193231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antikonvulzív hatású tetrahidro-1,2,4-oxadiazin-5-tion-származékok előállítására

193231 Megjegyzések: A = kloroform : metanol = 80:1 térfogat­­arányú elegy B = kloroform 1 = átkristályosítás etanolban 2 = oszlopkromatográfia, kloroform : meta­nol = 80:1 térfogatarányú elegy. 22. példa 2-Acetil-3-fenil-tetrahidro-l,2,4-oxadiazin­-5-tion I. a- (Acetil-aminooxi) -tioacetamid 19,82 g (150 mmó!) a-(acetil-aminooxi)­­-acetamidot 100 ml piridinben oldunk, eré­lyes keverés mellett. -5°C-on belecsepegtet­­jük 24,53 g (160 mmól) foszforoxiklorid 25 ml diklórmetánnal készült oldatát és 0°C-on 1,5 órán át keverjük. A sűrű olajat 400 ml vízbe öntjük, diklórmetánnal kirázzuk. A di­­klórmetános oldatot vízmentes nátrium-szul­fáton szárítjuk, bepároljuk. A kapott 15 g olajat 15 ml piridinben old­juk, 18,1 ml (131 mmól) trietilamint adunk hozzá és két órán át kénhidrogént vezetünk az oldatba. A reakció befejeztét vékonyréteg­­kromatográfiásan ellenőrizzük. A kiindulási nitril eltűnése után az oldatot bepároljuk, a maradék olajat 200 ml etilacetátban oldjuk és háromszor 100 ml vízzel kirázzuk. A szer­ves fázist szárítjuk, aktív szénnel derítjük, bepároljuk. A maradékot etilacetát-éter-oldó­­szerelegyből -|-50C-on kristályosítjuk. 11 g (49,5%) kristályos,cím szerinti ter­méket kapunk. Op.: 136-138°C. Rf = 0,38(C). Elemanalízis a C4H8N202S képlet (mole­kulasúly: 148,18) alapján: Számított értékek: C: 32,44%; H: 5,44%; N: 18,9%; S: 21,63%; Mért értékek: C: 32,35%; H: 5,58%; N: 19,06%; S: 21,47%. IR (KBr) cm'1: 1650 £C=0), 1270 QC=S), 3280, 3130 £NH), 1540 (Amid II). ’H-NMR (D20) (ppm):l,96 s (-CH3), 4,73 (-CH2-). II. 2-Acetil-3-fenil-tetrahidro-l,2,4 - oxa­­diazin-5-tion: 1,48 g (10 mmól) fenti módon előállított a-(acetil-aminooxi)-tioacetamidot 10 ml ecet­sav és 1,3 ml ecetsavanhidrid elegyében ol­dunk, majd 1,3 ml (13 mmól) frissen desztil­lált benzaldehidet és ezt követően 0,5 ml tö­mény kénsavat adunk hozzá. Az elegyet szo­bahőmérsékleten három órán át keverjük, majd 2,8 g kristályos nátrium-acetátot adunk hozzá, 10 percig keverjük, végül az oldószeri csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A ma­radékot 30 ml etilacetátban oldjuk, az olda­tot 20 ml vízzel kirázzuk, a szerves fázist víz­mentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot +5°C-on 9 6 etanolból kristályosítjuk. 1,25 g (52,9%) kristályos, cím szerinti terméket kapunk. Op.: 172-174°C. R/(A) =0,43. Elemanalízis a C,,H12N202S képlet (236,34 molekulasúly) alapján: Számított értékek: C: 56,15%; H: 5,1%; N: 11,9%; S: 13,63%; Mért értékek: C: 56,3%; H: 5,2%; N: 11,9%; S: 13,62%. IR (KBr) cm"1: 3220 (>NH), 1655 QC=0), 1525 (tioamid), 1585, 740, 702 (aromás). 'H-NMR (polysol) (ppm):2,13 s (-CO-CH,), 4,83 .s (-CH2-), I 6,61 s (-CH-Ar), 7,36 s. (aromás), 10,6 b* (-NH-). SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az (1) általános képletű új op­tikailag aktív és racém tetrahidro-l,2,4-oxa­­diazin-5-tion-származékok — ahol R1 benziloxikarbonil-, 1—5 szénatomos al­karnál-, 1—5 szénatomos tioalkano­il-csoport, adott esetben egy 1—4 szén­atomos alkil-csoporttal szubsztituált benzoil-csoport, 1—4 szénatomos al­­kil-karbamoil-csoport vagy 1—4 szén­atomos alkil-szulfonil-csoport, R2 adott esetben egy 1—4 szénatomos alkoxi-csoporttal vagy egy di-( 1—4 szénatomos)alkil-amino-csoportta! he­lyettesített fenil-csoport, vagy helyette­­sítetlen naftil-csoport, R3 hidrogénatom, 1—8 szénatomos al­­kil-csoport vagy benzil-csoport és R4 hidrogénatom vagy 1 szénatomos al­­kil-csoport — előállítására, azzal jel­lemezve, hogy a) valamely (II) általános képletű optikai­lag aktív vagy racém tetrahidro-1,2,4 - oxa - diazin-5-on-származékot — ahol R1, R2, R3 és R4 jelentése a fenti — aprotikus közegben foszfor-pentaszulfiddal reagáltatunk, vagy b) valamely (III) általános képletű op­tikailag aktív vagy racém a-aminooxi-tiokar­­bonsav-amidot — ahol R1, R3 és R4 jelentése a fenti — egy (IV) általános képletű aldehid­del — ahol R2 jelentése a fenti — reagáltatunk. 2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzal jellemezve, hogy aprotikus oldószerként aro­más szénhidrogéneket alkalmazunk. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy aromás szénhidrogénként benzolt, toluolt vagy xilolt alkalmazunk. 4. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás vagy a 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót a reakcióé légy forrási hőmérsékletén hajtjuk végre. 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom