193217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunmodulátor gyógyszerkészítmények hatóanyagának előállítására

193217 zitív eredményt, melyet az injekció helyén a preparátumnak a fertőző baktériumokkal való közvetlen interferenciája okozhat. A fertőző törzs virulenciájának — amely kísérletről kísérletre széles határok között vál-T. táblázat 7 tozhat — megismerése céljából minden kísér­letnél meghatározzuk az LD50 értéket. Az I. táblázatban a preparátum heveny bak­tériumos fertőzéssel szembeni védőhatását mutatjuk be. 8 KEZELÉS TÚLÉLŐK (%-) Fertőző bakté­riumok LD*> Alkal­mazás útja Térfo­gat Koncent­ráció dózis­faktora kezelt (n=10) kontroll (n=10) P Klebsiella 10''2 ip. 1,0 ml 1 X 0 10 NS 10'3 ip. 1,0 ml 1 X 70 30 0,050 1Ö'* ip. 1,0 ml 1 X 100 20 0,001 10'* iv. 0,5 ml 1 X 20 10 NS 10'3 iv. 0,5 ml 1 X 80 20 0,025 10~M iv. 0,5 ml 1 X 100 20 0,001 Staphylo-10's ip. 1,0 ml 1 X 10 10 NS coccus 10'3 ip. 1,0 ml 1 X 80 10 0,001 aureus 103 iv. 0,5 ml 1 X 10 20 NS 10 iv. 0,5 ml 1 X 100 30 0,001 NS = nem szignifikáns Makrofágok fagocitáló aktivitásának sti­­mulálása A Halpern-próbában /Stiffel C., J. Phys. 58, 911-949 /1958// egereknek intravénásán kolloid szénrészecskéket fecskendezünk be, melyeket a máj és a lép retikuloendoteliális sejtjei nagy mértékben fagocitálrtak. Eltűné­sük sebessége jellemző a fagocitáló aktivitás­ra. Az utóbbit úgy állapítjuk meg, hogy az idő függvényében fotometriásan meghatározzuk a vérben szabadon maradt részecskéket. Referen­ciaanyagként enterobaktériumból kivont és a makrofágokat hatásosan aktiváló lipopoli szacharid /LPS/ endotoxint alkalmazzuk A próbát a következőképpen hajtjuk végre: — 0,6 ml Escherichia coli szürletet vagy 0,625 pg/ ml töménységű LPS-oldatot átlago­san 24 g testsúlyú nőstény Swiss-egerek ötös csoportjainak adjuk be intraperitoneális úton. — 24 óra múlva 4% zselatinnal készült, 32 mg/ml töménységű kolloid szén-szuszpen­­zióból 0,12 ml-t fecskendezünk be intravéná­sán az egerekbe. — 12 percen át minden második percben vért veszünk a szemüreg mögül. E vérmintát azonnal felhígítjuk 4 ml 1 %-os Na2C03-oldat­­tal. Az oldatot azután fotometráljuk. — A 620 nm-nél mért extinkciót leolvassuk. — A vérben levő kolloid szén koncentráci­óját a kísérlet t időpontjában egy előzetesen felvett standard görbe alapján határozzuk meg. A fagocitaindexet /F.I., fagocitózis mér­tékét kifejező szám/ a következő képlet alap­ján számítjuk ki: F T = l2S£&_I_l2S£i_ T2 - T., 35 40 45 50 55 ahol c? és c, a vérben levő kolloid szén koncent­rációja az első* illetve utolsó vérvételkor, és T2 és T, a mintavételek időpontja. A II. táblázatban feltüntetett eredmények azt mutatják, hogy az egér peritoneális makro­­fágjainak aktivitása a preparátum intraperi­toneális alkalmazása után stimulálódik. II. táblázat Kezelés Injekció Ip. térfogata Preparátum /E. coli bakteriofágos lizátu­­mának szurlete/ 0,6 ml 0,028 ± 0,003 Be nem oltott tápfo­lyadék /negatív kontroll/ 0,6 ml 0,012 ± 0,001 LPS /pozitív refe­rencia/ 0,6 ml 0,025 ± 0,002 Az interferon 10000-20000 dalton moleku­lasúlyú glükoproteid. Számos immúnmoduláló hatása van, így például stimulálja az NK/„Na­­tural Killer”/ sejtek aktivitását. Az IFN rész­vételét a vírus elleni védekezésben már igazol- ‘ ták. 60 Miután a preparátumot 8 db 25 g-os nős­tény Swiss-egérnek beadtuk, nem-heparinozott csőbe minden egértől 0,3 ml vért veszünk. A szérum-IFN-t szokásosan úgy határozzuk meg, hogy megmérjük a vizsgálandó szérum jelen­létében 24 órán át tenyésztett egér L-sejteket megfertőző VSV vírus /Vesicular Stomatitis 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom