193334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás járható vagy mászható, zárt szelvényű térszín alatti vonalas építmények különösen szennyvízcsatornák felújítására, valamint müanyagelem-készlet az eljárás foganatosításához
séges mértékben hajlítható, eltorzul a keresztmetszet, a cső nem marad körszelvényű, semminemű külső teherviselésre nem képes, ezért inkább íóliatömlőnek, mint szilárd csőnek tekinthető. A korszerű teherviselési követelményeket leginkább azok a technológiák elégítik ki, amelyeknél hőre keményedő műgyantából — többnyire poliészter-, ritkábban epoxigyantából — készült belső csöveket alkalmaznak. Ilyen megoldásra vonatkozik pl. a 176 391. számú magyar szabadalmi leírás; az abban leírt komplex eljárás segítségével egy-egy indítógödörből — egyenes csőszakaszokat feltételezve — mintegy 500 fm csatorna bélelhető. Ebben az esetben is hátrányként jelentkezik azonban, hogy — ' ha kis mértékben is — az indítógödrök a forgalmat zavarják; a zavarás mértéke azonban a függőleges vagy vízszintes iránytörések, illetve ívek előfordulása arányában jelentősen megnövekedhet. Az indítógödör szélessége nagy (1,0— 1,5 m-t meghaladó) átmérőjű csatornák esetében szükségszerűen olyan nagymértékű lehet, hogy az elviselhetőnél nagyobb mértékű útszűkületet okozhat. Az ilyen nagyátmérőjű csatornák béleléséhez szükséges műanyagcsőelemek szállítása és tárolása már komoly problémákat okoz, és tetemes többletköltséggel jár. Ha a körszelvénytől eltérő keresztmetszeti alakú, nagyátmérőjű csatornákat akarnak műanyagcsővel felújítani, a műanyagcső-elemek készítéséhez egyedi gyártószerszámok szükségesek, ami a költségek további növekedéséhez vezet. A fent felsorolt hátrányokat igyekeznek kiküszöbölni a kerámia-anyagú — többnyire cementhabarccsal rögzített — lapokkal történő felület-felújítási technológiákkal. Az anyag ugyanis a meglevő aknákon keresztül juttatható a csatornába, így a forgalom zavarásával csak minimális mértékben kell számolni. Ezzel a módszerrel a felújítás sok esetben csak a csatorna folyásfenek-tartományára korlátozódik. Ha a csatorna teljes belső felületét így burkolják, a kerámialapokat — a cementhabarcsba ágyazás mellett— szegecsekkel vagy csavarokkal rögzítik a meglevő csatornafalazathoz. Olyan, eljárás is ismert, amelynél a burkolóelemeket nem kerámia-anyagú, hanem üvegszálerősítésű cementhabarcs-lapok alkotják, amelyeket a csatornában csavarokkal és ékekkel összefeszítenek. A meglevő csatorna és a belső köpeny közötti üreget cementhabarccsal töltik ki. A megoldás alapvető hátránya a köpeny alacsony szilárdsága, elégtelen teherbíró képessége, továbbá az, hogy — cementkötésű anyagról lévén szó — a köpeny szulfát-korrózióállósága nem megfelelő. További hátrányt jelent, hogy a külső korrózió folytatódásával, és ennek következtében a meglevő csatorna teherbíróképességének a csökkenésével — sőt, állékony3 ságának a megszűnésével a kívülről ható terhelések felvétele teljes egészében a beépített köpenyre hárulhat, amely — kis szilárdsága miatt — ezt a funkciót nem képes betölteni. Műanyag-héjelemeket is javasoltak már csatorna-felújításokhoz. Ezeket átlapolt tartományaikban szegecsekkel vagy csavarokkal rögzítik a meglevő beton-csatornafalakhoz. Mind ennél, mind az előzőleg ismertetett olyan megoldásoknál, ahol rögzítőelemekként fémanyagú csavarokat vagy csapokat használnak, súlyos gondot jelent ezeknek az elemeknek a korróziótól való megóvása, hiszen tönkremenetelük esetén ezek potenciális hibahelyeket jelentenek. A műanyaghéjelemek teherviselésre nem, vagy csak igen kismértékű terhelések felvételére alkalmasak. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson járható vagy mászható, zárt szelvényű térszín alatti vonalas építmények, különösen csatornák, pl. szennyvízcsatornák feltárást nem igénylő felújítására, amely mind szilárdsági, mind vízzárósági szempontból maximálisan kielégíti a támasztott követelményeket, korrózióra érzékeny rögzítőelemek, pl. acélcsapok vagy -csavarok alkalmazását nem teszi szükségessé, így a potenciális hibaforrásokat is kiküszöböli, emellett gyorsan és gazdaságosan végrehajtható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben önmagukban is megfelelő teherbírású, kézi erővel mozgatható súlyú és méretű műanyag-dongaelemeket hornyos-csapos tömített kapcsolatokkal csatlakoztatva egymáshoz a meglevő csatorna keresztmetszeti alakjának megfelelő, annál azonban kisebb önhordó belső csövet készítünk, és — a meglevő csatornát csupán a dongaelemek elhelyezésére és összeépítésére alkalmas előregyártott üregnek tekintve — a belső cső külső felülete és a meglevő csatorna belső felülete közötti gyűrű alakú teret utószilárduló anyaggal töltjük ki, a létrejött komplex szerkezet — anélkül, hogy bármiféle segédelem korróziós hatásnak lenne kitéve — a meglevő csatorna valamennyi (pl. teherviselési, folyadék-továbbítási stb.) funkcióját maradéktalanul és tartósan képes betölteni. Emellett az eljárás gyorsan és racionálisan végrehajtható. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a meglevő építményen belül műanyagelemek felhasználásával belső csövet (béléscsövet) készítünk, és a belső cső és meglevő építmény közötti teret utószilárduló anyaggal töltjük ki, és amelynek az a lényege, hogy a belső csövet hosszirányban egymáshoz hornyos-bordás kapcsolatokkal csatlakoztatott, azonos, vagy lényegében azonos hosszúságú műanyag-elemekből álló csőszakaszokból készítjük el oly módon, hogy a szomszédos csőszakaszo-4 3 193334 5 10 15 20 25 30 35 40 45- 50 55 60 65
