193316. lajstromszámú szabadalom • Szűrőberendezés, különösen nyersvíz vagy szennvíz tisztítására
193316 A találmány szűrőberendezésre vonatkozik, amely elsősorban nyersvíz és szennyvíz tisztítására, továbbá algásodásra hajlamos tisztítórendszer közbenső tisztítására, valamint szerves és/vagy szervetlen lebegőanyagokat tartalmazó folyadékok— pl. hasznosítható anyagokat tartalmazó folyadék — besűrítésére alkalmazható. A találmány szerinti berendezés különösen előnyösen használható felszíni víz-tisztítóművek nyersvízének tisztítására, valamint szennyvíztisztító telepeken a tisztítás utolsó fázisaként. A természetes vizek és szennyvizek szenynyezettségének állandó fokozódása miatt a tisztítómüveket üzemeltetők számára egyre nagyobb problémát jelent mind a nyersvizek, mind a szennyvizek megtisztítása, valamint folyadékokban levő értékes lebegőanyagok továbbhasznosítás céljából kiszűréssel történő besűrítése. A jelenleg ismert szűrőberendezések a szivattyúüzemhez kapcsolódásuk szempontjából szívó- és nyomóoldali szűrők lehetnek. A nyomóoldali szűrők nyitott vagy zárt, nyomás alatti szűrők. Nyitott dobszűrőket — elsősorban viszonylag kis beruházási költségük miatt — meglehetősen elterjedten alkalmaznak. Főként ivóvíztisztítási feladatok megoldásához alkalmaznak betétes — pl. homokos, kavicsos, Raschig-gyűrűs stb. — szűrőket. Hátrányuk, hogy teljesítményük kicsi, és tisztításuk nehézkes. E hátrányok kiküszöbölésére különleges felületű szitákat tartalmazó mikroszürő-berendezéseket alkalmaznak, amelyek ugyancsak nyitottak és zártak lehetnek. Dr. Benedek Pál: „Harmadfokú szennyvíztisztítási módszerek" (1973) című könyve (44—53. oldalak) szerint a szürődobos mikroszűrésí folyamat lényegében az alábbi három szakaszból tevődik össze: — a lebegőanyagok tulajdonképpeni kiszűrése a vízből, — a kiszűrt anyag elszállítása az eltávolítási zónába, — a lebegőanyag eltávolítása ellenáramú vízsugárral. A két utóbbi művelettel kapcsolatban az a súlyos probléma, hogy a körben forgó szürő♦ dobról a kiszűrt anyag részben visszahull a dob belsejébe. Ennek következtében a szűrendő anyag koncentrációja megnövekszik, a kinyert lebegőanyagmennyiség pedig csökken. Az említett két utolsó művelet során a folyamatok nem önmagukban, tisztán mennek végbe, hanem egymást befolyásolják. Erre utal Benedek fent idézett könyve, a Shea, 1. G. és Males, R. M. szerzők 1971-ben megjelent „Investigation of Response Surfaces of the Microscreen Process Enfiromental Protection Agency" munkájára hivatkozva. Dr. Benedek Pál: „Víztisztítás-szennyvíztisztítás zsebkönyv" (1982) című könyvének 108—115. oldalain foglalkozik a mikroszűrőkkel. E könyv III.2.2.9. táblázata szerint szenny- 2 1 víztisztítás esetén a mikroszűrők tájékoztató mosóvíz (öblítővíz)-szükséglete a szennyvíztisztítás jellegétől (eleveniszappal, ill. csepegtetőtestekkel tisztított) és a szűrő nyílásméretétől függően a szűrtvíz 3—5,3%-át teszi ki. Ismereteink szerint az öblítővíz mennyisége a legmodernebb mikroszürőberendezéseknél sem kevesebb l—2%-nál (M.ather -j-Platt: „Tertiary treatment by microstraining. Extracts from a Manual on Tertiary and Advanced Waste Water Treatment". Ezt a müvet a British Institute of Water Pllution Controll 1974 ben publikálta). A találmány feladata, hogy olyan nyitott, szabacfelszínű mikroszitás dobszürőberendezést szolgáltasson, amely általános rendeltetésű, tehát különféle feladatok végrehajtására alkalmas, teljesítménye nagy, üzembiztos, folyamatosan üzemeltethető, megfelelően visszamosható (tisztítható), szerkezetileg egyszerű felépítésű és üzeme könnyen automatizálható. A találmány feladata továbbá, hogy a vízben levő élő szervezetek, szerves és mechanikai szennyeződések, visszanyerhető és hasznosítható hulladékanyagok, melléktermékek elválasztását — kiszűrését — a lehető legnagyobb mértékben besűrített formában tegye lehetővé, más szóval a szűrlet víztartalmának a lehető legkisebbnek kell lennie. A találmány az alábbi felismerésen alapszik: a mikroszürő-berendezések gazdaságossága a mosatóvíz (öblítővíz) csökkentésével jelentősen növelhető, mivel annak következtében a szűrlet fogadására kiépítendő berendezés-rész mérete, a létesítmény üzemeltetési-fenntaítási költsége, valamint a berendezés vízvesztesége egyaránt csökken. A szürletvizet ugyanis — a befogadó vízminőség védelme érdekében — nem szabad közvetlenül a befogadóba vezetni, a szűrlet visszavezetése a tisztítórendszerbe viszont szilárd fázis feldúsulást, ez pedig szűrőkapacitás csökkenést eredményez. A találmányunk alapja az a további felismerés, hogy amennyiben az öblítőtölcsért tányérszerűen alakítjuk ki, és peremeit a szűrődob-palást belső felületének közvetlen közelében helyezzük el, továbbá, ha a mosatófejek eltömődésmentes üzemelését automatikusan, lefúvatással biztosítjuk, maximális mosatási hatásfokot érhetünk el. A jelenleg ismert hasonló célú berendezéseknél ugyanis a mosófejek eltömődését csak mechanikus úton lehet meggátolni, így folyamatos felügyeletre van szükség. A mosófejek részbeni eltömődése miatt a foiyadéksugár üzem közben „szálakra szakad", ami a tisztítás hatékonyságát csökkenti. A meghatározott időközönkénti, nagy nyomással eszközölt automatikus lefúvatás kizárja, illetve minimálisra csökkenti a szálakra szakadás veszélyét. A tányérszerű öblítőtölcsér pedig kifogástalanul megoldja a visszahulló szűrlet maradéktalan felfogását, illetve eltávolítását. . 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
