193173. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű szigetelés beton- és vasbetonszerkezetek főleg híd- és útpályák, illetve ezek szegélyének víz, illetve nedvesség elleni szigetelésére, valamint eljárás ilyen szigetelés készítésére
193173 A találmány tárgya többrétegű szigetelés beton - és vasbetonszerkezetek, főleg híd- és útpályák, illetve ezek szegélyének víz, illetve nedvesség elleni szigetelésére, továbbá a találmány tárgya eljárás ilyen szigetelés készítésére. Különböző megoldások ismeretesek betonfelületek bevonásához, illetve javításához. Például a 176 443 sz. magyar szabadalmi leírás ilyen bevonatként kétkomponensű epoxibázísú kátránytartalmú folyékony műgyanta és kvarchomok keverékét javasolja. Az 1 413 841 sz. brit szabadalmi leírás szerint járdák és padlók szilárdságának növeléséhez folyékony epoxigyanta és polietilén - poliamin használatát írja elő. Ismert továbbá a hídépítési gyakorlatban az úgynevezett „WIENI“ szigetelés, amelynél bitumenréteg és kátránypapír között jutaszövetet alkalmaznak. Az ilyen többrétegű szigetelés hiányossága, hogy a felső kátránypapír nem bírja a szerkezeti mozgásokat, így rövid időn belül elszakad, aminek következtében a jutaszövethez víz jut és az elrothad. A bitumen pedig, mint ismert, kagylósán törik. Az utóbbi években a szakemberek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a betonkorrózió veszélyére, amely a cementkő tönkremenésével jár. Ennek főbb okai lehetnek például a kivitelezői pontatlanságok, így a víz-cement tényező helytelen megválasztása, méretezési pontatlanságok, másrészt a téli sózási techno lógíák, amelyek révén nátríum-klorid és magnézium-klorid sók a betonszerkezetet károsítják. Ilyen károsodást, azaz korróziót szenvedett betontest víz, illetve nedvesség áthatolását többé már nem képes megakadályozni. Széles körben alkalmaznak továbbá többrétegű szigetelésként műgyantákat, így például a kereskedelemben „TIPOX“, „EPORESIT“, „VDW“ és „KATESIL“ néven ismerteket. Ezek közül az első három ugyan kielégítően' kopásálló, de rideg, törékeny szigetelést adnak, amelyek a szerkezeti mozgásokat nem képesek követni, így néhány hónap után általában a szigetelt betonfelületről felválnak, továbbá vizes betonfelületekre nem hordhatók fel. A „KATESIL“ kétkomponenses kátrányepoxi műgyanta, amely hidraulikus kötésű adalékanyagot is tartalmaz. Ezzel kellően jó tapadóképességű többrétegű szigetelés készíthető, amely akár nedves aljzatbetonra is felhordható, viszont elsősorban statikus igénybevételű helyeknél vált be, például a mélyépítésben függőleges betonszigeteléseknél. A dinamikus igénybevételekre, valamint a hőmérsékletingadozások előidézte mozgásokra viszont ez is gyakran reped, szakad. A fenti okok miatt ez a műgyanta sem vált be önmagában többrétegű szigetelésként szerkezeti mozgásoknak kitett helyeken. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan többrétegű szigetelés létrehozása, főleg híd- és útpályákhoz, különösen azok szegélyéhez, amely a szigetelendő betonréteghez való jó tapadása mel-2 1 lett a szerkezeti mozgásokat meghibásodás nélkül követni tudja és lényegesen hosszabb élettartamú, mint az ismert megoldások. A kitűzött feladat megoldásához olyan ismert többrétegű szigetelésből indultunk ki, amely alit és belit adalékot tartalmazó epoxi műgyantából készült, a szigetelendő betonfelület pórusait tömítő alapozórétegből és legalább két további műgyantarétegből áll. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy az első és a második műgyantaréteg közé ágyazott, szálasanyagból, előnyösen üvegszálból készült legalább 0,1 mm vastagságú száiasanyagrétege van. Célszerű az olyan kivitel, amelynél az alapozóréteg vastagsága 60 és 150 p közötti értékű. A szigetelendő felület nagyobb egyenetlenségei esetén előnyös, ha az alapozó rétegre, vagy az első műgyantaréteg és a szálasanyagréteg közé szemcsés inert töltőanyag és az epoximűgyanta keverékéből készült kiegyenlítőréteg van iktatva, amelynek vastagsága 5—100 mm közötti értékű, felső felülete pedig alulról ágyazza a szálasanyagréteget. Az első műgyantaréteg és a szálasanyagréteg, valamint a második mügyantaréteg vastagságának aránya célszerűen 1:2-5,5:1,3- -3, ahol az első mügyantaréteg vastagsága tág határok közt változhat, előnyösen 300-1000 p értékű. Kiegyenlítőréteg alkalmazása esetén előnyös, ha az első műgyantaréteg, a kiegyenlítőréteg, a szálasanyagréteg és a fedő második mügyantaréteg vastagságának aránya 1-5 : 10-250 : 1-10 : 1-5. Másrészt a kitűzött feladat megoldásához olyan többrétegű szigetelés készítésére szolgáló ismert eljárásból indultunk ki, amelynél az előkészített szigetelendő, pl. nedves betonfelületre alit és belit adalékot tartalmazó epoxi műgyantából először pórustömítő alapozóréteget, majd két további műgyantaréteget hordtunk fel. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a 90—125 s kifolyási idejű műgyantából legalább 60 p vastagságban felhordott kapcsolóréteg, majd annak kikeményedése előtt 300—1000 p közötti rétegvastagságban felhordott első műgyantaréteg felületébe legalább 0,1 mm vastagságú és legfeljebb 500 g/m2 halmaztömegű szálasanyagból, előnyösen üvegszálból készült szálasanyagréteget ágyazunk, majd a szálasanyagrétegre 145—250 s közötti kifolyási idejű műgyantát felhordva alakítjuk ki a második műgyantaréteget, amelynek során a szálasanyagréteget a műgyantával átitatjuk, és így azt a második mügyantarétegbe is beágyazzuk. Adott esetben célszerű lehet az olyan foganatosításí mód, amelynél a pórustömítő alapozórétegen, vagy az első műgyantarétegen annak teljes kikeményedése és a szálasanyagréteg felterítése előtt 145—250 s közötti kifolyási idejű műgyanta és inert szemcsés töltőanyag, előnyösen homok 1 : 2-5 tömeg-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65
