ekkor a nagynyomá­sú 31 hálózat a 41 csőhöz kapcsolódik és meg­növeli a nyomást a csőben úgy, hogy a 21 el­osztó ennek hatására jobboldali helyzetébe áll vissza, ezáltal összekapcsolva az 1 tám­dugattyú alatti 2 térrészt a 31 hálózattal. A 41 cső, amely a 44 vezérlő hálózatra van csatla­koztatva, visszaállítva a 47 elosztót a jobbol­dali helyzetébe biztosítja azt, hogy az összes szakasz, amely éppen a fejtési fal mentén ta­lálható, egyidejűleg kezdjen el a kezdeti nyo­másértékkel működni. így lehet elérni a maxi-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom