193332. lajstromszámú szabadalom • Fénycsöves lámpatest
193332 Találmányunkat részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk, amelyek közül az 1—5. ábrák a technika állása szerinti lámpatestek különböző kiviteli alakjait, a 6—15. ábrák pedig a találmány szerinti lámpatest különböző kiviteli alakjait szemlélteti. A szabadon sugárzó alaptípus kétféle kiviteli alakját mutatják az 1. és 2. ábrák, egyfénycsöves változatban (l.a és 2.a ábrák) és kétfénycsöves kivitelben (l.b és 2.b ábrák). A lámpatest tartószerkezetéhez az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál 11 szerelőlap erősíthető, a 12 fedél tartalmazza az áramköri elemeket a rászerelt 13 fénycső-foglalatokkal együtt. A két fődarab, a 11 szerelőlap és 12 fedél 14 csavarral és 15 anyával van egymáshoz erősítve. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál az áramköri elemek a 21 szerelőlapban helyezkednek el, a 22 fedél csak a fénycsőfoglalatokat tartja. Mindkét kiviteli alaknál úgy történik a lámpatest szétszerelése, hogy a 14, 24 csavarról lecsavarva a 15, 25 anyát, a 12, 22 fedél a 16, 26 fénycsővel együtt levehető. A két fődarabot gyakran hajlékony kötőelem fogja össze, hogy szétszerelés után a 12, 22 fedél a 11, 21 szerelőlapon lógva maradjon, azt ne kelljen a szerelőnek kézben tartania, de a 15, 25 anya a szerelő kezében marad, így könnyen elveszíthető. A 3. ábra egy ún. „öltöztetett” típust mutat, amelynél a szabadon sugárzó alaptípust 37 ernyő egészíti ki ún. ernyőzött lámpatestté. A búrás, rácsos, stb. lámpatestek kialakítása hasonló módon történik. A 3.a ábra egyfénycsöves, a 3.b ábra kétfénycsöves változatot szemléltet. A 4. ábra szerinti kiviteli alaknál az áramköri elemek szögletes csőbe betolhatok, a foglalatok elhelyezése egyébként az 1—3. ábra szerintiekhez hasonló. Az 5. ábra szerinti kiviteli alaknál a ház két fődarabját nem csavarkötéssel erősítik egymáshoz, hanem a második 52 házrész egyik végét az első 51 házrészben kialakított 53 fészekben ágyazzák és a másik kötéspontban a két 51, 52 házrészt rugós 54 retesszel kapcsolják össze. Ennél a megoldásnál is fennáll, hogy szétbontáskor a második 52 házrész a szerelő kezében marad. A találmány szerinti kialakításnál viszont a két fődarab, a célszerűen könnyűfémből sajtolt vagy húzott első és második házrész a szétbontás után sem válik szét, hanem a második házrészt az első házrészben kialakított forgócsap megtartja, s kötőelem sem marad a szerelő kezében. A lámpatestet tehát egy ember — különösebb kézügyesség és speciális rutin nélkül is — könnyen felszerelheti. A találmány szerinti megoldást egy célszerű kiviteli alakban szemlélteti a 6. ábra. A 6.a ábra szerelt állapotban mutatja a lámpatestet, a 6.b ábra a rugós reteszelő Y szervet, a 6.c ábra a csuklós X kötést nagyításban mutatja. Az első 61 házrész a tartószerkezethez erősíthetően kialakított szerelőlap, amely en3 nél a kiviteli alaknál magában foglalja az áramköri elemeket is. A második 62 házrészt a fedél alkotja, amelyre fel van(nak) erősítve a 69 fénycsöve (ke) t tartó 63 fénycső-foglalat (ok). Ha ikerfoglalatot hordoz, az kialakítható a 2.b ábrához hasonlóan vagy az egyes foglalatokat V-alakú 71 közdarabbal szereljük a 7. ábrán mutatott módon. A-csuklós X kötést az első 61 házrészen kialakított, e példaként kiviteli alaknál csapszegszerűen kialakított 602 forgócsap és a vele együttműködő, a második 62 házrészen kialakított csuklós 601 ágyazás alkotja. A rugós reteszelő Y szervet ennél a kiviteli alaknál a második 62 házrészen kialakított 64 orr és az első 61 házrészen kialakított 65 horog alkotja együttműködésben. A lámpatest helyszíni szerelése úgy történik, hogy a szerelő a nyíl irányában megnyomja az első 61 házrész oldalát, ekkor a csappantyús reteszelés oldódik, a második 62 házrész a 602 forgócsap körül elfordul, amíg a szaggatott vonallal jelölt helyzetben megtartja a súlyerő. Szemben az 1. és 2. ábra szerinti ismert megoldásoknál alkalmazott hajlékony kötőelemmel a 6. ábra szerinti felfüggesztés kedvezőbb feltételeket biztosít a szabaddá vált darab tartására, s ami ennél lényegesebb, a találmány szerinti kialakítás esetén a bontáskor nem marad kötőelem sem a szerelő kezében. Ebben a helyzetben elvégezheti a szerelő az első 61 házrész felszerelését a tartószerkezetre, majd a villamos bekötést és ezután a második 62 házrészt visszafordítva a 64 orrot rugósán bepattanja a 65 horogba, amelyben csappantyús reteszeléssel megmarad. A szétnyíláshoz és összecsukáshoz szerszám sem szükséges, így a szerelő kezei szabadon maradnák a felszerelési és bekötési műveletekre. A lámpatest teljes szétszereléséhez pedig a második 62 házrészt a szaggatott vonallal ábrázolt helyzetben kissé meg kell emelni, ekkor a csuklós 601 ágyazás leemelhető a 602 forgócsapról. Az összeszerelés fordított sorrendben történik. A lemezből készült lámpatestekhez képest egyes alkatrészek megtakaríthatók megfelelő sajtolási, húzási technológia alkalmazása esetén, megtartva ugyanakkor a találmány szerinti összeerősítési szerkezetet és mechanizmust. így pl. az első 61 házrész felerősítése a 6. ábrán szaggatott vonallal jelölt 606 tartó alkalmazásával is végezhető, ha az első 61 házrész felső falában kialakítjuk a 66 szarvakat, a huzalozás tartására pedig mindkét 61 és 62 házrész belső falában kialakíthatók a 67 bordák, míg a szerelt lámpatestnek a mennyezethez támasztására kialakíthatjuk az első 61 házrész felső falában a 68 bordákat. A szabadon sugárzó lámpatesthez készült 6. ábra szerinti kiviteli alak kis kiegészítésével kaphatjuk az ernyőzött kiviteli alakot: a második 62 házrésszel ernyő, búra, rács, tükör, stb. kapcsolható akár hozzá rögzített külön alkatrészként, akár azzal összefüggő testként egy darabbá sajtolva, stb. Az utóbbi 3 4 5 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
