193272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szója kezelésére
vánt íz- és szaganyagokat a szójaanyagból, annak túlfőzése nélkül eltávolítjuk. Az eljárásban alkalmazható 1-3 szénatomos alkoholok a metil-, etil- és izopropil-alkohol, ezek közül az etil-alkohol előnyös. A minimális alkohol-felhasználás csökkent néhány költséget, így az alkohol kezdeti vásárlási költségét, a felhasználás után az alkohol eltávolításának költségét és a felhasználó birtokában lévő alkoholmennyiségnek a különböző hatósági előírások szerinti ellenőrzési költségét. A fehérjetartalmd szójaanyag előnyösen szójababliszt formájában van jelen, de az eljárás hasonlóan jól elvégezhető aprított szójababbal is, mielőtt azt lisztté őrölnék. A találmány szerinti eljárás alkalmazható teljes zsírtartalmú, alacsony zsírtartalmú és zsírtalanított, darált babhoz, darához vagy liszthez, de jelenleg úgy látszik, hogy az eljárás legszéleseb területen a zsírtalanított liszt kezelésénél alkalmazható. Az eljárás alkalmazható előkezelt és részlegesen denaturált szójaanyagok javításához is, így például extrakcióval hőkezelt, temperált, aprított vagy őrölt anyagokhoz, beleértve azokat a részlegesen denaturált termékeket is, amelyek fehérje-diszperzítási indexe (PDI) alacsony, így 20 vagy 30. A szójabab PDI értéke előnyösen körülbelül 90. A találmány szerinti eljárás a PDI értékét körülbelül 10-nél kisebbre csökkenti. A PDI mint a denaturálás mértéke használható, amely denaturálás a liszt szójafehérjében végbemegy és megváltoztatja a fehérjemolekula szerkezetét, s ennek következménye, hogy a szójaanyag könnyebben emészthetővé válik. Míg a liszt PDI értéke csökken, a fehérje denaturálódása fokozódik. Valószínű, hogy a szója molekulaszerkezete úgy változik, hogy az emésztőrendszer enzimei és mikroorganizmusai könnyebben meg tudják támadni. A szójaanyagot keverővei ellátott zárt edén>ben tartjuk. Az anyagot folyamatosan keverjük, úgy, hogy az anyag az ágyban lebeg. A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli módja szerint - amint azt egy későbbi példában ismertetni fogjuk - a szójababliszt kezeléséhez használt edény a kereskedelemben kapható reaktor („DVT", gyártja a Littleford Bros. Inc. of Florence, Kentucky). A reaktornak központi tengelye van ekealakú lapokkal ellátva és legalább még egy keverője, amely az edény egy belső falán van elhelyezve és gyorsabban forog, mint a központi tengely az ekealakú lapokkal. A keverők és ekék kombinált forgása és a sebesség, amellyel forognak, fluidizálja a reaktorban a szójaanyagot. A szójaanyag kezeléséhez a reaktorban körülbelül 103. 103—179. 103 Pa nyomást alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös rendszerében a szójababbal kezdetben az etilalkohol kis mennyiségű vízzel együtt van jelen. A reaktorban megfelelő módon friss gőzt vezetünk, felmelegítve a fehérjetartalmú szójaanyagot és elgőzölőgtetve az alkoholt és a 3 vizet, úgy, hogy a szójaanyagot az alkoholgözzçl közvetlen érintkezésnek tesszük ki. A reaktorban elegendő mennyiségű friss gőzt vezetünk ahhoz, hogy a fehérjetartalmú szójaanyag előnyösen 104°C hőmérsékletű legyen, majd a gőzt'lezárjuk. Kísérleti alapon megállapítottuk, hogy az alkohol megkívánt mennyisége célszerűen 4,1 tömegrész alkohol 27,2 tömegrész szójaanyagra. Lényegesen kevesebb, így 2,7 tömegrész alkohol nem elegendő a szójabab kezeléséhez. A 4,1 tömegrész alkohol 27,2 tömegrész szójaanyagra ugyan előnyös arány, de több alkoholt használhatunk megfelelően kezelt szójaanyag előállításához, és az alkohol nagyobb mennyiségben való alkalmazása is a találmány oltalmi körébe tartozik. A nagyobb menynyiségű alkohol felhasználása azonban a szójaanyag kezelésének költségét növeli. A reaktor, amely a fehérjetartalmú szójaanyagot tartalmazza, előnyösen köpenyes reaktor, megfelelő íütőeszközzel, így gőzbevezetéssel a köpenybe. A köpenyből származó meleg a fehérjetartalmú szójaanyagot körülbelül 104°C hőmérsékleten tartja az anyagnak az alkoholgőzökkel végzett kezelése során, miközben a szójaanyag és a gőz közvetlen érintkezését a minimumra csökkentjük. A fehérjetartalmú szójaanyagot legalább 30 percig 104°C-on tartjuk, ami elegendő időt biztosít az alkoholnak ahhoz, hogy a szójaanyagból a nem-kívánt íz- és szaganyagokat extrahálja és jól emészthető szójaanyagot termeljünk. A fent említett követelmények alá vannak vetve több változónak, attól függően, hogy a szójaanyagot az alkohollal milyen hőmérsékleten és mennyi ideig kezeljük. így például, ha az anyag kezeléséhez 115°C hőmérsékletet alkalmazunk, akkor a szójaanyagot célszerűen 5 percig tartjuk ezen a hőmérsékleten. Azt tapasztaltuk, hogy a szójaanyag kezeléséhez, az anyagra káros hatást még ki nem fejtő legmagasabb hőmérséklet 138UC az időtől függetlenül. Ha a hőmérséklet eléri a 138°C-t, akkor az alkoholos kezelést leállítjuk, amint azt a 2. példában ismertetni fogjuk. A hőmérséklet és az idő túllépése általában égett termékben nyilvánul meg, a termék szemcsés és szinte barna. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ha a fehérjetartalmú szójaanyagot hosszabb ideig 88°C-on kezeljük, ez el nem fogadható terméket eredményez. Megfelelő terméket körülbelül 93°C-on kapunk, és előnyös tulajdonságokig! rendelkező terméket legalább 102°C hőmérsékleten, legalább 30 percig tartó kezeléssel. Az eljárás paramétereit azonban minden esetben úgy kell megválasztani, hogy a PDI-ártéket jóval a kezdeti érték alá csökkentsük és ennek végső értéke általában legfeljebb 10. Miután a fehérjetartalmú szójaanyagot kielégítően kezeltük az alkoholgőzökkel, a reaktor nyomását vákuumszivattyúval előnyösen 84. 103—88. 103 Pa-ra csökkentjük. Ezen a nyomáson a víz körülbelül 52°C hőmérsékleten forr. A fehérjetartalmú szójaanyagot elő4 3 193272 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
