193151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gangliozid-származékok és ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
193151 terkötést ad valamelyik szénhidrát-rész hidroxilcsoportjával. Amint arra fentebb már utaltunk, a gangliozidok belső észter-származéka úgy is létrejöhet, hogy a szialinsav karboxilcsoportja egy szomszédos szialinsavval képez észterkötést, amely szomszédos szialinsav glükozidkötéssel kapcsolódik a kiindulási gangliozidhoz. Ilyen szerkezet a (II) általános képlettel írható le, ahol R2 jelentése olyan szénhidrátcsoport, amely glükozidkötéssel kapcsolódik a szialinsav-csoporthoz. Egy másik lehetséges belső észter-származék a (III) általános képlettel jellemezhető, ahol R3 olyan szénhidrátcsoportot jelent, amelyhez észterkötéssel kapcsolódik a szomszédos szialinsav. A (III) általános képlet ekkor egy olyan gangliozid belső észterszármazékot ábrázol, amelyben egy szialinsav észterkötéssel kapcsolódik egy szomszédos szialinsavhoz, amely maga egy szénhidrátcsoporthoz kapcsolódik észterkötéssel. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a fentebb leírt gangliozid-származékoknak számos változata képződhet, úgy, hogy a gangliozidok belső észter-származékai általában egy szénhidrát-részből, legalább egy ceramidrészből és legalább egy szialinsav-részből alakulnak ki, ahol a szialinsavak közül egy vagy több észterkötéssel kapcsolódik a szénhidrát-részhez, és/vagy a szialinsavak közül egy vagy több észterkötéssel kapcsolódik egy szomszédos szialinsavhoz. Tehát a gangliozidok számos belső észter-származéka lehetséges, és ezek közül a fentebb leírtak csupán illusztrációként szolgálnak. A gangliozidok belső észter-származékai előállítására az alábbi két eljárás ismert: — A belső észtereket úgy állítják elő, hogy a gangliozidokat egyszerűen állni hagyják ecetsavas vagy triklór-ecetsavas oldatban [Sphingolipids, Sphingolipidoses and Allied Disorders, Adv. Exp. Med. Biol., 19, 95 (1972); J. Neurochem., 28, 1133 (1977)]. Az ismert eljárás szerint igen nagy mennyiségben kel! venni az ecetsavat a gangliozidhoz képest, és a gangliozidok teljes átalakítása nem érhető el. Ezért utolsó lépésként tisztítás szükséges, amely rendszerint ioncserélő gyanta, például Sephadex(R) alkalmazásával történik. — A gangliozidokat vízben oldható karbodiimiddel reagáltatják vizes közegben [Carbohydr. Rés1., 41, 344 (1975)]. Ennél az ismert eljárásnál sem érhető el a gangliozidok tökéletes átalakítása, mivel a reagáltatást vizes közegben végzik. Az elérhető termelés igen gyenge, és szükség van a belső észter tisztítására. A találmány új és javított eljárást biztosít gangliozidok belső észter-származékainak előállítására, amelynél kedvező termelések érhetők el. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a gangliozidokat laktonképzö reagenssel reagáltatjuk valamely nem-vizes 3 szerves oldószer jelenlétében, vízmentes körülmények között. Szerves oldószerként használhatunk például dimetil-szulfoxidot (DMSO), dimetil-formamidot (DMF), szulfolánt, tetrahidrofuránt, dimetoxi-etánt, piridint vagy elegyeiket. A laktonképzö reagens általában szerves oldószerekben oldható karbodiimid,. például diciklohexil-karbodiimid, benzil-izopropil-karbodiimid vagy benzil-etil-karbodiimid, lehet azonban 2-klór-l-metiI-piridiniumsó, etoxiacetilén vagy Woodward-reagens |N-éti 1 -5- fenil-izoxazolium-3’-szulfonát] is. Amikor az ismert módszerek esetében a gangliozidokat vizes közegben reagáltatták karbodiimiddel, igen gyenge termeléssel képződött a gangliozidok belső észter-származéka. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárás, amelyben a gangliozidokat nemvizes szerves oldószerben, vízmentes közegben reagáltatjuk valamely laktonképzö reagenssel, igen jó, gyakorlatilag mennyiségi hozammal szolgáltatja a kívánt belső észter-származékot, nagyobb mennyiségben, mint ahogy ez az eddig ismert eljárásokkal lehetséges volt. A találmány tehát új eljárás az emlősállatszövetekből kinyert, egy szénhidrát-részt, legalább egy ceramid- és legalább egy savmolekularészt magukba foglaló, a szénhidrát-részben legalább egy N-acetil-galaktozamin- vagy N-acetil-glükózamin-csoportot és legalább egy glükóz- vagy galaktóz-csoportot, a sav-molekularészben legalább egy N- acetil-neuraminsav- vagy N-glikolil-neuraminsav-csoportot tartalmazó gangliozidok belső észter-származékainak előállítására a sav-molekularészek legalább egyikének karboxilcsoportja és a szénhidrát-rész vagy a sav-részek valamely hidroxilcsoportja közötti, molekulán belüli laktonszerü észterkötés létrehozása útján, amelyet az jellemez, hogy valamely ilyen gangliozidot vagy ilyen gangliozidok elegyét vagy ezek sóját nemvizes szerves oldószerben valamely laktonképző reagenssel, előnyösen valamely szerves oldószerekben oldódó karbodiimiddel, 2-klór-l-metil-piridiniumsóval, etoxi-acetilénnel vagy N-etil-5-fenil-izoxazolium-3’-szulíonáttal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárást célszerűen oly módon folytatjuk le, hogy a]) a gangliozidot vagy ganglíozíd-elegyet valamely nem-vizes, aprotikus szerves oldószerben oldjuk; a2) az oldott gangliozidok karboxilát-csoportjait ioncserélő gyanta hozzáadása útján szabad karboxilcsoportokká alakítjuk, és a3) az így kezelt gangliozidot, illetőleg gangliozid-elegyet legalább egy molekulán belüli észterkötés kialakításáig valamely laktonképzö reagenssel reagáltatjuk; vagy pedig b|) a gangliozid vagy gangiiozid-elegy kar-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
