193249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyamatosan áramoltatott, ömlesztett anyagok áthaladási teljesítményének meghatározására

193249 mérlegedény feltöltődése 20% és 80% közöt­ti feltöltödés közben tekinthető zavarmentes­nek. Amint a fentiekből kitűnik, a találmány szerinti eljárással a tára-súly külön megha­tározása is kiküszöbölhető. A találmány egyik alapvető jellemzője, hogy a mérési folyamat közben a termény­áram megszakítás nélkül, illetve folyama­tosan folyhat. Ez éppen az impulzusmérő­­-rendszerek sajátossága. Valamennyi hagyo­mányos tartálymérlegnél azonban a súlyérték egzakt meghatározásához a terményáram megszakítására van szükség, ami a termény­áram megszakításán túlmenően a lecsengési idő kivárását is jelenti. Kísérletek azt mu­tatták, hogy a találmány szerinti mérőrend­szer a terményáram erős ingadozásaira is kevéssé érzékeny. Ezzel kapcsolatban két lényeges feladatkört kell megkülönböztet­nünk. Amennyiben a terményáramot magát kell szabályozni, ez a mérőrendszerrel szemben egy alkalmas mechanikus szabályozóberen­dezést tételez fel. Ha igen pontos szabá­lyozásra van szükség, úgy igen pontosan mű­ködő szabályozókészüléket, például finom­­adagoló-készüléket kell alkalmazni. Ekkor mutatkozik meg, hogy a mérési érték zavar­talan növekedése egy rendkívül pontos li­neáris értéknövekedést jelent. Ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogy a referencia-időtarto­mány igen kicsinek, például 0,05 és 0,2 má­sodperc között választható meg. A mechani­kus szabályozóelemek tehetetlenségét figye­­lembevéve ezek közel pillanatnyi tényleges értékek, illetve szabályozójelek az adagolás­beállítás esetleges korrekciója számára. Az igen rövid idejű mérési érték-felvétel azon­ban azt is jelenti, hogy egy esetleges zavar már a kezdetekor azonnal érzékelhető, és a szabályozási folyamat megfelelően beállít­ható. Ilyen módon a tömegáram meglepően magas ’fokú állandósága állítható be, ami­nek különösen például keverési folyamatok­nál, vagy folyékony komponensek adagolá­sánál van különös jelentősége. A második feladatkör egy előre meghatá­rozott terményáram meghatározása, amely szabályozástechnikai értelemben nem befo­lyásolható. Ekkor az átfolyt mennyiség pil­lanatnyi és meghatározott időtartománybeli hosszabb idejű értéke is meg lesz határozva, ömlesztett anyagoknál — a vízzel ellentét­ben — komoly problémát jelent egy való­ban konstans terményáram előállítása külön berendezések nélkül. Az elterjedt csigás-, vagy zsilipes adagolók kerületi sebességének megfelelően periodikus ingadozások lépnek fel. A találmány révén lehetőség van meg­felelően kis ingadozások meghatározására a referenciaérték alkalmas megnövelése (pél­dául 1-5 másodperc) segítségével. A méré­si eljárás tetszőleges megismétlésével azon­ban hosszabb idejű teljesítményingadozások 5 4 is meghatározhatók. Mindezek alapján sta­tikus középértékek képzése révén a teljes tö­megáram nagyobb teljesítményingadozásai esetén is (beleértve azokat a periódusokat is, ahol mérés nem történt) a kívánt pontos­ság — ±2%o — elérhető. A találmány szerinti eljárás során tehát a terményáram mérés közbeni impulzusa a mérleg segítségével minden esetben meg lesz határozva. A találmány szerinti eljárá­si feltételeknek köszönhetően azonban az impulzus-hatás a mérési értékeket nem ha­misítja meg, így az áthaladási teljesítmény tényleges értéke meglepően nagy pontosság­gal határozható meg. A találmány szerinti eljárás tehát igen pontos tömegáram-idő függvény meghatározását teszi lehetővé. A kapott érték szükség esetén méréstechnika­­ilag más egységekbe (például kg/perc ^agy t/óra) átszámítható. Célszerű a mérést egy viszonylag rövid -eferencia-időtartományban (például 0,05- -10 másodperc) végezni. Különösen előnyös a referencia-időtartományt 0,2 és 7 másod­perc között megválasztani, de zavartalan üzemi körülmények és abszolút konstans adagolás mellett 0,05 másodpercnél rövidebb referencia-időtartományok is alkalmazhatók. A találmány szerint megkövetelt elektroni­kus méréssel összefüggésben ez azt bizto­sítja, hogy olyan rövid időtartományon be­lül is jó pontosságú mérés valósítható meg, amelyben a méréstartomány elejére és vé­gére vonatkozó impulzusösszetevők esetle­ges maradék különbsége, amely az impulzus maradékhatásaként a különbségérték meg­határozásánál elméletileg még kiszámítható lenne, gyakorlatilag elhanyagolható. A találmány szerinti eljárás előnyös ío­­ganatosítási módjánál a mérleg kimenetének zárása és nyitása között egymás után több referencia-időtartományt realizálunk, ame­lyek egyes értékpárjainak (mérési érték; idő) segítségével kiszámítjuk, illetve meg­határozzuk az időegységenkénti közepes súlynövekedést (azaz az átlagos áthaladási teljesítményt). Az eljárás során célszerűen az első referencia-időtartomány mérése után meghatározzuk az áthaladási teljesítmény kapott értékét. Ugyanazon mérési cikluson belül egy további referencia-időtartományt választunk, majd ennek alapján kiszámítjuk a közepes áthaladási teljesítményt. Szabá­lyozás esetén ebből a terményáram adagolá­sára vonatkozó jel vezethető le. Egy harma­dik referencia-időtartomány választása ese­tén a terményáramra már nagyon pontos értéket kapunk, és egyidejűleg a kimenő ter­ményáram is igen pontosan meghatározhá­­tó. Ez a foganatosítási mód különösen egy méréssorozat kezdetekor, a terményáram megindításakor javasolt, valamint olyan ese­tekben, amikor a terményáram egyidejűleg szabályozva van. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom