193149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított higéniai tulajdonságú, fokozott és termikus stabilitasú műbőr jellegű PVC és kopolimer bázisu termékek előállítására

1 A találmány tárgya eljárás javított higié­niai tulajdonságú, fokozott termikus stabili­tású, műbőr jellegű PVC és vinil-klorid kopo­­limer-bázisú termékek előállítására. Közismert, hogy a műbőrök mindazokon a területeken, ahol a higiéniai tulajdonságok­nak döntő jelentőségük van — így például a bélés-műbőrök, lábbeli-felsőrészek, ruháza­ti és kárpitosipari műbőrök stb. — nem elé­gítik ki teljesen a felhasználók igényeit. En­nek elsősorban az az oka, hogy a széles kör­ben alkalmazott PVC és vinil-klorid kopoli­­mer-bázisú filmképzők nem rendelkeznek kel­lően nagy vízgőz-felvevő képességgel. Az is közismert, hogy a műbőrök élettarta­ma csupán töredéke a természetes bőröké­nek. Ennek elsősorban az az oka, hogy a mű­bőrök nem rendelkeznek megfelelő termikus stabilitással. A műbőrök higiéniai tulajdonságainak ja­vítására számos megoldás ismert. így példá­ul a Kozh.-Obuvn. Prom. 1980, 22, 54 (Chem. Abstr. 93, 72695v) közlemény szerint a PVC- re radiokémiái úton akrilsav-monomereket ojtanak. A 2 253 926. sz. NSZK-beli közrebo­­csátási irat szerint a PVC-masszához, amely szokásos műbőr előállítási adalék- és segéd­anyagokat (lágyítókat, pigmenteket, habosí­­tószereket stb.) tartalmaz, vízben nem oldó­dó, térhálósított, poláris csoportokat (így hidroxil-, amino-, karboxil- vagy szulfocso­­portokat) hordozó, polielektrolit- típusú poli­mereket kevernek. Ezekkel a módszerekkel javítható a termékek vízgőz-áteresztő képes­sége, de az így készített műbőrök higiéniai tulajdonságai még mindig nem felelnek meg a kívánalmaknak. A vízgőz-áteresztő képesség az előzőeknél lényegesen jobban fokozható, ha az egyéb­ként ismert összetételű, szokásos adalék- és segédanyagokat tartalmazó PVC- vagy vinil­­-klorid kopolimer-alapú masszákhoz térháló­sított, cellulóz-bázisú hidrofil adalékanyago­kat, elsősorban térhálósított karboxi-metil­­vagy karboxi-etil-cellulózt vagy -cellulóz-só­kat adnak (175612 sz. magyar, 124920 sz. szovjet és 4 178271 sz. Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírás). Az utóbbi módszerek szerint előállított mű­bőrök higiéniai tulajdonságai már megköze­lítik a követelményeket. Valamennyi ismert megoldás közös hátrá­nya azonban az, hogy nem szolgáltatnak megfelelő termikus stabilitású, tehát kellő­en hosszú élettartamú termékeket. A termikus stabilitás fokozása céljából az ismert meg­oldások szerint a kompozíciókhoz különféle stabilizátorokat, így például fémszappano­kat, epoxidált szójaolajat, zsírsav-szulfát­­fémsókat stb. adnak, de ezek felhasználásá­val sem értek el kielégítő eredményeket. Vizsgálataink során arra a meglepő felis mérésre jutottunk, hogy ha az egyébként is­mert összetételű, PVC-ből és más vinil-klorid kopolimerböl, lágyítóból és adott esetben is-2 2 mert adalék- és/vagy segédanyagokból (így töltőanyagokból, habosítószerekből, aktivá­­torokból, pigmentekből, sürítőszerekből stb.) álló masszához együttesen adunk térhálósí­tott, cellulóz-bázisú hidrofil adalékanyagokat és polikarbonsav-típusú, térhálósított poli­­elektrolitokat, ugrásszerűen megnő a kapott termékek termikus stabilitása, anélkül, hogy a keverékhez bármiféle ismert hőstabilizátort adnánk. Megállapítottuk azt is, hogy az ilyen keverékekből kialakított termékek hőstabilitá­sa a várakozással ellentétben romlik, ha a keverékhez ismert termikus stabilizátort adunk. Ugyanakkor a kapott termékek víz­gőz-áteresztő képessége meghaladja a kizá­rólag térhálósított, cellulóz-bázisú hidrofil töltőanyagot tartalmazó termékekét. A találmány tárgya tehát eljárás javított higiéniai tulajdonságokkal rendelkező, foko­zott termikus stabilitású, műbőr jellegű PVC vagy PVC és vinil-klorid kopolimer-bázisú termékek előállítására oly módon, hogy 100 g PVC-hez vagy PVC és más vinil-klorid ko­­polimer keverékéhez a polimerre vonatkoztat­va 60—85 tömeg % lágyítót, előnyösen diok­­til-ítalátot és adott esetben összesen legföl­jebb 25 tömeg % hőstabilizátortól eltérő, is­mert műbőrgyártási adalék- és/vagy segéd­anyagot, előnyösen töltőanyagot és/vagy pig­mentet adagolunk. Majd a találmány értel­mében úgy járunk el, hogy a fenti keverék­hez a PVC vagy PVC és vinil-klorid kopoli­­mer tömegére vonatkoztatva 1 —10 tömeg % 8 mval/g-nál nagyobb karboxil ekvivalensű, 50 pm-nél kisebb, célszerűen 5—30 pm szem­cseméretű, 10 tömeg %-nál kevesebb víztar­talmú, 2—20-szoros egyensúlyi duzzadóké­pességű, térhálósított polikarbonsav-típusú hidrofil polielektrolitot és 15—40 tömeg %, 2—15-szörös egyensúlyi duzzadóképességű, térhálósított cellulóz-bázisú hidrofil töltő­anyagot, előnyösen térhálósított karboxi-me­­til-cellulóz-nátriumsót adunk, és a kapott ke­veréket ismert módon műbőr-típusú termé­kekké feldolgozzuk. A polielektrolit karboxil-ekvivalensét Er­­dey és Mázor: Analitikai zsebkönyv (Műsza­ki Könyvkiadó, Budapest, 1974) című szak­könyvének 258. oldalán leírt módszerrel ha­tározzuk meg. A »karboxil-ekvivalens« foga­lom értelmezését ugyanez az irodalmi hely közli. Az »egyensúlyi duzzadóképesség« megje­lölésen azt értjük, hogy az adott anyag 24 órán át desztillált vízben tartva, saját töme­gének hányszorosát kivető mennyiségű vizet képes felvenni. A térhálósított cellulóz-bázisú hidrofil töl­tőanyagot célszerűen szálstruktúrájú termék formájában használjuk fel. Kísérleteink során ugyanis azt tapasztaltuk, hogy amikor a mű­bőrgyártás során a kenőkés alatt áthalad a paszta, olyan nyiróhatás lép fel, hogy a 100— 250 pm hosszú, néhány pm átmérőjű cellu­lóz-rostocskák is képesek tökéletesen belesí-193149 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom