193208. lajstromszámú szabadalom • Endoszkópoptika

1 A találmány tárgya kiskeresztmetszetű en­doszkópoptika automatikus mágneses golyós­szeleppel történő felhasználásra, például la­­paroszkópiai diagnosztikához. A találmány szerinti endoszkópoptika előnyösen kombinál­ható gyűrűs applikátorral, különösen lap - aroszkópiai tubussterilizáció céljából. Az ismert endoszkópoptikáknak többnyi­re burkolócsövük van, amely az endoszkóp distalis végétől az endoszkópoptika fejéig fo­lyamatosan húzódik és az optikai képátvi­teli rendszert magába zárja. Ezekben az en­doszkópoptikákban az üvegszálas fényveze­tők homlokirányban vagy oldalirányban elren­dezett lencsével vagy ablakkal és ugyancsak homlokirányban vagy oldalirányban elren­dezett, csiszolt és polírozott kilépőfelülettel rendelkeznek. Az optika előnyösen például trokárhüvelyek segítségével van vezetve. Az elrendezés műszerek átvezetéséhez szükséges szeleppel van ellátva. A szelep önmagában ismert kézi, vagy automatikus működtetésű szelep, például csapószelep vagy mágneses golyósszelep lehet. Ismert olyan laparoszkópoptikai elrende­zés, amely trokárhüvellyel összekapcsolva ön­­működtető mágneses golyósszeleppel alkal­mazható. Ennek az elrendezésnek a szelep­golyó kitérítésére az optikai tengelyhez ké­pest ferdén futó, horony által két szegmens­re osztott distalis homlokfelülete van, ahol a horony párhuzamos homlokfelületi élei a szelepgolyó legördülési éleit képezik. A go­lyóátmérő, valamint a horony szélessége és mélysége úgy van méretezve, hogy a kép­átviteli rendszer horony fenekének síkjába eső eleme - például a lencse vagy az ablak - a szelepgolyóval annak helyzetétől függetle­nül ne érintkezhessen, így az optikai elem mechanikus behatásoktól védve legyen. Az üvegszálas fényvezető kilépési síkja a szeg­mensek distalis homlokfelületének síkjával egybeesik. A fenti megoldást — a laparoszkópoptikai elrendezést és a mágneses golyósszelepet — a 132 295 számú DD szabadalmi leírás ismer­teti. Az ismert laparoszkópoptikák-— amelyek bevezetése trokárhüvelyeken keresztül, mág­neses golyósszelep segítségével oldható meg­­közös hátránya, hogy csak viszonylag nagy endoszkópoptikai átmérővel realizálhatók. A tényleges optikai funkciót betöltő elemek a teljes homlokfelületnek csupán mintegy 25%­­át töltik ki. A kiskaliberű endoszkópoptikák felületigénye ehhez képest mintegy 50%, eb­ből következően az ismert megoldás kiska­liberű endoszkópoptikákra nem vihető át, hi­szen az üvegszálas fényvezető beépítéséhez szükséges kilépési keresztmetszet a két szeg­mensfelület által biztosított keresztmetszetet lényegesen meghaladja. Az üvegszálas fényvezető kilépésének biz­tosítására kínálkozó másik lehetőség, a ho­rony fenekének síkja, amely 0°-os nézőszög 2 2 realizálása esetén az optikai tengelyre me­rőleges irányú kilépést jelentene, egymásnak ellentmondó követelményeket támaszt. Egy­részt a horony oldalfalait olyan magassá­gúra kellene méretezni, hogy a szelepgolyó „legkedvezőtlenebb" helyzetében sem érint­kezhessen a horony fenekével, másrészt a horony szélességét úgy kellene megválasz­tani, hogy az oldalfalak a látómezőt ne kor­látozhassák. További problémát jelent, hogy az üvegszálas fényvezetőnek a horony fene­kének síkjába eső végződésének csiszolása és polírozása technológiailag nehézkesen tart­ható kézben. A találmánnyal célunk olyan, előnyösen 0°-os nézőszögű kiskaliberű endoszkópoptika kjalakítása, amely önmagában ismert mág­neses golyósszeleppel együtt alkalmazható, ugyanakkor gazdaságos előállítási lehetősé­gek mellett felhasználási tulajdonságai az ismert megoldásokhoz képest kedvezőbbek, világítás és képátvitel tekintetében pedig azok színvonalát elérik vagy meghaladják. A megoldandó feladat ennek megfelelően kiskaliberű endoszkópoptika számára olyan distalis homlokfelület kialakítása, amellyel tro­­kárhüvely mágneses golyósszeleppel történő alkalmazásánál a szelepgolyó megfelelő kité­rítése biztosítható, ugyanakkor a szelepgo­lyó és az optikai elemek közötti érintkezés lehetősége kizárható. A kitűzött feladatot a találmány szerint azáltal oldottuk meg, hogy endoszkópopti­ka endoszkóp-objektívét hüvelyszerű végző­dőelemmel vettük körül, amelynek két, dis­talis homlokfelületen végződő szembenálló hengerszegmense van, ahol a hengerszegmen­sek egyenes élei hegyesszögben összetarta­nak és ezáltal fokozatosan változó széles­ségű hornyot képeznek. Az endoszkópoptika optikai építőelemei a horony fenekén vannak elrendezve. A distalis homlokfelület hengerszegmen­sei az endoszkópoptika tengelyére merőlege­sen állnak. A találmányt részletesebben a rajz alap­ján ismertetjük. A rajzon az 1. ábrán a találmány szerinti endoszkópop­tika distalis végének vázlatát tüntet­tük fel, axiális metszetben; a 2. ábrán az 1. ábra szerinti példakénti kivi­teli alak distalis végződését tüntet­tük fel, elölnézetben. Amint a rajzból kitűnik, a találmány sze­rinti endoszkópoptika feltüntetett kiviteli alak­jának 0°-os endoszkópoptikára jellemző ob­jektívelrendezése, továbbá 7 üvegszálas fény­vezetője, 1 külső csöve és 3 belső csöve van. Sem az 1 külső cső, sem pedig a 3 belső cső nem nyúlik a 6 frontlencse 2 homlokfelüle­téig. A 3 belső csőre distalis oldalán kúpsze­rű 4 foglalat illeszkedik, amely distalis irány­ban szűkülő keresztmetszettel van kiképez­ve, és a 6 frontlencsét befogadó 5 gyűrű fel— vételére szolgál. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom