193334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás járható vagy mászható, zárt szelvényű térszín alatti vonalas építmények különösen szennyvízcsatornák felújítására, valamint müanyagelem-készlet az eljárás foganatosításához
nek segítségével a 10' cső-tagot a 26 vég-karmantyúba behúzzuk. E műveletet a 21. és 22. ábrákon 39 kötélre rajzolt nyíllal is érzékeltettük. A következő, a 22. ábra szerinti fázisban a második 26' karmantyút a 10' belső cső-szakasz végéről 13 távközzel eltávolítjuk, majd a tömítés (1. a 15-18. ábrákat is) elhelyezése és esetleges kitt-kikenés után a 10' belső cső-szakasz hátsó végére ismét ráhúzzuk. Végül a 26' karmantyút íolyásfenékszintbe állítjuk, majd a 26' karmantyú és meglevő csatorna között tömítés elhelyezését követően a meglevő 1 csatorna és a 10' belső cső-szakasz közötti gyűrű alakú hézagot — injektálás útján utószilárduló anyaggal, általában cementhabarccsal töltjük ki. A kitöltést a 4. ábrán 11 hivatkozási számmal jelöltük. A gyakorlatban célszerűen úgy járunk el, hogy csak kettő vagy több 10' belső cső-szakasz elkészülte után tömítünk egy karmantyú körüli sávot — a 19-22. ábrák szerinti műveleteket — a következő ciklushoz a 26' karmantyút használva rögzített helyzetű vég-karmantyúként — a megkívánt, pl. öt-nyolc csőszakasz-hosszúságnak megfelelő 10 cső elkészültéig értelemszerűen ismételgetve, vagyis több cső-szakasz által alkotott csövet szakaszolunk, és ennek a hátűrjét injektáljuk ki. Megjegyezzük, hogy mind a hosszirányú hornyos-bordás, mind a keresztirányú karmantyús kapcsolatok egyaránt biztosítják a vízzárást és a dongaelemek, illetve belső cső-szakaszok statikai együttdolgozását, úgyhogy — az injektált kitöltés hatását is figyelembe véve — tökéletesen vízzáró, és statikailag teherbíró szerkezetet kapunk a találmány szerinti eljárással. A 23. ábrán érzékeltettük a kiinjektálási művelet, valamint egy aknához csatlakoztatás egy előnyös megoldási lehetőségét. A közvetlenül a 2 aknához csatlakozó jobboldali 10" belső cső-tagot méretre szabjuk — vagyis ennek a csőtagnak a h' hosszúsága — az esetek túlnyomó részében — rövidebb, mint a többi cső-tag h hosszúsága. Az utolsó, közvetlenül a 2 akna melletti 26 karmantyút körülvevő 9 tömítésen át 42 injektálócsövet vezetünk a hátűrbe, és azon keresztül pl. cementhabarcs által alkotott 9 kitöltést hozunk létre a 10 belső cső és a meglevő 1 csatorna között. Az injektálást mindaddig folytatjuk, ameddig az injektálóanyag a 43 kilevegőztető csövön (amelyet — a jobb áttekinthetőség céljából — a 23. ábra baloldali részén rajzoltunk be) meg nem jelenik. Jól látható, hogy a 42 injektálócső alul, a fenéknél van a hátűrbe vezetve, a 43 levegőztetőcső pedig felül torkollik ki onnan a 2 aknába. Az injektálás — a csatorna b esését (1. ábra) tekintve — mindig a mélyebben fekvő pont felől történik. Jól látható, hogy a folyékony injektálóanyag, az 1 meglevő csatorna 'meghibásodása következ-13 8 ■ ében keletkezett 40 lyukakon át a környező talajba hatol és ott megszilárdult; ezeket a kiáramló és megszilárdult anyagtömböket 11' hivatkozási számmal jelöltük. Az injektált 11 anyag természetesen az 1 meglevő csatorna belső felületének egyenetlenségeit is jól kitölti. Ha egy 26 karmantyú olyan helyre kerül, ahol az 1 csatorna belső felülete nagymértékben rongálódott, egyenetlen, a 23. ábra jobboldalán alul látható, pl. betonból készült 41 kiegyenlítő test segítségével biztosítható a karmantyú terv szerinti helyzete. Az aknaküneteket — önmagában ismert módon — az utolsó fázisban alakítjuk ki. A 24. és 25. ábrákon csatornabekötés csatlakozási lehetőségeket'érzékeltetünk a találmány szerinti módon felújított fő meglevő 1 csatornába. A 24. ábrán azt az esetet tüntettük fel, amikor a 10 belső cső beépítését követően, de még a 11 kitöltés injektálása előtt készítjük el a 10 belső cső falában a 45 kivágást, amelynek keresztmetszete azonos az ugyancsak meglevő 44 bekötőcsatorna keresztmetszetével, amelynek az 1 csatornába benyúló végét a 10 belső cső beépítése előtt levágtuk. Az injektálást megelőzően egy flexibilis, belül üres, tömlőszerü, gyűrű alakú 46 gallért helyeztünk el a 44 cső betorkollása körüli tartományban, amelyet 11' cementhabarccsal töltöttünk ki. Ez a gallér tökéletes zárást biztosít, így a 11 anyag injektálása a hátűrbe végrehajtható. A beömlési hely környezetét 46 habarcs-kikenéssel egyenlítjük ki. A 25. ábra szerinti esetben előbb végezzük el a 11 kitöltés injektálását, és csak ezután vágjuk ki a 45 nyílást a 10 belső cső falából, ezért még ez utóbbi beépítése előtt a 44 bekötőcső torkolatát könynyen bontható, pl. kemény műanyaghabból készült 48 dugóval lezárjuk, majd a 10 belső cső beépítése és az injektálás végrehajtása, majd az injektált anyag megszilárdulása után készítjük el a 45 kivágást, törjük át a 11 kitöltést a betorkollási helyen, és távolítjuk el a 48 dugót. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: a műanyag dongaelemek közötti hosszanti hornyos-bordás kapcsolatok, és a szomszédos csőszakaszok közötti karmantyús kapcsolatok lehetővé teszik, hogy kisméretű, következésképpen viszonylag könnyű elemekből lehessen nagy keresztmetszetű csatornák belső csöveit önhordó kivitelben, egyszerű eszközökkel, könnyen végrehajtható technológiával megépíteni. Olyan kisméretű elemek alkalmazhatók, hogy a meglevő csatornaaknákon keresztül lejuttathatók a csatornába, és ott pl. egymásra rakva kocsival továbbíthatók. Nincs szükség arra, hogy a műanyagelemeket pl. csapokkal vagy csavarokkal a meglevő csatorna falazatához rögzítsük, ezért potenciális korróziós hibahelyek sincsenek. A műanyagok — különösen az üvegszálerősítésű poliészterek — statikailag egzakt mó-14 193334 5 10 15 20 25 ' 30 35 40 45 50 55 60 65
