193151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gangliozid-származékok és ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

193151 terkötést ad valamelyik szénhidrát-rész hid­­roxilcsoportjával. Amint arra fentebb már utaltunk, a gangli­­ozidok belső észter-származéka úgy is lét­rejöhet, hogy a szialinsav karboxilcsoportja egy szomszédos szialinsavval képez észter­kötést, amely szomszédos szialinsav glükozid­­kötéssel kapcsolódik a kiindulási gangliozid­­hoz. Ilyen szerkezet a (II) általános képlettel írható le, ahol R2 jelentése olyan szénhidrát­csoport, amely glükozidkötéssel kapcsolódik a szialinsav-csoporthoz. Egy másik lehetséges belső észter-szár­mazék a (III) általános képlettel jellemez­hető, ahol R3 olyan szénhidrátcsoportot je­lent, amelyhez észterkötéssel kapcsolódik a szomszédos szialinsav. A (III) általános kép­let ekkor egy olyan gangliozid belső észter­származékot ábrázol, amelyben egy szialinsav észterkötéssel kapcsolódik egy szomszédos szialinsavhoz, amely maga egy szénhidrát­csoporthoz kapcsolódik észterkötéssel. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a fen­tebb leírt gangliozid-származékoknak szá­mos változata képződhet, úgy, hogy a gang­­liozidok belső észter-származékai általában egy szénhidrát-részből, legalább egy ceramid­­részből és legalább egy szialinsav-részből alakulnak ki, ahol a szialinsavak közül egy vagy több észterkötéssel kapcsolódik a szén­hidrát-részhez, és/vagy a szialinsavak közül egy vagy több észterkötéssel kapcsolódik egy szomszédos szialinsavhoz. Tehát a gangli­­ozidok számos belső észter-származéka le­hetséges, és ezek közül a fentebb leírtak csupán illusztrációként szolgálnak. A gangliozidok belső észter-származékai előállítására az alábbi két eljárás ismert: — A belső észtereket úgy állítják elő, hogy a gangliozidokat egyszerűen állni hagy­ják ecetsavas vagy triklór-ecetsavas oldat­ban [Sphingolipids, Sphingolipidoses and Allied Disorders, Adv. Exp. Med. Biol., 19, 95 (1972); J. Neurochem., 28, 1133 (1977)]. Az ismert eljárás szerint igen nagy mennyi­ségben kel! venni az ecetsavat a gangliozid­­hoz képest, és a gangliozidok teljes átalakí­tása nem érhető el. Ezért utolsó lépésként tisztítás szükséges, amely rendszerint ion­cserélő gyanta, például Sephadex(R) alkalma­zásával történik. — A gangliozidokat vízben oldható kar­bodiimiddel reagáltatják vizes közegben [Carbohydr. Rés1., 41, 344 (1975)]. Ennél az ismert eljárásnál sem érhető el a gangliozi­dok tökéletes átalakítása, mivel a reagálta­­tást vizes közegben végzik. Az elérhető ter­melés igen gyenge, és szükség van a belső észter tisztítására. A találmány új és javított eljárást biztosít gangliozidok belső észter-származékainak előállítására, amelynél kedvező termelések érhetők el. A találmány értelmében úgy já­runk el, hogy a gangliozidokat laktonképzö reagenssel reagáltatjuk valamely nem-vizes 3 szerves oldószer jelenlétében, vízmentes kö­rülmények között. Szerves oldószerként használhatunk például dimetil-szulfoxidot (DMSO), dimetil-formamidot (DMF), szulfo­­lánt, tetrahidrofuránt, dimetoxi-etánt, piridint vagy elegyeiket. A laktonképzö reagens általában szerves oldószerekben oldható karbodiimid,. például diciklohexil-karbodiimid, benzil-izopropil-kar­­bodiimid vagy benzil-etil-karbodiimid, lehet azonban 2-klór-l-metiI-piridiniumsó, etoxi­­acetilén vagy Woodward-reagens |N-éti 1 -5- fenil-izoxazolium-3’-szulfonát] is. Amikor az ismert módszerek esetében a gangliozidokat vizes közegben reagáltatták karbodiimiddel, igen gyenge termeléssel képződött a gangli­ozidok belső észter-származéka. Ezzel szem­ben azt tapasztaltuk, hogy a találmány sze­rinti eljárás, amelyben a gangliozidokat nem­vizes szerves oldószerben, vízmentes közeg­ben reagáltatjuk valamely laktonképzö reagenssel, igen jó, gyakorlatilag mennyisé­gi hozammal szolgáltatja a kívánt belső észter-származékot, nagyobb mennyiségben, mint ahogy ez az eddig ismert eljárásokkal lehetséges volt. A találmány tehát új eljárás az emlősállat­szövetekből kinyert, egy szénhidrát-részt, legalább egy ceramid- és legalább egy sav­­molekularészt magukba foglaló, a szénhid­rát-részben legalább egy N-acetil-galaktoz­­amin- vagy N-acetil-glükózamin-csoportot és legalább egy glükóz- vagy galaktóz-csopor­tot, a sav-molekularészben legalább egy N- acetil-neuraminsav- vagy N-glikolil-neur­­aminsav-csoportot tartalmazó gangliozidok belső észter-származékainak előállítására a sav-molekularészek legalább egyikének kar­boxilcsoportja és a szénhidrát-rész vagy a sav-részek valamely hidroxilcsoportja közötti, molekulán belüli laktonszerü észterkötés létrehozása útján, amelyet az jellemez, hogy valamely ilyen gangliozidot vagy ilyen gangliozidok elegyét vagy ezek sóját nem­vizes szerves oldószerben valamely lakton­­képző reagenssel, előnyösen valamely szer­ves oldószerekben oldódó karbodiimiddel, 2-klór-l-metil-piridiniumsóval, etoxi-acetilén­­nel vagy N-etil-5-fenil-izoxazolium-3’-szulío­­náttal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárást célszerűen oly módon folytatjuk le, hogy a]) a gangliozidot vagy ganglíozíd-elegyet valamely nem-vizes, aprotikus szerves oldószerben oldjuk; a2) az oldott gangliozidok karboxilát-csoport­­jait ioncserélő gyanta hozzáadása út­ján szabad karboxilcsoportokká alakít­juk, és a3) az így kezelt gangliozidot, illetőleg gangliozid-elegyet legalább egy moleku­lán belüli észterkötés kialakításáig va­lamely laktonképzö reagenssel reagál­tatjuk; vagy pedig b|) a gangliozid vagy gangiiozid-elegy kar-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom