193164. lajstromszámú szabadalom • Támaszkodó-kapaszkodó szerkezet

193 f 64 2. ábra az 1 ábrán ábrázolt támaszko­­dó-kapaszkodó szerkezet függőleges rész­­hosszmetszete a talajhoz tapasztott membrán középpontjában felemelt, szívó helyzetben,a 3. ábra egy másik, találmány szerinti tá­maszkodó-kapaszkodó szerkezet főleg oldal­falakhoz történő tapasztás létesítésére füg­gőleges hosszmetszetben, alaphelyzetben. Az 1. és 2. ábrán ábrázolt kiviteli pél­dánál a támaszkodó-kapaszkodó szerkezet­lényegében üregesen kiképzett 1 támasztó­testből áll, amelynek egyik végéhez szi­lárd anyagból készült forgástest, előnyösen harangalakú ház 2 van rögzítve. A 2 ház alsó részéhez rugalmas anyagból készült 3 membránra támaszkodik. A 2 ház a 3 membránnal együtt tapadókorongot képez. A 3 membránhoz 4 rugóval támasztott ru­­dazat van csatlakoztatva. Az 5 rudazat a kiviteli példán túlnyúlik az 1 támasztótest másik, felső végéhez csatlakoztatott 6 fo­gódzóelem felső felületén és külpontosán ágyazott 7 emelőkarhoz van csatlakoztatva. Az 1. ábrán a 7 emelőkar alaphelyzeté­ben, a 2. ábrán pedig üzemi helyzetében, azaz abban a helyzetben van ábrázolva, mikor elbillentésével a 4 rugó ellenében felemeli, azaz szívásra készteti a 3 membránt. A 3. ábrán ábrázolt kiviteli példánál a tá­maszkodó-kapaszkodó szerkezet lényegében üregesen kiképzett olyan rövid 1 támasztótest­ből áll, amely csak a fogódzkodás során az ujjak elhelyezését teszi lehetővé a 6 fo­gódzó elem és az 1 támasztótest végéhez rögzített szilárd anyagból készült forgástest, előnyösen harangalakú 2 ház között. A 2 ház alsó részével rugalmas anyagból készült 3 membránra támaszkodik. A 2 ház és a 3 membrán együttesen tapadókorongot képez. A 3 membránhoz 4 rugóval támasztott 5 rudazat van csatlakoztatva. Az 5 rudazat túl­nyúlik a 6 fogódzóelem felső felületén és külpontosán ágyazott 7 emelőkarhoz van csat­lakoztatva. A 3. ábrán a vastagon kihúzott vonal a 7 emelőkar alaphelyzetében, a szaggatott vo­nal pedig üzemi helyzetében van ábrázolva. Használat során a bizonytalan járású egyén az 1. ábrán ábrázolt járóbotként kiképzett támaszkodó-kapaszkodó szerkezetet ugyan­úgy használja, mint a járóbotot. Amikor a járás közben egyensúlyát már nehezen tudja tartani, vagy közlekedés köz­ben elfárad, s pihenésre van szüksége a tá­maszkodó-kapaszkodó szerkezetet rászorítja a sima felületű járófelületre, és elbillenti a 7 eme­lőkart. Az excentrikusán kiképzett 7 emelőkár elbillenése során a 4 rugó ellenében felemeli az 5 rudazatot és vele együtt a 3 membránt. Tekintve, hogy az 1 támasztótesthez rögzí­tett harangalakú 2 ház alsó része leszorítja a járófelülethez a 3 membrán széleit, a 3 memb­rán középső részének megemelése következ­tében vákuum keletkezik. Ez a vákuum nagy erővel rögzíti a harangalakú 2 házhoz csat­lakoztatott 1 támasztótestet, és ily módon an­3 nak másik végére erősített 6 fogódzó elem­be a bizonytalan járású egyén megkapasz­kodhat. Ily módon tehát a találmány szerinti tá­maszkodó-kapaszkodó szerkezet sima talajon bárhol kapaszkodási lehetőséget biztosít a bizonytalan járású, könnyen egyensúlyát ve­szítő egyén részére. V\ikor a személy visszanyerte egyensúlyát, vagy kipihente magát és tovább akar halad­ói, a 7 emelőkart visszabillenti, a 7 emelőkar visszabillentésével a támaszkodó-kapaszkodó szerkezet tapadását elveszti, mert a 4 rugó a 3 membránt alaphelyzetébe nyomja vissza, s ( közben a vákuumot megszünteti. \ 3. ábrán ábrázolt kiviteli példa főleg rima oldalfalú helyiségekben közlekedő, köny­­nyen egyensúlyukat veszítő, bizonytalan járá­sú egyének részére ad kapaszkodási lehetősé­get. Ebben az esetben az 1 támasztótest az előzőnél lényegesen rövidebb, szinte a 6 fo­gódzóelemmel egy egységet képezően van kialakítva. Használat során, kapaszkodási igény esetén a közlekedő egyén a sima felületű falhoz támasztja a támaszkodó-kapaszkodó szerke­zetet, és a 7 emelőkar elbillentésével a falhoz rögzíti. Továbbhaladás esetén a 7 tmelőkar visszabillentésével a kapaszkodó tapadását elveszti, mert a 4 rugó a 3 memb­ránt alaphelyzetébe nyomja, s eközben a vá­kuumot megszünteti. A találmánynak az egyensúly megőrzésén, i 1. visszaállításán — következésképpen az élet mentésén — mint legfőbb funkción — kí­vül nagy előnye, hogy lehetővé válik általa teteg, idős emberek önálló közlekedése ápoló személyzet segítsége nélkül. További funkciója, hogy ülő-fekvőhely közelé­be a járófelületre vagy sima oldalfalra rög­­z tett támaszkodó-kapaszkodó szerkezetben fogódzkodva a betegek, gondozásra szoruló személyek könnyebben s önállóan tudnak felkelni ülő-fekvőhelyükből. A találmány pszichikai hatása abban nyil­vánul meg, hogy csökkenti a személyek tehetetlenségi, kiszolgáltatottsági érzését, trsti szükségleteikben önellátóvá válhat­nak, növekszik számukra az elérhető tér, s/.uverenitásuk, emberi méltóságérzetük nö­vekszik, hiszen saját döntéseikhez, cselekvö­­készségükhöz a cselekvés (helyváltozta­­t; s) lehetősége is adott számukra. Társas igényeiket jobban kielégíthetik, magányos­ságuk csökken. A találmány előnye még abban is meg­nyilvánul, hogy egyszerű szerkezeté­nél fogva könnyen gyártható, sorozatgyártá­sa nem igényel külön beruházást, előállításá­nak költségei nem számottevőek. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Támaszkodó-kapaszkodó szerkezet főleg bizonytalan járású egyének részére, amelynek 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom