193331. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előregyártott alapozási cölöpök talajba juttatására

3 A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, ame­lyek az eljárás legfontosabb technológiai fázisait tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a lyukkészítő segédeszközként szolgáló tüske munkavégzési helyzetbe állítása látható; a 2. ábrán az 1. ábra szerinti tüskével végrehajtott lyukkészítési műveletet tüntettük fel; a 3. ábrán a tüskének a lyukból való kihú­zását szemléltettük; a 4. ábra az előregyártott cölöp lyukba helyezési műveletét érzékelteti; az 5. ábrán a cölöp lehajlásának a művele­te látható; a 6. ábrán a cölöpöt végleges helyzetében tüntettük fel. Amint az 1. ábrán látható, a célszérűen acélból készült 1 tüske lefelé csökkenő ke­resztmetszetű, kúpos alakú. A kónikusság mértéke enyhe, azonban az 1%-ot célszerűen meghaladja. Az 1 tüske felső végéhez oldalt kinyúló 3 emelőfülék vannak rögzítve, ame­lyek, és a 6 felfüggesztő szerkezetek segítsé­gével az 1 tüske a 2 verőberendezéshez csat­lakoztatható, amely az 5 emelőhorog segít­ségével (nem ábrázolt) emelőgép gémjére akasztható. A 2 verőberendezés és az 1 tüske között 4 verőfej helyezkedik el. A t terepszinten 7 tüskecsúcs-tájolólemez van elhelyezve. Az 1 tüskének a talajba kerülő hosszúságát — vagyis az 1 tüske csúcsától a 3 fülek alsó pereméig terjedő távolságot — L, hivatkozási betűvel jelöltük. Az A nyíl a 2 verőberende­zésnek a következő munkafázisban végzendő lehajtási irányát érzékelteti. A 2. ábrán tüntettük fel az 1 tüske és a 2 verőberendezés segítségével végrehajtott lyukkészítési műveletet, ami abban áll, hogy az L, hozzsúságú 1 tüskét a talajba verjük. Megjegyezzük, hogy a 2. ábrán — ugyanúgy, mint a további 3—6. ábrákon — a már ma­gyarázott és ábrázolt szerkezeti elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöl­tük. A 2. ábra szerinti helyzetben az 1 tüs­ke még nem jutott le a tervezett mélysé­gig Vagyis nem teljes hosszúságában ke­rült leverésre. A 3. ábrán az 1 tüskének a talajból kihúzási művelete látható; a kihúzási irányt a B nyíllal érzékeltettük. A kihúzáshoz bár­milyen — önmagában ismert — szerkezet al­kalmazható. Az L, hosszúságú 1 tüske helyén a talajban ugyancsak L, hosszúságú, lefelé csökkenő keresztmetszetű kúpos 8 lyuk maradt (a 7 tüskecsúcstájolólemez vastagsága az L, hosszúsághoz képest elhanyagolható). A 3. ábrán az 1 tüske felső végének az át­mérőjét Y„ a tüske alsó végének átmérőjét, közvetlenül a csúcsnál Y2 hivatkozási betű­vel jelöltük; az Y2 a fentiekből következően kisebb, mint az Y, . A 8 lyuk felső végének átmérője ugyancsak Y,, míg alsó végének át­mérője Y2, mert az 1 tüske a talajban gyakor­latilag a saját méretével és alakjával azonos 4 méretű és alakú lyukat hagy. Az 1 lyuk fe­nékszintjét f hivatkozási betűvel jelöltük. A 4. ábrán az előregyártott vasbeton 9 cö­löpnek az 1 tüske helyén a talajban ma­radt 8 lyukba helyezési műveletét érzékeltet­tük. Megjegyezzük, hogy közvetlenül a 9 cö­löpnek a 8 lyukba bocsátását megelőzően célszerű a lyukba olyan mennyiségű "folyékony utószilárduló anyagot, például cementtejet vagy vízüveg-oldatot tölteni, hogy a cölöp a lyukba helyezésekor a folyadékot a palástfe­lülete mentén végig felnyomja. A folyadék egyrészt kitölti a lyuk oldalfalából kiinduló talajréseket és -pórusokat, másrészt javít­ja a talaj és cölöp közötti kapcsolatot. A 9 cölöp L2 hosszúsága nagyobb, mint a 8 lyuk L, hosszúsága; ebből következik, hogy amennyiben a 8 lyukba illeszkedik — csak a saját súlya miatt — a 9 cölöp, tovább verve a lyukba be fog feszülni. A 9 cölöp felső végének az Y, átmérője azonos az 1 tüske e helyen mért Y, átmérőjével, míg alsó végé­nek Y3 átmérője nagyobb, mint az 1 tüske alsó végének Y2 átmérőjé. Az Y§Y2 átmérőkülönb­ség úgy választandó meg, hogy — figyelem­mel arra is, hogy a cölöp hosszabb, mint amilyen mély a lyuk - a 9 cölöpnek kisebb legyen a kúpossága, mint a 8 lyuké. Ez az intézkedés is hozzájárul ahhoz, hogy a beve­­réskor a 9 cölöp a 8 lyukba hatékonyan be­feszüljön. A 9 cölöp lebocsátási irányát az a nyíllal érzékeltettük. Az 5. ábrán a 8 lyukba bocsátott 9 cölöp közvetkenül a továbbverését megelőző hely­zetében látható; ekkor még csak a saját súlya hatására illeszkedik a 8 lyukba, és 10 csúcsa nem éri el az 1 lyuk f fenékszintjét. A 2 ve­rőberendezés már a 9 cölöp felső végéhez van a 6 felfüggesztőszerkezetek segítségével, és a 4 verőfej közbeiktatásával csatlakoztatva. A leverés irányát az 5. ábrán is A nyíllal érzékeltettük. A 6 ábrán a teljes L2 hosszúságában a talajba juttatott 9 cölöp látható. Mivel a 9 cölöp hosszabb, mint amekkora az 5. ábrán még meglevő lyukmélység, a 9 cölöp 10 csúcsa x távközzel mélyebben helyezkedik el a cölöp teljes hosszúságában történt leverésé­nek az eredményeként, mint amekkora a 8 lyuk L, mélysége — a lyuk f fenékszintje — volt, ennek megfelelően befeszülése maradéktala­nul bekövetkezik. Megjegyezzük, hogy — pél­dául a mindenkori talajminőségtől függően — a kónikus lyukba henger alakú cölöp elhelye­zése és lehajtása, és befeszíthetősége sem kizárt. A találmányhoz fúződő előnyös hatások a következők: az enyhén kónikus tüske leírt módo/ko/n eszközölt talajba hajtása a lyuk kialakítását talajkitermelés nélkül teszi lehetővé, ami egy­részt egyszerű technológiát jelent, másrészt előtömörített falazattal rendelkező lyukat eredményez, ami a cölöp teherviselési tulaj­donságát kedvezően befolyásolja. A tüske 3 193331 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom